Most, hogy kezd eloszlani a koromfekete füst, nem röpködnek papírsárkányok a kék égen, gyomrukban az izzó benzines rongyokkal, magukban hordozva a féktelen gyűlöletet is… nos, arra gondolhatnánk, hogy lement megint egy „meccs”, minden megy tovább, mint eddig, egy kis kár az izraeli földműveseknek, pár őrült öngyilkos a másik oldalon… kápárá. Mindenki hozta magát, jobb- és baloldal, belföldi-külföldi média, tüntetés-ellentüntetés Haifán, aztán mindenki önelégülten hátradől, megtette, ami elvárható tőle. Nyertesek-vesztesek? Nincsenek… szereplők vannak csak ebben az elátkozott meccsben, senki nem enged a maga (vélt) igazából. A helyzet Gázában csak annyiban változott, hogy 60 palesztin homokba fulladt, semmit el nem érve a világközvéleményt befolyásolni akarván. Mert az már évtizedek óta bebetonozódott, nem számítanak a tények, minden megnyilatkozó a maga álláspontjától átitatódóan sikamlós hazugságoktól megrészegülve tovább fújja himnuszát. A Hamasz szörnyű fizikai és kommunikációs szorítása nem lazul, Netanjahu és a koalíciója jottányit nem mozdul, az ellenzék pillanatnyilag nem rendelkezik olyan politikai-gazdasági (nemzeti?) alternatívával, ami kihúzhatná a gázai (hamasz) méregfogat. És ez nagyon nem jó, mert amit láttunk az elmúlt napokban, az csak egy laza demója volt annak, ami lesz a következő meccsen. Az elkeseredett gázai lakosok rá fognak törni a hamasz legényekre, vérengzés lesz, s az nem fog megállni a határnál.
28 év Izrael …. misztikus !
