A solymászat évszázadok, talán évezredek óta a kultúra része az arab világban. Az Abu Dhabi-i New York Universityn a közelmúltban solymászati konferenciát rendeztek, ezen másodszor vett részt Leor Jacobi, a Bar Ilan Egyetem rabbinikus irodalom és művészettörténet szakos PhD hallgatója, aki hét éve foglalkozik a Talmudban szereplő solymászat témakörével. A tel-avivi tengerparton beszélgettünk.

Az előadásaidat hallgatva előbb-utóbb mindig a solymászatnál találjuk magunkat. Hogyan kerültél közel a témához?

Egy készülő talmudi szótárban a solymászat szó definiálását kellett megoldani. Nem tudtam, hogy a Talmudban szerepel ez a szó. De a Talmud-magyarázók szerint a perzsa bazirán és a szákár bázáj is ezt jelenti. A kóserság kontextusában a riszát hanec pedig azt, hogy ha a sólyom megtámad és megsebesít egy másik madarat, az már nem lesz kóser. A középkori francia Talmud-kommentátorok sokszor említik ezt a kifejezést, mert akkor számos zsidó foglalkozott solymászattal. Érdekesnek találtam a témát. Az első munkám erről egy kisebb tanulmány lett 2013-ban, a Zsidó solymászat a középkori Franciaországban címmel.

Hol említi a Talmud a solymászatot?

Egy helyen biztosan erről tesz említést, két másik helyen viszont értelmezés kérdése, miről beszél.

Leor Jacobi Talmud- és művészettörténész Madzsid Manszuri emírnek adja át Szaadia Gaon kötetét

Miért kell rendelkezni a sólyommal végzett vadászat előírásairól?

A vadászatnak két indítéka lehet. Az egyik az élelemszerzés, a másik a sport. Az elejtett állat előbb-utóbb az asztalra kerül, viszont akkor annak kósersága már a talmudi kommentárok kérdése.

Ahány rabbi, annyi vélemény?

A rabbik az élelemszerzési vadászattal kapcsolatban nem fogalmaztak meg véleményt. Ám ha étkezésre szánjuk a sólyommal vadászott állatot, annak kósernak kell lennie. A vadászsportot azonban a rabbik elítélik és ellenzik.

Mit mond az iszlám a vadászatról?

Az iszlám is a vadászat során elejtett állatok levágásának tisztaságáról tesz említést. A Korán törvénykezésének értelmezését vetettem össze a mi szóbeli tanunkkal. Mindkettő hasonlóan rendelkezik az elfogyasztásra kerülő állat tisztaságáról. A Koránban Allah kijelenti, hogy megengedett az állatok vadászata egy másik állattal. A sivatagi világ kultúrájának igen fontos eleme a sólyommal vagy kutyával segített vadászat. Magának a solymászatnak pedig hatalmas az irodalma az arab világban. Erről Madridban adtam elő, 2014-ben.

Olvastam a neten, hogy rendeztek egy hasonló témájú konferenciát egy évvel később, Angliában.

Az angliai konferenciát az angol művészettörténettel foglalkozó Warburg Intézet szervezte. Ennek fókuszában a solymászat gyakorlati része és a középkori szövegek voltak, tudomány- és nyelvtörténészek vettek részt rajta. A solymászat ott kezdődik, hogy a vadon élő sólymot el kell fogni és meg kell tanítani vadászni. Kutatásaim során találtam a betanítási folyamatra vonatkozó arab, perzsa, latin, ófrancia nyelvű, részletes „kézikönyveket”, még állatorvosi leírás is szólt róluk. Létezett egy héber nyelvű, 12. század végi változat is Provance-ból, de az elveszett. Az angliai konferencián arról beszéltem, hol és kik solymásztak, hol tesz róla említést a zsidó irodalom, a zsidó művészet. Középkori, olykor illusztrált kéziratok voltak a forrásaim.

Manapság nem gyakori az illusztráció a hagadákban, miért szerepelhetett mégis bennük a középkorban?

A héber bibliákat valóban nem díszítették bibliai jelenetek rajzaival. De a hagadák a családoknak készültek, bennük illusztrált történetek szerepelnek. Az egyiptomi kivonulás történetében Mózes akkor figyelmeztet az eljövendő csapásokra, amikor a Fáraó a víz felé tart, ami egyértelműen a Nílus. Rási értelmezése szerint a Fáraó istenként tekintett magára, és mint ilyen, mosakodnia sem szükséges. De a Fáraó mégiscsak ember, tehát titokban járhatott fürödni. Rav Joszef Bekhor Sor, Rabeinu Tám tanítványa ezt másképp gondolta. Szerinte a Fáraó vadászni ment a folyóhoz, ahova az állatok inni járnak. Számos középkori illusztráció is ábrázol ilyen jelenetet. Egyes provance-i hagadákban Mózes a vadászruhás, kezén sólymot tartó Fáraót figyelmezteti.

A zsidó költészetben is repkednek sólymok?

Az európai költészetben a sólyom gyakran a szerelemnek, az udvarlásnak a szimbóluma. Megjelenhet akár a nő szeretőjeként, akit a hölgy meg akar tartani, nem engedné elrepülni. A zsidó költészetben a pijutok a madarat említik, de a francia és német pijut-magyarázatok a solymászattal indokolják az állat felbukkanását a liturgiai versekben. Ez egy vadonatúj kutatásom. Az Új Kelet publikálja először. Zürichben van egy ház, a régészek szerint a 14. században Mose Mizürich rabbi és családja élt benne. Ő írta a Szmak Zürich (azaz Szefer Micvot Katan: Rövid parancsolatok) című könyvet, az eredeti Szmak kiegészítését. A ház falfestményeinek egyike romantikus solymászjelenetet ábrázol, ez szerepel a könyvében is.

Az Abu-Dzabiban rendezett nemzetközi konferenciáról nagyon feldobva jöttél haza.

Ez a mostani művészettörténeti konferencia volt a solymászat jegyében. Egy mongol kolléga előadása azért volt rendkívül érdekes, mert feltételezhető, a solymászat Mongóliából indult el, s a hunok által érkezhetett Európába. Egy amerikai tudós a kínai művészetben fellelhető solymászattal foglalkozott. Majdnem minden nemzet kultúrájában, művészetében megtalálhatjuk a vadászat ilyen formáját.

Lovas sólyommal, perzsa domborműves csempe
Lovas sólyommal, perzsa domborműves csempe

Egyedüli zsidóként hogy érezted magad Abu-Dzabiban, ebben a zárt közegben?

Tartottam tőle, a családom meg aggódott értem. Az utcán sapkában jártam, nem látszott a kipám. A konferencián azonban szívélyesen fogadtak, nem volt probléma. A New York University pedig olyan, mint egy buborék, a kampuszon nem is viseltem sapkát a kipámon.

Azért hívtak meg már másodszor Abu-Dzabiba, mert egyedül te foglalkozol a solymászat zsidó megközelítésével?

Pontosan. Lehetőségem volt beszélgetni a konferencia patrónusával, Madzsid Manszuri emírrel, aki a konferencia alapítója, és maga is solymászik, klasszikus szövegeket tanulmányoz, fontosnak tartja az oktatást és elnöke az Emirátusok Solymász Klubjának is. Szaadia Gaon rabbi könyvének judeo-arab eredetijét arab átírásban vittem neki ajándékba. Az Emirátusok és Izrael kapcsolata nem felhőtlen, de remélem, hogy elkezdődik valamiféle dialógus a jobb jövő érdekében. A solymászat ebben hidat képezhet.

Melyik volt a kutatásaid számára a konferencia legemlékezetesebb anyaga?

A bayeux-i kárpitról tartottak egy roppant izgalmas előadást. Ez a 11. századból ránk maradt, hímzett falkárpit Anglia 1066-os, normannok általi elfoglalását jeleníti meg színes képekben. Nagyon híres darab, engem (főleg) azért érdekelt, mert szerepelnek rajta solymászjelenetek is. A másik nagyon érdekes előadás a halálnak, az élet hiábavalóságának a szimbólumáról szólt, a középkor népszerű motívumáról. A jelenet: három lovas harca három halottal. A sokszor megörökített téma egyik ábrázolásán a lovasok egyike sólymot tart a karján. Briliáns prezentációk voltak ezen kívül a középkori solymászó nőkről.

Foglalkoznak nők ma solymászattal?

Naná! Sok nő foglalkozik solymászattal, és annak irodalmával is. Például a konferencia egyik előadója is norvég solymásznő volt. A középkori nemes hölgynek szinte mindig volt saját sólyma. A vadászatot általában macsó tevékenységként könyvelik el, ezért mindig elégtétel számomra, ha nőkkel találkozom ezeken a konferenciákon.

Milyen kapcsolatban állsz te személy szerint a sólymokkal?

Lenyűgöző állat a sólyom. Elbűvöl maga a tény, hogy repül, hogy képes támadni, ölni. A sólyomtartás azonban vegyes érzéseket kelt bennem. Állatkínzásnak tekinthető, miközben a tartása a védelmével, tanításával is jár. A sólyom vadmadár, és nem lehet igazán megszelídíteni. Vannak olyan sólymok, amiket a solymászok az idény végén visszaengednek a természetbe, mert nem feltétlen az együttműködésük. Kivételes dolog egy vadmadárral együttműködni.

Megjelent az Új Kelet újság 2018. áprilisi számában.

újságíró, az Új Kelet főszerkesztője