"S ahogy közeledtem hozzád, láttam, te jössz felém„ - grafika: Fenyves Gabriella

Yehudah Halevi

(1075 vagy 1086-1141)

Yehuda Halevi, a Mór Spanyolország egyik legfontosabb költője, aki mint orvos és filozófus is nagyhatású, igen jelentős volt. A keresztény Toledóban, más vélemények szerint Tudela-ban született és a Jeruzsálemi Keresztes Királyságban halt meg 1140-ben, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett. Halevi minden idők egyik legnagyobb héber költője, máig ünnepelt nem csak vallásos témájú verseiért – melyek közül nem egy része a mai liturgiának –, de világi műveiért is. Legfontosabb, máig hatásos filozófiai írása a Kuzari, mely egy rabbi és egy pogány dialógusa.

Halevi nem csupán a zsidó tudományokat tanulmányozta, de az arab irodalomnak is jeles ismerője volt és azoknak a görög tudományos írásoknak, elsősorban filozófiai értekezéseknek is, melyek arab nyelven elérhetőek voltak számára. Felnőttként elsősorban, mint orvos tevékenykedett, Toledo-ban – feltehetően kapcsolatban volt az udvarral is –, többször panaszkodva arra, hogy sok időt igénylő gyógyító tevékenysége miatt egyéb irányú érdeklődései szükségszerűen háttérbe szorultak. Később több muszlim városban is élt az ország déli részében.

Mint kora spanyol zsidó értelmiségének jelentős része, Halevi is arab nyelven írta prózai munkáit és héberül a verseit.

 

Hol talállak Uram?

Hol talállak Uram?
Palotád titokzatos és rejtett.
És hol nem talállak Téged?
A mindenség zengi dicsőséged.

Mindenek mélyén Te vagy,
a világot Te teremtetted,
határait s végét meghatározta kezed.
Bástyányi támasz vagy a közelállónak,
s vágyott menedék a távoliaknak.
Itt nyugszol a Frigyláda felett,
bár magas mennyek adják lakhelyed.
A legnagyobb vagy égi vendéglátóid között,
s ahogy dicsőítő énekük mögött
nincs égi hatalom mi Téged foglyul ejthetne
úgy nincs hely e földön, mi rejteked lehetne.

Titokzatos trónra születtél, a legmagasabbra,
mégis közelebb állsz mindenkihez mint
saját bőre, saját sóhaja.
Szánk a tanú arra, hogy Te tettél
testet mindnyájunkra.
Vállunkat nyomja birodalmad terhe,
Tőled, Uram hát ki ne félne?
És ki ne kutatna utánad,
hisz ételt adsz nekünk mikor itt az ideje?

Közelségedet keresvén,
Teljes szívvel akartalak.
S ahogy közeledtem Hozzád
Láttam, Te jössz felém,
Hatalmad s szentséges
munkád varázsában  megcsillant Lényed.
Ki mondja, hogy nem látta Hatalmasságodat
mikor az égi seregek hangtalan ámulatban
hirdetik imádatodat?

De lakhat-e az Úr egyáltalán e Földön,
létezhet-e gyarló emberi testben?
Hogy érthetné meg a halandó,
az általad teremtett porból s agyagból való
csodálata trónján ülő Nagyságodat?
A teremtettek szerte e Földön
áhitatban lebegve hirdetik csodáidat
s magasságos trónusod elé borulnak
honnan Te gyakorlod győzhetetlen hatalmadat.

˜˜˜

Az orvos könyörgése

Gyógyíts Istenem és egészséges leszek,
Ne táplálj dühöt ellenem, ne lökd enyészetbe testem!
Gyógyszereim Tőled vannak, akár segítenek
Akár ártanak,
Akár erősek, akár gyengék.
Te vagy ki választ, én hogy lehetnék?
Benned a tudás, a jó és a rontás.
Nem saját gyógyító erőmre számítok,
Csak a Tiédre, segítségért csak Hozzád hajlok.

˜˜˜