Rachel HaMesoreret – Meddő - grafika: Fenyves Gabriella

Zsidó költőnők

Rachel, a költőnő (Rachel Bluwstein, 1890–1931)

Rachel Bluwstein, a Cári Orosz Birodalom szülötte, egyike az első héber nyelvű költőnőknek. Egyszerűen mint Rachel, vagy Rachel, a költőnő ismert ma Izraelben és a világban. 

Isser-Leib és Sophia Bluwstein tizenegyedik gyermekeként született Saratovban. Nagyapja a kijevi zsidó hitközség vezetője, rabbija volt. Gyermekkorában családjával Ukrajnába költöztek, ahol Rachel egy orosz nyelvű zsidó iskolában folytatta tanulmányait. Már 15 éves kora óta írt verseket. 17 évesen Kijevbe költözött, és festészetet tanult. 19 éves volt, mikor nővérével Olaszországba indult azzal az elképzeléssel, hogy ott majd festészetet és filozófiát tanulnak. Útközben megálltak Palesztinában és úgy döntöttek, hogy nem mennek tovább. 

Rachel gyerekektől tanult meg héberül, cionista aktivistaként dolgozott, és előbb Rehovotban, aztán Kvutzat Kinneretben telepedett le, a Galileai-tó partján. Itt mezőgazdaságot tanult, majd tanított egy lányiskolában. Kinneretben találkozott A. D. Gordon cionista vezetővel, aki egész életére hatással volt rá. Első héber nyelvű versét is neki dedikálta.  

1913-ban Gordon tanácsára a franciaországi Toulouse-ba utazott, és ott mezőgazdasági, illetve művészeti tanulmányokat folytatott. Az első világháború miatt képtelen volt hazatérni, így Oroszországba ment, és ott élt 1919-ig. Menekült zsidó gyerekeket tanított, nagy szegénységben és magányban élt. Ekkor újult ki gyermekkori tüdőbetegsége, sőt nagy valószínűséggel ekkor lett tuberkulózisos is. 1919-ben az első Palesztinába induló hajóval, a Ruslan-al hazautazott. 

Korábbi lakhelyéhez, a Kinnerethez közeli Degania kibucban telepedett le, ami az ország első ilyen szervezete volt. Miután azonban hamarosan tuberkulózissal – az akkor gyógyíthatatlan tüdőbetegséggel – diagnosztizálták, nem taníthatott tovább, és a kibucból is eltávolították.

Élete hátralévő hat évét Tel-Avivban, nagy szegénységben, szórványos héber- és franciaoktatással töltötte. Végül a tuberkulózisos betegek számára fenntartott szanatóriumba költözött Gederába. 

Rachel 1931 árilis 16-án, 40 évesen halt meg. A “Ha a sors úgy rendeli” című versében kifejezett akarata szerint, a kinnereti temetőben temették el, jó néhány szocialista ideológus és cionista úttörő sírjának közelében. Ahogy Naomi Shemer, a híres énekes is, aki 2004-es halála előtt kifejezett óhajának megfelelően szintén Rachel, a költőnő sírjának közelében van eltemetve.

 

Talán

Talán nem is volt soha.
Talán
nem keltem hajnalban s nem mentem ki a szántóra
hogy csatakosra izzadva dolgozzak
aratáskor
lángoló nyári napokon
kévével megrakott kocsikon
zengő hangon énekelve
s talán sosem mostam magam tisztára
a Kinneret hűvös kék vizében
Óh, Kinneret,
voltál te valaha, vagy csak álmodtalak volna?

˜˜˜

Hazámhoz

Sokat nem adhatok neked,
hősi tettekkel nem dicsőíthetlek.
De ültettem egy fát, a
Jordán folyó felé vezető út
lábnyi szélességű ösvényén.
Mily szegényes,
édes hazám,
mily nyomorult
lányod ajándéka.
Semmiség, mint örömteli sikolya,
a nap ragyogását látva,
vagy mint könnyei,
szegénységének rongyos ruhája.

˜˜˜

Meddő

Bár lenne egy fiam – egy kisfiú
okos, fekete fürtökkel
kinek kezét fogva sétálhatnék a parkban
egy kisfiú.
Urinak hívnám, az én Urimnak
rövid név, csillogó és szelíd
a ragyogás harmatcseppje
az én sötét fiacskámnak
Uri! Hívnám…
És zokognék, mint a terméketlen Rachel mama,
és könyörögnék, mint Shiloban a meddő Hannah
és várnék – várnék.

˜˜˜

Halottaim

Csak a halottak nem halnak meg…
Elhagytak, mégis hűségesek,
a halál gyilkos kése sem ölheti meg őket.
Mikor fordul az út, mikor véget ér a nap,
körbevesznek majd és csendben támogatnak.
Szövetségünket semmi nem veszi már el tőlem,
Örökre csak az lehet enyém, amit már elvesztettem.

˜˜˜