Színháztörténetet írni olyan, mint felidézni egy vacsora emlékét. Egy nemzedéknyi időn túl pedig egy olyan vacsoráét, amiből egy falatot se ehettünk. A filmtörténet írása kicsit könnyebb, a celluloidszalag mindent megőriz és visszaad, ha fény járja át. De így sem könnyű. Kell hozzá egy vezérfonal, egy személyiség. Pásztor Béla, aki e könyvben szerényen az alcímbe húzódott, … Bővebben: Szalai Anna: A szórakoztatás művészete