Ennek az írásnak nem célja Benjamin Netanjahu hosszú és ellentmondásos politikai tevékenységének értékelése, csakis azt vizsgálja, hogy köztörvényes bűncselekmények erős gyanúja, illetve nyomozati bizonyítékai alapján miért kell azonnal visszavonulnia egy politikusnak, különösen egy miniszterelnöknek a közjó, a demokratikusan megválasztott vezető elfogadásának társadalmi konszenzusa, a társadalmi bizalom és közrend érdekében.

  1. Nem állhat Izrael élén olyan politikus, aki ellen bűncselekmények sora miatt folyik büntetőeljárás, illetve zárult le a rendőrség és az ügyészség vádirati javaslatával, mert ennek az az üzenete, hogy nincs törvény előtti egyenlőség, nincs az ország egészét meghatározó közös törvénykezés, vagyis bárki megszegheti a társadalmi szabályok törvénykönyvekben összefoglalt rendszerét a felelősség vállalása nélkül.
  2. Nem igaz Netanjahunak az az állítása, hogy az ő álláspontja, védekezése még nem hangzott el. A rendőrség hosszú órákon át jegyezte fel védekezését a különböző ellene szóló tanúvallomásokkal és bizonyítékokkal szemben, s ezeknek figyelembe vételével döntött úgy, hogy vádemelési javaslattal továbbítja az aktákat az ügyészségre. Ott szintén jogászok hada mérlegelte a vádakat és a zárt ajtók mögött már elhangzott védekezését. Majd ezek alapján ők is vádemelési javaslatokkal továbbították az aktákat Avihaj Mandelblit főügyésznek. A rendőrségi kihallgatásokra – védekezésének erősítésére – az ország legjobb ügyvédeinek hada készítette fel.
  3. Álságos Netanjahu azon követelése, hogy a szavazófülkékben a “nép” döntsön ügyében, mert az izraeli nagyközönség mindeddig nem ismerhette meg az ellene szóló vádakat és védekezését, nem tudhat a tanúvallomásokról és a bizonyítékokról, ezt éppen Netanjahu akadályozta meg, amikor minden egyes apró részlet kiszivárogtatása esetén támadást intézett a rendőrség és az ügyészség ellen. A tények ismerete nélkül az izraeli választók nem dönthetnek. Csak a jéghegy csúcsát ismerjük, és már az is elborzasztó.
  4. Ha jobban ismerné is a korrupciós ügyek minden részletét, akkor sem a “nép” dönt semmilyen köztörvényes ügyben, hanem a modern társadalmakban erre hivatott szervek, a rendőrség, az ügyészség és végső soron a bíróság. Mert ők ismerik az ügy minden részletét, s ők tudják az azokkal kapcsolatos törvényeket – csak így biztosítható a jogbiztonság és a törvény előtti egyenlőség.
  5. Hazugság, hogy csak a szavazófülkében lehet új miniszterelnököt választani. A miniszterelnököt leválthatja saját pártja, a kneszet bizalmatlansági indítványt szavazhat meg ellene, és felszólíthatják visszalépésre politikustársai is, ha bűncselekmény gyanúja vetül rá. Így jártak el Ehud Olmert esetében, még a rendőrségi vádemelési javaslat előtt. Ez nem puccs, hanem a politikusokkal szemben fokozottan elvárható jogkövető viselkedés, a közélet tisztaságának védelme volt. Szégyen a kormányra, a kneszetre és mindannyiunkra, hogy a Netanjahu-aktákat a rendőrség és az ügyészség vádemelési javaslattal adta át a főügyésznek, és politikustársai még nem szólították fel az azonnali távozásra. Ez sem puccs, hanem az igazságszolgáltatás munkájának segítése lenne, hogy állandó kormányfői támadások nélkül végezhessék munkájukat.
  6. Netanjahunak azonnal mennie kell, mert nincs annál veszélyesebb egy demokratikus társadalomra nézve – és ez többszörösen igaz itt, a Közel-Keleten –, mint egy olyan miniszterelnök, akinek minden döntését a saját túlélése határozza meg. Ezért nem hozhatja meg döntéseit bonyolult, korrupciós, és a közélet tisztaságát érintő bűncselekmények miatt ellene folytatott büntetőeljárások idején. Nyilvánvaló, hogy az efféle nyomás alatt megtett lépések mind a törvénykezésben (személyre szabott törvényekkel), mind a politikai döntések meghozatalánál (katonai akciók) súlyosan sérteni fogják a társadalom érdekeit. Nem gondolta ezt másképp maga Netanjahu sem, amikor Olmertről volt szó. 2008-ban ezt mondta: “A nyomozásba süllyedt miniszterelnöknek nincs erkölcsi és közéleti meghatalmazása létfontosságú kérdésekben dönteni.” Netanjahu már túl van a nyomozati szakaszon is, de továbbra sem hajlandó visszalépni.