Sziklamecset - fotó: a szerző

És igen, kedves olvasóim, végül csak összeszedtem magam, és felmentem a Templomhegyre, az Izraelinfo közönségének őrjöngő követelésére. Na jó, senki se ragaszkodott hozzá, de mégis muszáj volt. Mert miféle Jeruzsálem az, melyből hiányzik a legeslegeslegszentebb hely, a Templomhegy? És igen, tudom, ez a muszlimoknak is szent hely, de nekik csak a harmadik legfontosabb Mekka és Medina után. A zsidóknak meg ez a #1, úgyhogy vadul zakatolt a szívem.

Reggel 7-től fél 11-ig hétköznapokon nyitva a kiskapu (Mugrabi kapu) a Siratófal mellett. A fahídon kell felbandukolni egy biztonsági szemle után, ahol mindent ellenőriznek. Tilos számítógépet, sőt még iPadet is bevinni, tilos bármilyen vallásos szöveget vagy imakönyvet, sőt fényképezőgép is csak amatőr, kicsi lehet. Kora délután is megnyitják egy órára a kaput, de néha akkora a tömeg, hogy érdemesebb tutira menni, és korán kelni.

A belépés pillanata – fotó: a szerző

A kapun túl, fent a Heródes-féle teraszra érünk. Heródes kiegyenesítette, feltöltötte, támfalakkal megtámasztotta és hatalmas terasszá alakította az ókor egyik legnagyobb építkezésén a Mória-hegyet, hogy méltó helye legyen a közepén álló Szentélynek. Annak a helynek, ahol a hagyomány szerint Ábrahám kis híján feláldozta Izsákot, s ahol a világ is keletkezett, ugye.

Jobbra mindenféle korinthoszi, meg kosaras oszlopfőket látunk, a leveles korinthosziakon olykor furcsa pirosas festéknyomokkal. Josephus Flavius leírta, hogy a szentély oszlopai arany színben pompáztak egykoron. És megint láthatjuk, hogy nem hazudott: világosan látszik a festés maradványa kétezer év után is. Megtöröljük szemünket, és megyünk tovább a szürke kupolás Al Aksza mecset felé.

Aranyfesték nyomai a szanaszét heverő oszlopfőkön – fotó: a szerző

Al Aksza

Hitetlenek, vagyis nem muszlimok a 2000-ben kezdődött második intifáda óta nem mehetnek be a mecsetekbe, de még csak a múzeumba se. Én még a kilencvenes években jegyvásárlás fejében bejutottam, ebből is látszik, hogy nem vallási, hanem politikai kérdés ez az egész. Sebaj, kívülről is épp elég látnivaló akad, engem nem lehet ilyesmivel eltántorítani.

Először is nézzünk szembe a tényekkel: az Al Aksza alapvetően egy huszadik századi épület, bár magában foglal régebbi korokban készült részeket is. Az 1927-es földrengés után emelték. Merthogy az elődje összedőlt, és nem először: első változatát, egy háromezer főt befogadó szerény faépítményt 691-ben kezdte építeni Abd al Malik, egy időben a terasz közepén levő Sziklamecsettel. Azóta az Al Aksza mecset többször leégett, lerombolták, és földrengés is sújtotta, de mindig újjáépítették. A keresztes kor szellemét a déli csücsöknél egy rozettás ablakú kápolna őrzi máig.

Al Aksza, benne a keresztes kápolna maradványával – fotó: a szerző

Ha leguggolunk, akkor lelátunk a lépcsőkön az alsó mecsetekbe, amelyek alig pár éve készültek el azon a helyen, ahol valószínűleg Heródes feljáró folyosói voltak a város déli részéről, a Hulda kaputól. Ezek később a keresztes lovagok istállói lehettek. Sajnos mindent csak sejthetünk, mert a Templomhegyet felügyelő Waqf, az iszlám vallási hatóság nem engedélyez semmiféle vizsgálatot, ásatást. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, illetve régészetileg is bebizonyítsák, hogy itt korábban a zsidók Szentélye volt…

Ha tovább megyünk a keleti fal felé, akkor furcsa lépcsősort látunk a déli fal boltívei irányába, lefelé. 1999-ben a Waqf bulldózerekkel ásta ki ezt a részt, és teherautókkal szállíttatta el a “sittet”. Pedig ezen a helyen a régészek szerint az is durva, ha fogkefével haladunk lefelé, mélyebb rétegekbe, hiszen minden porszemet elemezni kéne… Az izraeli hatóságok szokás szerint későn kaptak észbe, de végül csak leállították ezt a barbár munkát. Addigra hatalmas kupacokban gyűlt össze az óvároson kívül az eltávolított ki tudja mi? Egy régész expedíció elszállíttatta, és folyamatosan dolgozik ezen az anyagon; találtak benne a Szentély kohanitáinak ruháját szegélyező arany csengettyűt, a Szentély padlóját borító köveket, rengeteg érmét, és még hosszan sorolhatnám, háromezer évre visszamenőleg mi mindenféle ócska kacatot…

Itt nem voltak lépcsők, ezt a részt kibuldózerezték – fotó: a szerző

Amikor Izrael leállította a rombolást, és nem engedett ki több teherautót az óvárosból, akkor a frissen ásott lejárattól pár méterre dobták le a “sittet”. Ott áll azóta is, dombocskákat képezve. Néha nagyobb esőzések kimosnak belőle ezt-azt, cserepeket, régi pénzeket, ki tudja mit, és ki tudja hová kerül, ki vágja zsebre.

Mit rejt ez a szemétdomb? – fotó: a szerző

Aranykapu

Ez van. Vegyünk nagy levegőt, és menjünk tovább a Templomhegy keleti falánál, s máris az Aranykapu innenső részéhez érünk. Ez a Templomhegy legnagyobb, és egyben legrejtélyesebb kapuja. Ugye régészkedni tilos, tehát több a kérdő-, mint a felkiáltójel. Ez a keleti oldal egyetlen kapuja, innen jön majd a Messiás. És valahol erre lehetett annak idején a Susan kapu, ahol Jézus is bejött a Szentélybe a hagyomány szerint, hogy jól szétcsapjon a kufárok között. Nem tudjuk, mikor készült. Vagy a bizánciak, vagy a korai muszlim Umajad ház uralkodása idején emelték, viszont azt se tudjuk, mikor falazták be kívülről, csak hogy valamikor a középkorban.

Zárva van az aranykapu – fotó: a szerző

Nézzük még meg a nyugati falnál a legszebb kaput, a Mamelukok építette Pamutkereskedők kapuját, és aztán menjünk fel a lépcsősorokon a terasz közepére, a Sziklamecsethez. Itt állhatott valahol, valamikor a Szentély, az aranykupolás Sziklamecset helyén. De hiába varázsolta újjá Heródes, hogy végre elfogadják uralmát a zsidók, hamarosan jöttek a római csapatok.

A szépséges Mameluk kori kapu a pamutkereskedőké volt, a túloldalon árulták termékeiket a Damaszkusz és Jaffó közötti úton járva – fotó: a szerző

Sziklamecset

Lerombolták és felgyújtották a zsidók legfontosabb vallási központját, hogy írmagja se maradt, azóta csak álmodozunk újjáépítéséről. Helyére a rómaiak egy Jupiternek áldozó pogány templomot építettek, de ezt meg a kereszténységet államvallássá tevő bizánci birodalom lelkes neofitái verték szét. Aztán nem világos, hogy építettek-e a helyére bizánci keresztény templomot (tilos a régészet!!!). De az biztos, hogy a muzulmán hódítók szerint éppen itt, ezen a zsidók szerint a világ teremtését is jelző kövön dobbantott lovával Mohamed próféta. Amikor az égbe utazott egy éjjel Allahhoz álmában.

Az épület szerkezete erősen hajaz a bizánci építészet nyolcszögű, emlékeket őrző templomaira. Ilyen volt többek közt a Jeruzsálemből Betlehembe vezető úton egykor felépített Kathisma templom. Az is egy követ zárt körbe, ahol a hagyomány szerint Mária megpihent úton Betlehem felé. És ott is éppen olyan pálmaág-mozaikot találtak, mint ami a Sziklamecsetet díszíti. Mindez persze nem jelenti, hogy nem a muszlimok építették, vagy építették újjá a Sziklamecsetet, de biztosan legalábbis mintául szolgált az akkor még álló, le nem rombolt keresztény emlékhely. Sajnos nincs bizonyosság ebben sem, hiszen kutatók nem vizsgálhatják az épületet.

Sajnos nem mehetünk be – fotó: a szerző

Ez vallástól, érzelmektől függetlenül is kicsit elszomorít, felvilágosult lelkem igazságtalanságot kiált. Ideje, hogy elhagyjam ezt a helyet, amely egyszerre lenyűgöző és frusztráló. De mégis jó volt látni, és könnyeket ejteni, melyek legalább annyira siratják a tudományba, kultúrába, a világ fejlődésébe vetett hitemet, mint a zsidók egykori Szentélyét. Ez utóbbi nélkül kibírtuk kétezer évig, kibírjuk már a továbbiakat is. De a tudományos kutatás lehetősége nélkül, a fundamentalizmus erősödésével ki tudja, lesz-e jövőnk itt, ezen a földön. Zsidóknak, muzulmánoknak, keresztényeknek egyformán.