Péntek hajnalban sikeresen felbocsátották az első izraeli Hold-szondát a floridai Cape Canaveralból.

Nyolc éves megfeszített munka után elindult útjára a SpaceIL magánvállalkozás és az Izraeli Légiipar (IAI) által közösen kifejlesztett űrszonda.

A SpaceIL szonda csak 1,5 méter átmérőjű és 600 kg súlyú, így ez lesz majd a legkisebb méretű űrhajó, amelyet mindeddig a Holdra indítottak. A Berésitnek, Mózes első könyvének héber nevét viselő, legénység nélküli kis űrhajót Elon Musk SpaceX űripari vállalatának Falcon-9-es rakétájával bocsátották fel. Ha sikerül a tervezett Holdra-szállás, Izrael a nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – után a negyedik ország lehet, amely űreszközzel a Holdon landol.

A SpaceIL útja a Holdig

A Föld és a Hold távolsága 384 000 km, ez közel tízszerese a Föld és a körülötte köröző kommunikációs műholdak közötti távolságnak. Annak érdekében, hogy a SpaceIL szonda kiléphessen a Föld légköréből, az űrhajót egy óriási hordozón, rakétájával bocsátották fel. Az űrhajót 60 ezer kilométer távolságban leválasztják a hordozóról, elliptikus pályára állítják a Föld körül, ahol összesen 9 millió kilométernyi távolságot fog megtenni.

A szonda fokozatosan távolodni fog a Földtől, amíg el nem éri a Hold vonzáskörét. Itt a tervek szerint beindítják a motorjait, lelassítják a sebességét, hogy Hold körüli pályára állhasson. Ekkor jön majd a legnehezebb feladat, vagyis a SpaceIL-nek a Hold gravitációs erejét kihasználva landolnia kell. Ez várhatóan az indulás után 8 héttel történik majd meg.

A tervek szerint 2019. április 11-én az izraeli zászlót hordozó űrhajó leszáll a Holdon, és első feladata az lesz, hogy egy szelfit készítsen az eseményről, ezután megkezdi a Weizmann Intézettel együttműködve a tudományos kutatást: fényképeket készít és felméri a Hold mágneses terét.

Az információk a leszállás után két nappal érkeznek majd be a szondát mindvégig felügyelő és irányító ellenőrzési helyiségbe, az IAI Izraelben, Yehud városában található kutatási központjába.

A csillagos ég sem határ

A SpaceIL űrszonda építése mintegy 100 millió dollárba (28 milliárd forintba) került. A költséget elsősorban magánadományozók állták, mindenekelőtt Morris Kahn 88 éves dél-afrikai-izraeli milliárdos.

Az űrszonda egy kapszulában az égitesten hagy digitális lemezeket, rajta izraeli szimbólumokkal, dalokkal, gyermekrajzokkal, a Bibliával és egy holokauszttúlélő visszaemlékezéseivel, az izraeli Függetlenségi Nyilatkozattal és a Wikipedia teljes másolatával.

A nemzeti büszkeségen túl a projekt fő célja az oktatás, az “Apolló-effektus”, vagyis az, hogy az izraeli fiatalokat a lehető legfejlettebb oktatás útján megfelelő tudással vértezzék fel a természettudományok és a matematika terén, és arra ösztönözzék őket, hogy a technológiai és mérnöki szakmákban izgalmas lehetőségeket és azt lássák, hogy nincsenek megvalósíthatatlan álmok. “Ez az igazi izraeli hucpa, hogy még a csillagos ég sem határ…” – mondja Prof. Yitzhak Ben-Izrael, a projekt egyik vezetője.

A SpaceIL programban az 50 fizetett dolgozón kívül az elmúlt közel egy évtizedben több száz önkéntes is részt vett, akik húszezer előadást tartottak majdnem egymillió izraeli diáknak, akik közül bizonyára sokan felkeltek ma hajnalban, hogy a végigizgulják a szonda kilövését.