Korrupciós bűncselekményekért 1978 óta 38 vádat nyújtottak be 33 politikus – miniszter vagy kneszet képviselő – ellen Izraelben. Ebből mindössze hat esetben vesztett az ügyészség és mentették fel a közszereplő vádlottat.
2017-ben a rendőrség lezárta a nyomozást és vádirat benyújtását javasolta az ügyészségnek Benjamin Netanjahu ügyében. Erre a miniszterelnök reakciója az volt, hogy ország-világ előtt kijelentette: “A rendőrségi ajánlások több mint 60 százaléka a szemétkosárban köt ki.”
Igaz, hogy az elmúlt évtizedekben az ügyészség igen konzervatív és szigorú irányvonalat követett azokban az ügyekben, melyekben köztisztviselők elleni büntetőeljárás megindításáról volt szó, és valóban több esetben nem történt vádemelés. Ennek fő oka az, hogy az ügyészség és a főügyész csak abban az estben emelnek vádat ezekben az ügyekben, ha úgy találják, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján magas a valószínűsége annak, hogy a politikust el is ítélik.
Doron Shultziner, a Hadasza Főiskola tanára blogjában közzétette a hallgatói által e témában végzett tanulmány adatait. Eszerint 1978 óta 38 vádiratot nyújtottak be 33 miniszter és képviselő ellen közhivataluk során elkövetett bűncselekményekért. Egy vádlott külföldre szökött még az eljárás megindítása előtt (Azmi Bashara), egy az ítélet meghozatala előtt meghalt (Benjamin Ben-Eliezer), egy további politikus ellen még folyik az eljárás (Faina Kirschenbaum). A többi ügyben mindössze hat alkalommal nem ítélték el a vádlottat, tehát csak az esetek 17 százalékában született jogerős felmentő ítélet.
A fenti számok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy mindössze 0.49% az esélye annak, hogy Netanjahut mindhárom vádpontban felmentsék. Egyébként a miniszterelnöknek ártatlanságát hangoztató, teljes önbizalmat sugárzó további kijelentései sem sokban különböznek azoktól, amelyeket a végső soron elítélt politikus társai tettek.
- Arie Deri (aki büntetésének letöltése után újra miniszter lett Netanjahu kormányában) annak idején azt állította, hogy az askenazi elit üldöztetésének áldozata, és csak a Legfelsőbb Biróság íteletét követően volt hajlandó lemondani miniszteri tisztségéről.
- Ehud Olmert is ártatlanságát hangsúlyozta, de lemondatták.
- Moshe Kacav áldozatát, a médiát és párttársait vádolta mindvégig, és volt olyan is (ma már ezt a jogszabály nem engedné meg), aki addig kitartott ártatlansága mellett, hogy még a börtönben is ragaszkodott képviselői státuszához mindaddig, amíg jogerősen el nem ítélték.
Természetesen Netanjahu sem fog lemondani a vádemelés jelenlegi szakaszában, és valószínűleg előnyösebb is számára, ha jelenlegi pozíciójából védekezik, és esetleg egy vádalku keretében mond majd csak le – összegzi Shultziner. E túlélésért folytatott harcában azonban személyes támadásokat indít és összeesküvés-elméleteket terjeszt az ügyében eljáró köztisztviselőkről és a teljes igazságszolgáltatási rendszerről, ezzel pedig olyan erkölcsi mélységbe viszi az izraeli politikát és önmagát, amitől lehetséges, hogy még „mentorának”, Machiavellinek is fenntartásai lennének.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
