Illiberálisak legyünk vagy szabadok?

Jair Bolsonaro benjamin netanjahu
Netanjahu a brazil elnökkel - Fotó: Chaim Tzach / GPO

Benjámin Netanjahu miniszterelnök minden eddiginél szűkebb jobboldali koalíciót és Ciszjordánia annektálását ígérte arra az esetre, ha pártja megnyeri a kedden tartandó izraeli parlamenti választásokat, miközben várható szövetséges pártjai az alkotmánybíróságként működő legfelsőbb bíróság jogköreinek korlátozását, a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerének gyengítését követelik.

A novemberben esedékes választások előrehozásával a helyi média szakértői szerint Benjámin Netanjahu azt próbálta megakadályozni, hogy a legfőbb ügyész a kampány idején, a választások előtt nyilvánosságra hozza a 2016-ban megindított korrupciós ügyekben az esetleges vádemelést ellene, miután tavaly novemberben bejelentette, hogy átvette a rendőrség és az ügyészség ajánlásait, és hamarosan dönt a kérdésben.

Aviháj Mandelblitt legfőbb ügyész korábban igen lassan, de ezúttal gyorsan dolgozott, és Netanjahu ügyvédeinek tiltakozása ellenére márciusban bejelentette, hogy amennyiben nyárra várható meghallgatásán a kormányfő nem tudja meggyőzni az ellenkezőjéről, akkor benyújtja ellene a vádiratokat hűtlen kezelés és csalás, illetve vesztegetés miatt.

Benjámin Netajahu számára létfontosságú kérdés, hogy győzzön a választásokon, mert miniszterelnökként rendelkezésére állnak a nyomásgyakorlás eszközei, míg egyszerű állampolgárként egy hosszas jogi folyamat végeztével – szakértők szerint – börtönbüntetésre ítélhetik.

A kormányfő rendkívül energikusan, kiválóan kampányolt. A finisben tíz nap alatt megjárta Washingtont és Moszkvát, hogy együtt mutatkozzon a neki gáláns gesztusokat tevő politikusokkal.

Donald Trump amerikai elnök a Golán-fennsík fölötti izraeli fennhatóság amerikai elismerésével, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig egy 37 éve Szíriában eltűnt izraeli katona földi maradványainak átadásával jelezte “nagyrabecsülését”.

A Háárec elemzése szerint Netanjahu politikájának legfőbb tanulsága, hogy – legalábbis rövid távon – megdőlni látszik az a több évtizedes tabu, hogy ha Izrael nem oldja meg a palesztinokkal való konfliktust, akkor soha nem lesz erős és virágzó gazdasága, és polgárai nem élvezik a nyugati életszínvonalat.

Noha a nagyhatalmak korábban rendre figyelmeztették Izraelt: a megszállás tarthatatlan és fenntarthatatlan, és ha Izrael nem vet véget neki, akkor a palesztinok elkerülhetetlenül felkelnek ellene, és a világ úgy kezeli majd az országot, mint egykoron a dél-afrikai apartheid-rendszert.

Ugyanakkor politikájának másik oldala, hogy szoros kapcsolatokat alakított ki olyan vezetőkkel is, mint a Fülöp-szigeteki Rodrigo Duterte, s elidegenítette a diaszpóra zsidóságának nagyobbik, liberális felét Izraeltől.

Politikai ellenfelei szemére vetik, hogy Izraelen belüli megosztó politikájával cionista hazafinak nevezte az őrá szavazókat, miközben a másik oldalt gyenge, az ország ellenségeivel lepaktáló, és ellene boszorkányüldözést folytató árulóknak bélyegezte.

A kampány során a Beni Ganz vezette Kék-fehér párt a tengeralattjárók gyanús közbeszerzésének korrupciós ügyével ért el sikereket, de amikor a közvélemény-kutatók népszerűségük emelkedését jósolták, akkor az Izraelben “bűvésznek” nevezett kormányfő rendre előhúzott a kalapjából egy újabb nemzetközi sikert.

A Netanjahu vezette Likud kíméletlen módon kampányolt, idegbetegnek és pszichiátriai esetnek próbálták bemutatni Ganzot. A Kék-fehér pártszövetség viszont megkötötte saját kezét, a közbeszédből az alantas elemek száműzését ígérték, s a rágalomhadjárattal szemben pozitív üzeneteket sulykoltak: az állami bölcsődehálózat megteremtését, új kórházakat, az adók szinten tartását.

A kampány záróidőszakában mindkét párt teljes mozgósításba kezdett, de ebben a Kék-fehér szövetségnek előnye van: gátlástalanul csábíthatja át a baloldali pártok, a Munkapárt és a Merec szavazóit, mert célja a legnagyobb párttá válni, hogy Ganz esélyt kaphasson a kormányalakításra az államelnöktől.

Ezzel szemben a Likudnál a “Veszélyben a jobboldali kormányzás, ha nem a Likudra szavazol” jelszava veszélyes játék, mert ha a Likud túlzottan megerősödik, kieshetnek a kis jobboldali pártok, felborítva a választási matematikát, s esélyt adva a baloldali blokk növekedéséhez. Viszont Netanjahu joggal gondolhatja, hogy ha a Likud nem teljesít megfelelően, akkor ellehetetlenül a kormányzása, és túlzottan kiszolgáltatottá válik a kisebb pártoknak.

Sztáv Safír, a Munkapárt politikusa a katonai rádióban hétfőn azt mondta, Netanjahu mindent elkövet, mert a választások elvesztése után börtönbe kerülhet, s ezért a kis, szélsőséges pártok fogságába került. Kész megvalósítani a demokráciát lebontó követeléseiket, a fékek és ellensúlyok felszámolását, a legfelsőbb bíróság gyöngítését, s a telepesek követelésére Ciszjordánia annektálását is, mert ezek a pártok őt fogják javasolni az államfőnél az új kormány megalakítójának, és a vádiratok várható benyújtása után sem fogják cserbenhagyni kabinetjét, s követelni távozását.

Megválasztása esetén viszont Netanjahu esélyt kap rá, hogy megszavaztassa a kormányfő jogi immunitását biztosító, a helyi sajtóban “francia törvényként” emlegetett szabályozást, amely megakadályozza a mindenkori kormányfő elleni bírósági eljárásokat.

Ezt a törvényjavaslatot Netanjahu csak a szélsőségesen jobboldali és a vallásos pártokkal tudja keresztülvinni, akik cserébe alááshatják az izraeli demokrácia intézményeit a szabad média felszámolásával, valamint a jogrendszer fékeinek és ellensúlyainak lebontásával.