kérdezték barukhot
hogy nem fél-e
amikor esti műszakból
éjfél körül
jön haza
amikor már nincs helyi busz
ami bevinné be’er orába
csak az országos busz közlekedik
ami csak kint
a kilencvenes úton áll meg
ahonnan be kell gyalogolni
a faluba
a bekötőúton
kb húsz perc
keresztül a sivatagon
nem fél-e
a skorpióktól
a kigyóktól
a hiénáktól
a terroristáktól
barukh tegnap éjjel
gondolkodott el ezen
amikor kilépett
a tengerparti bevásárlóközpontból
és keresztülgyalogolt
az európai szemmel
barukh európai szemével
koszos
hangos
vad
eilat
turisták által
kevésbé látogatott részein
a központi buszpályaudvar felé
hm
amikor
két és fél évvel ezelőtt
barukh megérkezett izraelbe
a sivatagba
mindentől retteget
minden ismeretlen volt
minden veszélyt rejtett
az eszével próbálta
nyugtatni magát
nyilván
nem olyan veszélyes hely
az arava
eilat
emberek laknak itt
turisták járnak ide
nem csak izraelből
európából
nyilván
csak azért érzi olyan veszélyesnek
mert nem ismeri
nyilván
túloz
amikor retteg
aztán
ahogy telt-múlt az idő
egyre több történetet hallott
a sivatagi életről
olyan emberektől
aki a sivatagban élnek
hallott
a fekete és a sárga skorpióról
a sárga halálos
a fekete „nem igazán veszélyes”
hallott
az akrabutról
a skorpióvadász
óriási tevepókról
ami akkora mint barukh keze
és hetven kilométer per órával
tud futni
vízszintesen
és függőlegesen is
hallott
a kígyókról
tíz halálos mérgű kígyó
él izrael területén
ebből négy az aravában
hallott
a hiénáról
amitől még
az ex-elit-kommandós kibucnyik is
halálosan megrémült
amikor találkoztak
a datolyásban
és hallott
a terroristákról
akik néhány évvel korábban
átszöktek egyiptomból
és nekiindultak az aravának
hogy minden izraelit lelőjenek
aki szembejön
és a katonaság
az izraeli
minden kibucba
letett egy egységet
hogy vigyázzanak a kibucnyikokra
és huszonnégy óra kellett
mire elkapták a terroristákat
és a rettegés nem csillapodott
barukhban
hiába
telt-múlt az idő
sőt
egyre több észérv
támasztotta alá
hogy miért muszáj rettegnie
és barukh úgy érezte
hogy ha belegondol minden veszélybe
ami az ő
judit
fred
és lelus
életét fenyegeti
akkor megbolondul
mert európai-jellegű indokkal
lehetetlen alátámasztani azt
hogy miért vannak ott
megkérdezte
hát
az egyik aravai kibucnyikot
hogy hogyan elviselhető
ez az elviselhetetlen mértékű veszély
a kibucnyik vállat vont
csak nézz mindig a lábad elé
mondta
egyébként pedig
insallah
vagyis
ahogy cromwell olivér mondta
„bízz istenben
de tartsd szárazon a puskaporodat”
vagyis
nézz a lábad elé
de ne parázd túl
mert a sorsod úgyis odafönt dől el
azóta barukh találkozott
skorpióval
többel is
feketékkel
főleg bent
a házukban
látott döglött kígyót
egy építkezésen
és messziről látott élő hiénát
ami tényleg
igazán félelmetesnek tűnt
terroristával még nem találkozott
legalábbis nem tud róla
de amikor két éve
a szináj-félszigetről
rakétákat lőttek eilátra
akkor a közelben volt
a rettegés
pedig
miután elérte
az elviselhetetlenség határát
szépen
szinte
észrevétlenül
visszafordult
és átadta a helyét
valamifajta
folyamatos
készenléti állapotnak
éberségnek
fókuszáltságnak
amikor tegnap éjjel
barukh kilépett
a tengerparti bevásárlóközpontból
és elindult
a központi buszpályaudvar felé
akkor tudatosult benne először
hogy már egyáltalán nem fél
a lába elé néz
éber
teljes figyelmével
jelen van a pillanatban
tudja
hogy mi jelenthet veszélyt
tudja
hogy mit tud megtenni
a veszély elkerülése érdekében
de azt is tudja
hogy mit nem
hogy mi az
ami odafönt dől el
mi az
ami insallah
https://www.facebook.com/barukhhh/
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
