Kimerültünk

Benjamin Netanjahu ezen a szombaton döntötte meg a David Ben-Gurion által felállított csúcsot: mától ő Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke. De ellentétben az államalapító útjával, aki komoly kockázatokat vállalt Izrael létrehozása és fejlesztése érdekében, a Netanjahu-kormány idegenkedik minden merész politikai, katonai vagy gazdasági intézkedéstől – írja a Haaretz szerkesztőségi véleménycikke.

A miniszterelnök, aki egy újabb kádencia megszerzéséért indul, minden területen ragaszkodott a status quo-hoz, és hagyta, hogy az alapvető problémák tovább súlyosbodjanak, miközben ő politikai és jogi manővereket hajtott végre annak érdekében, hogy minél tovább a székében maradhasson. A hatalmon maradáson kívül nem volt semmiféle világos célja, vagy cselekvési programja.

Netanjahu elkerülte a nagy háborúkat (kivéve az öt évvel ezelőtti “Erős szikla” hadműveletet a Gázai övezetben), és ügyelt arra, hogy Izrael ne avatkozzon a szíriai polgárháborúba, de a palesztin területek megszállását és a telepes-politika folytatását kívánatos valóságnak tartja, és jobboldali politikai partnerei segítségével egy apartheid rendszer létrehozását alapozza meg Ciszjordániában. Elaltatta a területekről és a békéről szóló belső vitát, de a látszólagos konszenzus ellenére Izraelnek még nincsenek elismert határai, és palesztinok milliói felett uralkodik, miközben Nyugaton bojkottmozgalom szerveződik ellene.

A Netanjahu-korszakban Izrael lassú növekedést és alacsony munkanélküliséget élvezhetett, de a gazdasági szférában is az alapvető problémák a stabilitás leple alatt csak rosszabbodtak. Az uralkodásának biztos gerincét adó ultra-ortodoxokat Netanjahu lefizette, továbbra is parazitizmusban és – az adófizetők kárára meglévő – önkéntes munkanélküliségben tartva így őket. A létfontosságú reformok helyett növelte a hiányt, és csendet vásárolt a gazdaság erőközpontjai részéről. A legsúlyosabb kárt Netanjahu három területen okozta: a zsidók és az arabok közötti viszonyban, a társadalom összetételén és a személyes példájával, melyet vezetőként nyújtott. A Nemzettörvény állandósította az arabok elleni diszkriminációt a zsidó fölény megőrzése érdekében, aláásva így az egyenjogúságra való törekvést. Hivatali ideje alatt a felbujtás betevő falattá vált, és az emberek közötti megosztottság elmélyült. A hatalmára jellemző korrupció a hivatali idejének hosszabbodásával párhuzamosan tovább súlyosbodott, és Netanjahu még büszkélkedik is ezzel.

Eljött az ideje, hogy a politikai intézményrendszer és az izraeli polgárok azt mondják a miniszterelnöknek: kimerültünk, Netanjahu távozzon a közéletből, és anélkül nézzen szembe az ellene felmerült vádakkal, hogy az országot magával rántaná a mélybe.