Avagy mi lehet a Netanjahu-kérdés fájdalommentes megoldása?
Netanjahu a szeptemberi választási eredmények alapján nem tud kormányt alakítani, de még mindig meg tudja akadályozni Ganzot kabinetjének felállításában. Nem áll fel utolsó mentsvárából, a Likud elnöki székéből, mert anélkül azonnal érvényes lenne rá az igazságszolgáltatás összes más földi halandóra érvényes szabálya, vagyis hiába dolgozik neki már az összes sztárügyvéd, nem védekezhetne szabadlábon 3 korrupciós ügyében és börtönbüntetés várhat rá. Emiatt inkább újabb választásokba sodorhatja Izraelt, csak hogy időt nyerjen. Merthogy a szeptemberi választások kierőszakolásánál már láthattuk, Netanjahunak semmi se drága, ha saját érdekeinek védelméről van szó: uszítás, megosztás, a választási szabályok felrúgása, felelőtlen nemzetközi jogi ígéretek és hírszerzési titkok kiteregetése, katonai hadművelet.
Netanjahu mindent elkövet, a média elleni legvadabb támadásoktól sem riad vissza, hogy megakadályozza büntetőügye részleteinek, a vádirat pontos tartalmának napvilágra kerülését. Hogy akkor mégis mire alapozzuk, hogy börtön vár rá?
Tavaly októberben elhunyt Netanjahu vezető ügyvédje, Jacob Weinroth, ő segítette át tanácsaival a rendőrségi kihallgatáson, haláláig ő vezette az ügyvédcsoportot, amely védelmét ellátta. Magyarul ő próbált védelmi stratégiát kialakítani tetteire az ezres, a kétezres és a háromezres aktákban. Ezek közül a háromezres Bezek-Walla médiabefolyásolási korrupciós adok-kapok ügyben a Netanjahuval szemben feltűnően engedékeny Aviháj Mandelblit főügyész sem tudott eltekinteni a korrupciós vádemeléstől, a többiben csak hatalmával való visszaélés, csalás lesz a vád (a meghallgatás függvényében). Pedig Weinroth kiváló ügyvéd volt, szakmája legjobbja, aki mindenre ki tudott találni egy olyan változatot, magyarázatot, hogy az ember a tíz ujját megnyalta.
Nos, Jacob Weinroth a vádak részleteinek és a bizonyítékok, tanúvallomások ismeretében vádalkura próbálta rávenni Netanjahut. Márpedig ha látott volna esélyt győzelemre, a vádak eloszlatására, kimagyarázására, nyilván ő lett volna az utolsó, aki ilyet tesz.
Netanjahu korábban bejelentette, hogy nem köt vádalkut, mert azzal egyrészt beismerné bűneit – miután évek óta azt hangoztatta, hogy „nem volt semmi, és nem lesz semmi”. Ráadásul a vádalkuban ügyészek határoznák meg a feltételeket, s könnyen meglehet, hogy cserébe nyilvánosan be kéne ismerni vétkeit. Másrészt az is meglehet, hogy ehhez már késő, a médiában évek óta gyalázott ügyészség nem akar már egyezkedni vele, hiszen mit tud cserébe ajánlani a választások eredményei után? Hogy nem lesz miniszterelnök? Hogy akkor nem kényszeríti újabb választásokba Izraelt?
Ezt a patthelyzetet próbálja megoldani egy igen kreatív jogi megoldás. A tizenhármas tévé péntek esti műsora szerint maga Netanjahu is ebben az irányban tapogatódzik a napokban. A hírek szerint képviselői az úgynevezett „300-as ügy”-höz hasonló alkuval fordulnak Rivlin elnökhöz: előzetes elnöki kegyelem minden ügyben – cserébe Netanjahu teljes visszavonulása a közéletből.
Történt ugyanis 1984-ben, hogy négy palesztin terrorista eltérítette a 300-as buszt, és túszul ejtette utasait. A „szajeret matkal”, a közvetlenül a vezérkari főnök alá tartozó kommandós egység tárgyalt velük, majd egy gyors akcióval egyetlen izraeli áldozat és több sebesült árán kiszabadították a túszokat, és végeztek két terroristával is. A másik két terroristát elvitték, és a Sin Bet akkori vezetőjének parancsára titokban helyben kivégezték.
Ez törvénytelen eljárás volt, és az ügy kipattant, miután fényképek jelentek meg a még élő palesztinokat elvezető kommandósokról. Az is kiderült, hogy a Sin Bet főnökei irhájukat mentve megpróbálták eltussolni a parancsot, eskü alatt hamis tanúvallomásokat tettek az azt követő eljárásokban.
Ekkor – már 1986-ot írunk, az ügy két éve borzolja a kedélyeket – a Sin Bet megtépázott tekintélyének védelmében, és hogy főnöke ne kerüljön büntető bíróság elé – ráadásul az eltussolási hadműveletről a kormányfő is tudott –, szóval a disznóságok szőnyeg alá söprése érdekében az akkori államelnök még a büntető eljárás megindítása előtt kegyelmet adott a Sin Bet vezetőjének, aki így bírósági eljárás nélkül visszavonulhatott. Sem az elhárítás, sem Izrael állam neve nem „mocskolódott” be egy tényleges elítélő bírósági ítélettel. A felelősöket félreállították, a Sin Bet embereivel azóta szem előtt tartatják a jogszabályokat.
A jogászok a fenti esetet, mint jogi előzményt vizsgálják ezekben a napokban. Volt már más precedens is az izraeli közéletben arra, hogy visszavonulásért cserébe nem indult büntetőeljárás: Rabin feleségének külföldi dollár-számláinál, Ezer Weizman elnök illegális pénzadományainál – eljárás indítása nélkül – felelősséget vállaltak, és lemondtak tisztségükről.
A hírek szerint Rivlin kész rá, hogy ha Mandelblit államügyész jogi szakvéleménye ezt megengedi, hasonló kegyelmet adjon Netanjahunak. Szabad elvonulásért cserébe többé nem megy a politika színterének közelébe sem.
A törvény előtti egyenlőséget zászlajukra tűzőknek is be kell ismerniük: Izrael állam és polgárainak érdeke, jó híre, biztonsága és demokratikus jogrendje előbbre való annál, mint hogy a leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnököt rács mögött lássuk.
