Minden idők legnagyobb lopása Izraelben?

Tíz éve egy hajmeresztő jelentést vett át az izraeli kormány, amit azóta sem hoztak nyilvánosságra. Ebben a szakértők kiszámították, hogy mennyibe kerülnek egy átlagos izraeli családnak az állami monopóliumok. Nem ez volt a jelentés készítőinek eredeti szándéka, de ez lett az eredmény. Kiderült, hogy háztartásonként havonta ötszáz sékelbe fájnak elsősorban az infrastruktúra, és abban is az elektromos számla benyújtásával.

Ekkor úgy döntöttek – tudtunk nélkül –, hogy az izraeli fogyasztók kétmilliárd sékelt kölcsönöznek az elektromos műveknek a tarifa 5%-os megemelésével, ezt a pénzt külön alapba gyűjtik, és új erőműveket építenek belőle. Megígérték, hogy egy külső cég fogja ellenőrizni a pénz felhasználását, és majd visszaadják a tarifa csökkentésével. Ez a külső cég készített aztán egy nagyon részletes, és persze süllyesztőbe került jelentést, melynek főbb meglátásait ismertette a Háárec.

A szöveg tartalmazza, hogy az évek során miként lopták ki milliárdos nagyságrendben a sékeleket az izraeli magán- és cégzsebekből, ezzel csökkentve a gazdaság rendelkezésére álló jövedelmet, és ezzel drasztikusan károsítva az ország növekedését, fejlődését.

Hány munkás kell egy oszlop biztosításához?

Napvilágra került például, hogy az áram oszlopokra felmászó gyerekeket védő „tüskéket” miként, és főleg mennyiért szerelte fel a Hevrat Hahasmal. Ők maguk meghatározták, hogy három dolgozónak napi tíz oszlop a norma: kettő felmászik, a harmadik feladja nekik lentről a cuccot. Egy oszlopra saját számításaik szerint 8–15 perc alatt lehet rögzíteni a fémtüskéket, vagyis naponta 80–150 percet kell nettó ezzel foglalkozniuk – persze van az utazás és a szünetek is… De a cég dolgozóinak jelentései szerint az oszlopok egy részére a gyakorlatban csak 7–10 óra alatt kerültek fel azok a bizonyos lefelé néző gyerekvédelmi tüskék.

A külső felügyelők nem voltak restek, kimentek a terepre megnézni, hogy vajon miért? És legnagyobb döbbenetükre kiderült, hogy például Savionba Haifáról, a haifai oszlopokhoz viszont a Saron vidékről utaztak a munkások. Mivel nem ismerték a terepet, olykor eltévedtek, és ezzel az utazás költségei és ideje még az így vártnál is sokkal több lett. Természetesen az utazásért a cég dolgozóinak extra 230 sékel jár óránként, mindent szépen lepapíroztak. Nem csoda hát, hogy csak erre a kicsiny, és különösebb hozzáértést nem igénylő – eleve alaposan túlszámlázott – projektre 5,11 millió sékelt még rá kellett dobni. Aztán az oszlopok egy jelentős részénél „elfordult” az a fránya tüske, de nem gond, mert vissza-visszajártak már elkészített oszlopokhoz is „igazítani” – persze nem ingyen.

Akciós üdülési csomag Eilaton

Nem kevésbé elképesztő a tartalék erőmű létrehozásának története Eilatban. Ezt az indítás többszöri, és magyarázat nélküli elhalasztása miatt vették górcső alá. Eléggé elképedtek, mikor rájöttek, hogy tel-avivi munkások szereltek Eilaton, noha voltak megfelelő szakemberek a Hevrat Hahasmal déli igazgatóságánál és a sokkal közelebbi Beér Séván is. Valamiért mégis Tel-Avivból jöttek, vasárnap Eilatra repültek, csütörtökön vissza, és közben szállodában laktak a városban. Munkanaplójukból kiderül, hogy csütörtökön reggel (?) 9:45-kor hagyták el a szállodát, remélhetőleg alaposan megreggeliztek – fél órát utaztak a munkahelyre, de már 11:45 kor távozták, hogy elérjék az egy órás tel-avivi gépet. Természetesen teljes munkanap után kaptak fizetséget.

Eilaton találkozott ez a bizonyos külső, mérnökökből álló ellenőrző cég a „folyamatos menedzselés” fogalmával. Ami azt jelenti, hogy a csúszásért, a munkák el nem végzéséért nem büntetést kaptak, hanem extra órabért, vagyis ha az eredeti tervekhez képest késtek, akkor onnantól többet kerestek túlórázás, túlmunka címén. Vagyis csak egy totál balek fejezte (volna) be időben a rá ruházott megbízást. Az elektromos vállalat belső működése alapján már logikus is, hogy a nagy projektek általában az ütemterv és a költségvetés túlhaladásával érnek véget.

És az ellenőrök rájöttek még egy hajmeresztő belső „szabályra”. Úgy tűnik, hogy mindent lehet, minden megengedett. Ha valami véletlen folytán minden a tervek szerint halad, akkor ugyanis külső munkavállalókat, alvállalkozókat vehetnek fel a munkák elvégzésére, vagyis miközben az ezért megfizetett dolgozók fizetést kapnak, őket is alkalmazhatják, és a lakosság a kettős finanszírozás nyomán duplán fizet. Miért ne, ha megtehetik?

Az is kiderült, hogy a cég belső ellenőreinek semmiféle eszközük nincs a munkálatok nyomon követésére, ellenőrzésére. Nem is tettek semmit, de ez nem zavarta őket az ellenőri munkáért járó díjazás felvételében.

És hogy miért éppen most foglalkozott ezzel a lap? A Hevrat Hahasmal a héten bejelentette, hogy hatvan(!) százalékkal túllépték az erőművek kéményeinek légszűrővel ellátásáért kiírt projekt költségkeretét, a 34,1 milliárd sékeles csillagászati ​​összeget. Főként persze a túlórák miatt.

Egy külső cég megállapította, hogy különösen magas óraszámban dolgoztak az ügyön. Amerikában például  45%-kal kevesebb munkaóra elég az efféle munkálatokra. Az Infrastruktúra- és Pénzügyminisztérium persze behódolt, újabb 670 millió sékelt fizethetünk a cégnek a villanyszámlákban csak erre, de az áram-monopóliumnak ez sem elég, és pénzügyi stabilitásuk veszélyeztetésére hivatkozva pénzt követel.

És mi fizetünk, mint a katonatiszt, mert a politikusok nem mennek szembe ezzel a céggel. Vajon meddig?

Lévai Eszter

Újságíró