– Tudod, a cikkünk témája a traumatizált demokratikus társadalom.
– Ühüm – feleli lányom, aki ma már 16 éves, most kezdi második évét azon a délutáni filozófia kurzuson, melynek elvégzésével e tárgyból az érettségije a legmagasabb besorolású, tehát ötös lesz, és hat további pontot is szerez a felvételijéhez a Tel Aviv-i Egyetemre.
– Először is tisztázzuk, mi az, hogy trauma, hogy megérthessük, mi az a traumatizált demokrácia.
– De hadd mondjam ivritül! – kéri.
– Jó, mondd ivritül, de aztán ugye magyarul folytatjuk?
Ezután körülbelül ilyesmiket mond héberül: a trauma olyan megrázó élmény, mely kihat a jövőre. Az így szerzett tapasztalat révén általánosító véleményt alkotunk, és ennek tükrében ítéljük meg az elkövetkezőket.
– A traumatizált demokrácia tehát – folytatom a gondolatot – az olyan demokratikus társadalomban figyelhető meg, amellyel valami rossz történt a múltban, és e társadalom tagjai e tapasztalatok birtokában közelítenek a jövő eseményeihez. Mik is voltak ezek a traumák?
– Mondjuk Hitler – kap végre bele a témába, feledve az eddigi kényszeredett hangot –, mert kihasználta a demokráciát, hogy diktatúrát csináljon, amiben sok millió ember halt meg.
– Igen, így keletkezett a trauma. De mi követte a traumát?
– A háború után olyan törvényeket hoztak, melyek meggátolják, hogy ez ismét megtörténhessen. Azóta például tilos olyat mondani, hogy „halál az arabokra!”, mert ilyeneket Hitler mondott.
– Akkor végül is ez a trauma segített a demokrácia megerősítésében?
– Igen, de mindig vannak új diktatúrák.
– Vagy diktatórikus törekvések – teszem hozzá, majd kissé tanár nénisen megkérem, hogy mondjon erre mai, izraeli példát.
– Hok hahaszinut1 – vágja rá gondolkodás nélkül. – Ha valaki bűnt követ el, annak vállalnia kell a felelősséget, és börtönbe kell kerülnie. És mit érdekel engem, hogy az a miniszterelnök vagy akárki.
– Ezzel a törvénnyel valóban sérülnének a demokratikus alapelvek – teszem hozzá –, sérülne a törvény előtti egyenlőség. Ha felmentik a miniszterelnököt mindennemű felelősségre vonás lehetősége alól, és akkor sem lehetne vizsgálatot sem indítani ellene, ha ne adj isten, megölné a feleségét.
Unszolásomra, hogy egészítse ki további példákkal a demokrácia sérülésének módjait, azt feleli, megint kis flegmasággal hangjában, hogy „a buta emboroktol..”.
– Miért lennének buták az emberek? – háborodom fel.
– Mert nem tanítják őket jól az iskolában – feleli, hangjában magabiztossággal. – Felnőnek így, hogy nem tudják, mi az, hogy demokrácia. Akkor elrontjik – folytatja sajátos magyarságával. – Úgy rontjik el, hogy szavaznak nem jó emborokhoz.
Most pedig példák következnek arra, hogy Hanna barátnői maguk is milyen tudatlanok.
– Lior azt se tudja, hogy a Titanic igazán volt-e vagy sem. Hogy akarod, hogy tudja, mi az a demokrácia? – és kacarászik, én meg vele nevetek.
– És a többiek?
– Egyáltalán nem érdekli őket a demokrácia.
– Hogyan látszik ez egy emberen?
– Micsoda kérdések ezek, Gabi? – csattant fel. – Hát ahogy beszél, amit mond, lehet látni ezen.
– Talán hallani – javítom ki.
– Jó, akkor hallani! De mire jók ezek a kérdések? Nem az a legfontosabb, hogy arról beszéljünk, hogy mit lehetne csinálni?
– Jó, akkor mit lehet tenni, ha bajba kerül a demokrácia?
– Mered2 – feleli megint csak az előzőekben már hallott tömörséggel.
– Eldobni a megmaradt törvényeket is?
– Ha eddig nem sikerült befolyásolni ezeket a törvényeket, és van diktatúra, akkor hogyan lehetne majd most?
– De Izraelben jelenleg még nincs diktatúra. Most mit lehetne tenni? – kérdem.
– Akkor kell csinálni hafganot3! – mondja. – Meg meg kéne értetni az emberekkel, mi az a demokrácia.
– De mit csinálnál akkor, ha észrevennéd, hogy a demokrácia veszélybe kerül?
– Elmegyek innét…!? – feleli azon a furcsa, kérdő hangon, ami héberül mégiscsak kijelentés.
Itt ülök, és a beszélgetésünkön tépelődöm. Annyi mindent nem mondtunk ki. Szerettem volna, ha elmagyarázhatom, ha megértjük együtt, hogy akkor bajos, problémás, traumatikus, a társadalom számára a demokrácia, ha a társadalom tagjai kételkedni kezdenek a demokratikus, testvéri elvek igazságában.
Ha elvesztik hitüket abban, hogy körülöttünk mindenki egyformán testvér, és mindenki felé testvéri hűséggel, lelkiismeretességgel, törődéssel kell fordulni – hogy legyen végre szabadság, egyenlőség4, testvériség.
- Hok hahaszinut – A miniszterelnök mentelmi jogának kiterjesztése, vagyis hivatali ideje alatt semmilyen körülmények között nem vonható felelősségre. ↩
- Mered – felkelés ↩
- Hafgana – tüntetés ↩
- E gyönyörű végszót, épp az elszenvedett traumák miatt, itt csillagoznom kell. Az egyenlőségen én a törvény előtti egyenlőséget értem. ↩
Festőművész
