tegnap
a jeruzsálemi villamoson
miután becsukódtak az ajtók
egy turistalány
váratlanul kiabálni kezdett
angolul
hogy ne induljon el a villamos
nyissák ki az ajtókat
keresztül verekedte magát
az utasokon
és mikor ajtókhoz ért
nyomni kezdte
az ajtónyitó gombot
és közben tovább kiabált
egyre kétségbeesettebben
néhány utas felé fordult
és mondták neki
hogy már
nem fog kinyílni az ajtó
és tényleg
alighogy kimondták
a villamos elindult
a lány szemét elöntötték a könnyek
kétségbeesetten
érthetetlenül magyarázni kezdett
hogy két megállóval korábban
a telefonját
elvették?
elvesztette?
odaadta valakinek?
és hogy azonnal
vissza kell mennie oda
az egyik utas
azt mondja neki
hogy az a hadavidka nevű megálló
és hogy ott van egy
lost and found office
egy talált tárgyak osztálya
próbálja meg ott
egy másik utas
azt kezdi el magyarázni
hogy hogyan tud visszajutni
a hadavidka megállóhoz
egy harmadik utas
tíz sékelt nyújt neki
mire két másik utas is
nyújt neki tíz-tíz sékelt
a hadavidkáig vissza
a villamosjegy ára egyébként
öt sékel
egy hatodik utas megkérdezi
hogy mi a telefonszáma
a turistalánynak
és amikor ő diktálni kezdi
az utas elkezdi bepötyögni
a saját telefonjába
hogy felhívja
hátha valaki felveszi
és akkor megtudhatják
hogy hol van
a turistalány
még nem ér a szám végére
amikor a villamos befut
a következő megállóba
megáll
kinyílnak az ajtók
és az utasok
kitódulnak
a turistalány
zokogni kezd
nincs telefonja
nem tudja elérni a társait
nem tud tájékozódni
és azok az utasok
akikkel az előbb még
együtt utazott
most leszállnak
és újra egyedül marad a bajban
de a hatodik utas
azt mondja neki
hogy szálljanak le együtt
és hívják fel a telefonját együtt
és a turistalány bólogat
mert a sírástól
nem tud válaszolni
és ahogy leszáll
és megáll a peronon
a hatodik utas mellett
minden második
leszálló utas
odalép hozzá
ránéz
a szemébe
és annyit mond neki
hogy ne aggódjon
minden rendben lesz
barukh egy olyan országban nőtt fel
ahol hasonló esetben
egy villamosnyi bamba utas
néz vissza a bajba jutott emberre
akár turista
a bajba jutott ember
akár odavalósi
az érzésekről nem árulkodó
maximum rosszalló
bamba arcok látványa
beleégett barukh retinájába
annyiszor látott ilyet
fő-emlékké vált
és valahányszor szülőföldjére gondol
ez a kép
mindig megjelenik
a szeme előtt
barukh egy olyan országban nőtt fel
ahol hasonló esetben
mindig van
egyetlen
utas
de
mindig
csak egyetlen
aki a bajba jutott segítségére siet
a többiek
érzésekről nem árulkodó
maximum rosszalló
bamba arccal
néznek
a jeruzsálemi villamoson tegnap
barukh egyetlen bamba arcot sem látott
és bár
a tanácsok
amiket az utasok adtak
nagyrészt nem tűntek
különösebben hasznosnak
egyetlen hasznuk biztosan volt
a turistalány nem érezte
hogy egyedül van a bajban
barukh közel három éve él izraelben
túl van már azon az időszakon
amikor mindent szupernek látott
új hazájában
amikor minden szuper volt
amit új honfitársai csináltak
már nem minden szuper
mert sok minden nehéz
az új haza
az új élet
az új honfitársak között
sokszor kurvanehéz
de van két serpenyő
és az egyik serpenyőben
zöldell a májusi dunántúl
szemerkél az eső
az augusztus végi balatonon
és szakad a hó a decemberi szegeden
de a villamoson
érzésekről nem árulkodó
maximum rosszalló
bamba arccal
néznek
az utasok
a bajba jutottra
és egymásra
a másik serpenyőben pedig
ott van egy kurvanehéz új élet
új honfitársakkal
viszont ott van a villamosos eset
meg az a másik eset
amikor a szomszéd kurd nagymama
este kéretlenül elmeséli juditnak
hogy esküvőre megy az egész család
és úgy kéri meg juditot
hogy nézzen rá
addig a házra
amíg távol vannak
mintha judit is családtag lenne
meg az a másik eset
amikor barukh áll a lépcső tetején
egy סתם lépcső tetején
jeruzsálemben a belvárosban
és a telefonját nyomogatja
amikor egy öregúr
a kezét nyújtja felé
hogy barukh segítse fel a lépcsőn
és barukh felsegíti
aztán megsimogatja az öregúr hátát
ahogy az a botjára támaszkodva
tovább botorkál
és ott van az az eset is
amikor barukh elszundít
a zsinagógában
a szombatfogadáson
mert ezekben a ספרדי
és מזרחי zsinikben
olyan rohadt kényelmesek a székek
hogy jól esik bennük
péntek este elszundítani
miközben a többiek
valamelyik zsoltárt mormolják
aztán valaki megérinti
barukh vállát
hogy már az עמידה jön
amit állva kell mondani
és barukh feláll
és mondja
és ott van az az eset is
amikor a barukh mögött ülő
nyolcvanas öregúr szundít el
ugyanígy
és most barukh
érinti meg az ő vállát
hogy az עמידה jön
és így tovább
és amikor barukh
egy ilyen nap végén
összefut a főbérlőjével
a ház előtt
és megbeszélik
hogy melyiküknek
milyen napja volt
milyen gondjai vannak
elsősorban anyagi természetűek
és hogy melyiküknek mire kellene
sürgősen sok-sok pénz
akkor barukh
úgy búcsúzik el főbérlőjétől
hogy mindennel együtt
ez egy יום נס volt
egy csoda nap
és a főbérlő
megkönnyebbülten felnevet
mert tényleg az volt
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről