eső

barukh esőben

barukh érzi
hogy közeleg az idő
amikor a testével
már nem fog tudni
pénzt keresni

tegnap
egész nap
monszunszerű eső szakadt
jeruzsálemre

az utcákon hömpölygött
a víz

barukh nyolc órán át
dolgozott az esőben

nyolc raklapnyi áru érkezett
tizenöt-húsz kilós zsákokban
kutya- és macskaeledel

azokat kellett behordani
és elrendezni a raktárban

közben ötven csomagot
állított össze
a futárnak
aki azoknak szállít ki
akik telefonon adtak le rendelést

nem tizenhat tonna
mint a dalban
csak öt
de azért így se כיף
fun

öreg vagyok én már ehhez
mondogatta magában barukh

egy darabig
azzal próbálta motiválni magát
hogy betette a telefonján
a perfect storm zenéjét

de amikor már
a tapadós munkáskesztyűjével
sem tudta megtartani
a vizes csúszós zsákokat
és magához kellett szorítania őket
és végképp mindene csuromvizes lett
tetőtől talpig
a zokniját és a bugyiját is beleértve
akkor már a perfect storm
heroikus dallamai sem segítettek

emelnie kellett tétet ahhoz
hogy folytatni tudja a munkát

a gyerekeire gondolt
fredusra és lelusra
arra
hogy milyen hálásak voltak
amikor előbb judit
aztán barukh is
talált munkát
és már nem kellett
még azt is meggondolniuk
hogy hány kiflit vegyenek
a bevásárláskor

rájuk gondolt barukh
a szakadó esőben
csuromvizesen
ahogy rázta a hideg
és a fájdalomcsillapító matrica
ellenére is
hasogatott a dereka
rájuk gondolt
ahogy azt mondták
büszkék vagyunk rád
apus

és ez segített

egészen addig
amíg a szomszédban lakó
ötvenes-hatvanas doki
akinek telekhatár-vitája van
barukh főnökével
dühromat nem kapott
egy újabb jogsértés miatt
és ki nem dobálta
a környék egyetlen
fedett helyéről
az esőbe
azokat a csomagokat
amiket az előző órában
barukh kiszállításra rakott össze

barukh állt a szakadó esőben
nézte a fickót
ahogy habzó szájjal
hajigálja a zsákokat
a fedett helyről
az esőbe

mit ártottam én neked?
kérdezte barukh
túlüvöltve az esőt és a dörgést

semmit!
ez nem ellened van
hanem a főnököd ellen!
kiabálta vissza a doki
miközben a konzerves dobozokat is
a zsákok után dobálta

de
ez ellenem van!
üvöltötte vissza barukh

nem
nem ellened!
kiabálta vissza a fickó

de
ellenem
mert nem a főnököm
fogja visszapakolni
ezeket a zsákokat
hanem én!

az nem az én felelősségem!
kiabálta a doki
és berohant a házába

oda
ahol
meleg van
és szárazság…

barukh meg csak állt
a szakadó esőben
és a zsákokat nézte
és a megrendelő lapokat
amik csendesen áztak
szét

öreg vagyok én már ehhez
mondta magának

és elkezdte
visszapakolni a zsákokat
a fedett helyre
ahonnan a doki kidobálta őket

barukh érzi
hogy közeleg az idő
amikor a testével már nem fog tudni
pénzt keresni

különös érzés ez
mert mindig úgy gondolta
hogy a nehéz fizikai munka
a vagon-ki-és-berakodás
például
meg hasonlók
mindig ott lesznek
mint pénzkeresési opciók
ha éppen nem lesz jobb ötlete
és hajlandó lemenni kutyába

ez mindig is
így volt
mindig is ott volt
mint egy ilyen
öntudatlan b-terv

és most
tegnap
attól volt
különös ez az érzés
ez a hasogató
érzés
barukh derekában
vállában
és szívében
hogy ráébresztette barukhot
hogy ez a lifelong-nak hitt b-terv
nem lifelong igazán

mert ez
egy fiatal férfi
b-terve volt

egy fiatal barukhé

amihez az a barukh
akinek ma
ezt végre kellene hajtania
már
túl
öreg

facebook.com/barukhhh

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.