Arra a kérdésre, hogy merre van a Petőfi vagy a Kossuth utca, a legtöbb magyar településen élő biztos választ adna: rendszerint a város vagy falu központjában. Abban azonban nem vagyok olyan biztos, hogyha az említettek rövid életrajzáról érdeklődnének, hasonlóan nagy számban kapnánk pontos választ. Gyanítom, Izraelben sem sokkal fényesebb a helyzet, az utca embere talán nem is tudja, kit takar az a név, melyet oly gyakran emleget, amikor a lakcíméről kérdezik. Nekik is készítettük ezt a sorozatot.
Az ukrajnai származású Arlosoroff korán szembesült az antiszemitizmussal, csupán hat éves volt, amikor az 1905-ös pogromok miatt családjának menekülnie kellett Oroszországból. A híres rabbi ősökkel bíró família a kelet-poroszországi Königsbergben telepedett le, a kis Chaim itt járt gimnáziumba.
Az első világháború kitörésekor apja, aki gabona és fakereskedő volt, nem térhetett vissza oroszországi üzleti útjáról, és a család ismét költözni kényszerült, ezúttal Berlinbe. Arlosoroff itt közgazdasági diplomát szerzett, és még egyetemistaként bekapcsolódott a cionista munkásmozgalomba.
1923-ban a Zsidó Világkongresszus vezető tisztségviselőjévé, 1926-ban a palesztinai zsidó közösség vezetőjévé választották. Arlosoroff volt az egyik szellemi atyja a Haavara nevű kereskedelmi megállapodásnak, amelynek keretében 1933-39 között 50 ezer német zsidó hagyhatta el a náci Németországot, hogy vagyonának egy csekély részéből német árukat vásárolva letelepedjen Palesztinában. A megállapodást a palesztinai zsidóság jobboldali képviselői szégyenteljes alkunak minősítették, és ezért Arlosoroffot 1933-ban, valószínűleg az ő felbujtásukra, két férfi lelőtte a tel-avivi tengerparton.
Az elkövetők azóta sincsenek meg, ez lett Izrael egyik leghíresebb politikai gyilkossága.
Újságíró
