Flamenco-előadásra készül a Hakerem idősek otthonának tánccsoportja. Amatőr táncosok ők, nagy részük a kilencvenes éveiben jár, boldogságuk átütő erejű és ragályos. Berger Gabi képriportja őket köszönti.
Szöveg: Vadász Éva és Bedő J. István
Liron Babosch koreográfus, flamencotáncos időseket és parkinsonosokat (!) tanít táncolni. A flamenco nem gyógyszer, de hatása gyógyító: mozdulatai és az emberi test neurológiai kapcsolatai javítják a kognitív készségeket.
A helyszín a Teatron Clipa színház. Tel-Aviv jemeni negyedében, a Kerem Hateimanimban működik 1995 óta, az Ezrat Achim zsinagóga helyén. Számos művészeti produkciót fogad be, és mivel az épülettel szomszédos a Hakerem idősotthon, az ő flamenco-előadásukat is.
A táncórákon eleinte mind a hatvan bejáró részt vett. Ez adott lehetőséget a szereplőválogatásra, és rövidesen kialakult a tizenegy tagú fellépőcsoport. Az idősek otthonában a 68-94 év közötti bejárók művészeti foglalkozásokon vesznek részt – kerámiáznak, rajzolnak –, tornáznak, jógáznak, csikungoznak, tornáznak, előadásokat hallgatnak, és még félpanziós ellátást is kapnak – ezekhez társult a flamenco-tánctanfolyam. Minibusz hozza a bejárókat reggel és szállítja délután haza.
A Hakeremet Tel-Aviv önkormányzata és a Reuth, egészségért, idősekért és jóllétért tevékenykedő civil szervezet tartja fenn. Tami Rozen, az intézmény igazgatója néhány évvel ezelőtt maga is tanult flamencózni. Az akkori időkből ismerte Liront, aki egyszer csak beállított a Hakerembe, és felajánlotta a kifejezetten idősek számára koreografált gyakorlatait. Tami intézményvezetőként és szociális munkásként elkísérte a hölgyeket a próbákra, nem is akart szerepelni, de arra kérték, hogy táncoljon velük, mert a jelenléte önbizalmat ad… Tami és Liron végül együtt találta ki, hogy a táncórákat közös fellépéssel lehet megkoronázni. Ez március közepén lett volna esedékes, de közbejöttek az ismert események. Ekkor Tami körbetelefonált mindenkit, hogy hétfőtől szünetel a Hakeremben a bejárók fogadása. Azonnal kérdezték: akkor mi lesz a flamenco-előadással? Természetesen megegyeztek, hogy nem marad el: amint vége a járványnak, színpadra állnak.
Nagy levegő, engedjétek el magatokat, és szívből dobbantsatok: pa-pa-papapa!
A táncosok éneklik a dalt, s forró vérük boldogságát teszik bele az elegáns mozdulatokba. A tánc végén megtapsolják magukat, s kezüket a magasba tartva kiáltják: Olé!
Doris nem tud segítség nélkül megállni. Székre támaszkodva táncol, segítője folyamatosan úgy helyezkedik el, hogy a tánclépés után éppen a kezébe érkezzen. Doris férje is Hakeremes, kezében bottal ül a nézőtéren, és ha a felesége bizonytalankodik, odasiet hozzá segíteni.
Még az ujjak mozdulatainak is megvan a rendje. A legyezőforgatás női tudomány, a szoknya lebbentése könnyű(nek tűnik), de csak ha jó a koreográfus. A testek talán nem mozognak úgy, ahogyan régen, de a mosolyok és a pajkos tekintetek belülről fakadnak. A ritmus néha csak egy-egy vállmozdulaton figyelhető meg.
És most – szabad a tánc! Körbe-körbe, nem állunk meg, ha rád kerül a sor, egy mozdulattal megköszönöd, együtt lépsz, dobbantasz a többiekkel, s a végén valaki mást hívsz a kör közepére. Sosem állsz meg, a kör peremén is végig táncolsz. Lányok, van kérdés? És akkor, szabad a tánc! Baila, baila!
A dal bevezetője alatt felnyújtod a karod! Volare, és tapsolsz! Pa-pa-pa! Második volare, kar felnyújt, cantare, csukló teker, egészen le a csípőig! Ééééés, kéz a csípőn! Un, dos, tres! Ahora!
Olé!
Fotós, képszerkesztő
