Jakov szabadsága

Függetlenség napi mangal

Fotó - a szerző

– Én négyszer szabadultam – mondja Jakov, miközben parazsat szít a függetlenség napi sütögetéshez. – Először a vallásból. Azt hittem, a kommunizmus majd megváltja az emberiséget. Másodszor Buchenwaldból.

Legyező keze megáll egy percre. Szótlanul bámuljuk az izzó parázson táncoló kis lángot.

– Harmadszor a kommunista ideológiától szabadultam – folytatja aztán. – Negyedjére a kétállami megoldás eszméjétől.

– Most már teljesen szabad vagy, papa? – kérdi egy ártatlan hangocska. Legkisebb dédunokája, a négyéves Noa áll mögöttünk. Észre sem vettük, hogy kijött a kertbe.

– Mi?! Ja persze, drágám! – Karjára veszi, megpuszilja. – Mindjárt játszom veled. Menj édesem, hozd ki addig a pitát.

Fotó – a szerző

Jakov a kertszomszédom. Friss bevándorló voltam még, mikor jó tíz éve megismerkedtünk. Ő már akkor nyolcvan fölött járt. Németországból alijázott a háború után. Vagyis Buchenwaldból. Végigharcolta Izrael összes háborúját a hetvenes évekig. Ortodox családban nőtt fel, és még ma is fejből idézi a Tórát, Talmudot.

– Szabadság – ismétli maga elé merengve. – Függetlenség.

Aztán beszélni kezd. Ahogy szokott, félig hozzám, félig magához.

– Kivonulás Egyiptomból, szabadulás a szolgaságból… Nehéz megbirkózni a hirtelen jött szabadsággal. Nem kell robotolni, senki sem parancsol. Azt csinálsz, amihez kedved van. Eszel, iszol, szórakozol. Rövid távon kényelmes, de veszélyes állapot. A korlátok hiánya általában a legrosszabbat hozza ki az emberből. Itt jön Mózes zsenialitása, érted? Szináj-hegy, kinyilatkoztatás. Kell a törvény, az önkorlátozás. Kell a határ, amit nem lépünk át, bár hatalmunkban állna. Hogy ne csak a külső kényszertől legyünk szabadok – ez még csak függetlenség; saját ösztöneinket is törvényes határok közé szorítjuk. A függetlenség jó dolog, de az igazi, a teljes szabadság csak a békével jön el. Ennek pedig előfeltétele, hogy egyértelműek legyenek a határok. Izraelnek máig nem egyértelmű a nyugati határa – teszi még hozzá, mintegy mellékesen.

– Lesz itt béke valaha szerinted?

– Nehéz elképzelni, de nem kizárt.

– Te mit mondasz?

– Tudod, mi a soron következő hetiszakasz? – kérdez vissza egy kis gondolkodás után. – Ködusim – mondja válaszra sem várva, és már recitálja is: – “És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiai egész községéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.” Ha az országot nézzük, Izrael ma nem csak zsidókat jelent, még ha jogosan definiáljuk is a zsidók államaként. Vannak itt nem zsidók, de ők is izraeliek. “Szólj Izrael egész községéhez.” Mit jelent ma Izrael “egész közössége?” Szerinted csak a zsidókat, vagy nem csak őket?

– Nem anakronisztikus felvetés ez? – kérdem kitérően.  

– A lényegi gondolkodásban nem létezik anakronizmus – legyint türelmetlenül. – Nézd meg a Talmudot. Az anakronizmus a filológia területe. Engem nem érdekel a Tóra származása: csak az, hogy kulturális örökségünk, történelmünk vezérfonala. Nekünk pedig ez aktuális ma benne: “Szólj Izrael fiai egész községéhez és, mondd nekik: Szentek legyetek”. Izrael fiai egész községéhez, érted? Az én olvasatomban ez zsidókat és nem zsidókat egyaránt jelent. A mai Izrael állampolgárait.  

Jakov szekuláris, nem hord kipát, de, ahogy ő mondja: a fürdővízzel együtt nem önti ki a gyereket is.

– A szentség, Ramban szerint, a lehetőségeim önkéntes korlátozásában van. Nem elég tartózkodni attól, ami tilos, és tenni, amit kell vagy szabad. A szentség több ennél, mondja Nachmanidész: mértékletesség az élet minden megengedett területén. Önmérséklet mindennel kapcsolatban, amire joggal tarthatok igényt. Na, hát éppen ez a szentség hiányzik csak innen a Szentföldről – mondja, különös hangsúlyt téve a szent szóra. – Ha szekuláris államban akarunk élni, ki kell egyeznünk a palesztinokkal, mielőtt az ortodox lakosság népessége beelőzné a szekuláris zsidókét. Ehhez el kéne engedni az etnikai alapú nemzet álmát. Az amerikai nemzet fogalma szövetség alapú. A kétállami megoldás életképtelen. Egyik oldalon sem akarja a többség. Marad az egy állam. Egyenlő jogot mindenkinek, törvény előtti egyenlőséget. Igaza van Sorosnak. Az állam legyen minden állampolgáráé, ne pusztán egyik vagy másik etnikumé. Ehhez mindkét népnek le kell mondania valamiről. Ez a békés jövőhöz méltó egyetlen esély.

– Gázát is beleszámolva, a Jordánon innen ma már kb. ugyanannyi arab él, mint amennyi zsidó. Ez az ország zsidó jellegének elvesztéséhez vezetne – vetem közbe.

– A zsidó jelleg elvesztésével a vallásosok és szövetségeseik riogatnak. A naiv szekuláris többség pedig vevő rá, mert nem vesszük észre, hogy miközben a vallásilag definiált intézményes kényszer ellen szeretnénk küzdeni, az ortodox kottából játszunk. Külön kiábrándító, hogy etnikai, törzsi alapon vevő rá a vallásra fittyet hányó többség. Mintha nem tanultunk volna semmit a múltból. Hogy is mondja az írás? “És ti legyetek nekem papok birodalma és szent nép!” Na, majd akkor leszünk szent nép, ha béke lesz köztünk és a palesztinok között. Akkor leszünk csak szent nép igazán! Izrael szekuláris állam, és mégis papok birodalma lesz, mert az Ábrahám Istenében hívő három vallás papjai békében megférnek majd egymással Jeruzsálemben, ami a béke fővárosa lesz. Ahogy írva van: „Mert Cionból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből. És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat sarlókká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!” Erre pedig igyunk – mondja kacsintva, és kezembe nyom egy Maccabi sört.

Néha nem tudom eldönteni, hogy Jakov komolyan beszél, vagy csak ugratja az embert.