Netanjahu a részvény-ügy miatt remeg

Benjamin Netanjahu és segéderői utolsó napjait az acélrészvény-ügy prizmáján át érdemes olvasni. Ez az ügy Demoklész kardjaként lebeg Netanjahu fölött: Akár szét is roncsolhatja a fejét, csak nem tudja, hogy mikor. A nagyközönség egyelőre nincs ennek tudatában, és nehezen látja kezének és lábának nyomait az ekörül kialakult káoszban („gubanc”, mondta róla valaki, aki pontosan ismeri a részleteket).

De a Balfour utca bunkerében pontosan tudják, miről is van szó. Ott tudják, hogy ha és amennyiben nyílt rendőrségi nyomozást indítanak, akkor teljesen megváltozik a helyzet. Nem csak egy újabb, egyáltalán nem csekély üggyel kell szembenéznie a bíróságon vádlott miniszterelnöknek, de a nyomozás visszavezethet a tengeralattjáró- hadihajó ügyletekhez, melyekben eddig sikerült kibújnia a vád és a gyanú alól – állítja Uri Miszgáv cikkében a Haaretz-ben.

A részvényügyet először 2019 februárjában hozták nyilvánosságra az Állami Engedélyező Bizottság határozatát követően, amely Netanjahu jogi védekezés finanszírozására irányuló kérelmeiről döntött. A The Markernél dolgozó Tal Meggidó nevű újságíró jól kísérte végig és kiválóan mutatta be a fejleményeket. Az ügy központjában – beszámolója szerint – Benjamin Netanjahu miniszterelnök gazdasági kapcsolatai állnak unokatestvéreivel, Nathan Milikowski acélgyárossal, aki dollármilliókkal gazdagította Netanjahut, legalábbis az elmúlt másfél évtizedben.

A gazdasági előnyök középpontjában a Seadrift Coke nevű, ekkor még Nathan Milikowsky tulajdonában álló texasi székhelyű cég található. Netanjahu 600 000 dollárért vásárolt a cég részvényeiből, majd mintegy három év után vissza-eladta azokat 4,4 millió dollárért unokatestvérének, abban az időben, amikor képviselő és az ellenzék vezére volt. Ez a 600%-os haszon teljesen egyedülálló egy ipari vállalkozásnál, amely válságban volt, és veszteségeket szenvedett el ezen időszak alatt. Röviddel a részvények eladása előtt a Graphtec, a Thyssenkrupp nevű német vállalat beszállítója megvásárolta a céget. Az a német nagyvállalat, amely dollármilliárdos tételekben gyártott és adott el pályáztatás nélkül Izraelnek tengeralattjárókat és hadihajókat. Netanjahu az ügy napvilágra kerülése óta mindeddig nem tudott logikus magyarázattal szolgálni, noha számos alkalommal megváltoztatta korábbi magyarázat-változatait.

Minden érintett tud a homokóráról: legalábbis néhány értelmező szerint hamarosan, októberben elévül az ügyben feltételezett bűncselekmények egy része. A nyomozás megkezdése nem csak Netanjahu jogi helyzetét teszi még bonyolultabbá, hanem ismét megnehezítheti politikai és társadalmi helyzetét is.

Vélhetően főként ezért adta elő uszító beszédét a bíróságon ezen a héten. Hiszen (a korábbi ügyekben) már elkészült a vádirat, és megkezdődött a bírósági tárgyalás. Nehéz arra gondolni, hogy egy korábbi háborúban harcolt. Valószínűbb, hogy megelőző csapást mért: szokása szerint egy lépéssel ellenfele előtt próbál járni. Ha most bejelentik a nyomozás kezdetét, akkor ő és szócsövei azzal érvelhetnek, hogy tovább üldözik, Aviháj Mandelblitt személyesen bosszút áll rajta, újabb vádakat koholnak a baloldali média parancsára ellene.

Eképpen érdemes elolvasni az Amir Ohana belbiztonsági miniszter az ügyvivő rendőrparancsnoknak címzett, ezen a héten kiküldött hisztérikus fenyegető levelét, amely az üggyel kapcsolatos nyomozás lehetőségének a kiszivárogtatásáról szól. Talán ennek köszönhető a “francia törvényről” szóló közbeszéd felújítása is, amely befagyasztaná a nyomozás indítását hivatalban lévő kormányfők ellen.

Mandelblitt kezében a döntés, nála van a már egy évvel ezelőtt elkészült elsődleges vizsgálat anyaga. Bírálói szokás szerint habozással és időhúzással vádolják, de más magyarázat is ajánlkozik: ez egy bonyolult, kontinensek határán átívelő ügy, amelybe be kell vonni német és amerikai adóügyi hatóságokat is. Az ilyen típusú vizsgálatokban az előzetes nyomozást, valamint az előkészítő és koordinációs tevékenységeknek legalább egy részét csendben végzik el. Mert amikor újabb és újabb téglákat mozdítanak el, akkor háttérzaj keletkezik. Lehet, hogy ez a zaj az utóbbi időkben elért a Balfour utcai rezidenciáig, és ez volt az oka a jogrendszer és a törvénykezés elleni heves támadásnak.

A Netanjahu-Milikowsky ügy

Milikowsky neve először az 1000-res akta nyomozásakor, a nagy értékű ajándékok elfogadásakor került elő. Akkor Netanjahu azzal védekezett, hogy nem mindig Milchen vette neki a szivarokat, néha saját pénzéből, mégpedig készpénzben vásárolt szivart. A nyomozók kérdésére, hogy honnan volt a készpénze, azt felelte, hogy pár hetente néhány ezer dollárt kap milliomos amerikai unokatestvérétől, Nathan Milikowskytól, aki így emlékezik szeretett közös rokonaikra, irántuk való tiszteletből.

Hamarosan kiderült, hogy Milikowski a tengeralattjáró-ügyben szereplő Thyssenkrupp beszállítója. De Netanjahu kijelentette, hogy nincs tudomása unokatestvére üzleteiről. 2019 februárjában az engedélybizottság elutasította Netanjahu azon kérését, hogy legfeljebb egymillió dolláros finanszírozást szerezzen Milikowskitól jogi költségeihez. Ekkor előkerült a miniszterelnök régebbi vagyonnyilatkozata, amiből kiderült, hogy Netanjahu és Milikowski üzleti partnerek – ami után erősen megkérdőjeleződött, hogy fogalma sem lett volna Milikowski üzleteiről. Ezután kerültek nyilvánosságra a Netanjahu számára hihetetlenül előnyös részvényeladások, melyekben 600% -os hozamot ért el az osztalékok nélkül – miközben az üzem papíron veszteséges volt.

Ezen a ponton Netanyahu új magyarázattal állt elő, miszerint magánszemélyként vásárolta meg a részvényeket. Csakhogy a TheMarker megvizsgálta Delaware állam nyilvántartását, és megállapította, hogy az a holdingtársaság, amelyben Netanjahu részesedést birtokol, csak 2007-ben alakult. Netanjahu akkor közhivatalt viselt, és az ellenzék elnöke volt. Netanjahu ekkor megváltoztatta régebbi verzióját, elmagyarázta, hogy a “magánszemély” kifejezés alatt olyan időt értett, amikor nem volt miniszter. A 600 %-os hozam gazdasági csodájára azt felelte, hogy az unokatestvére egy zseni. Előállt valamiféle zseniális patenttel, valamiféle újítással, és high tech megoldások okozta csoda-megoldásokkal is a magas részesedés magyarázataként, de azóta kiderült, hogy ennek sehol semmi nyoma, a fantázia szüleményei. Azt is mondta, hogy mások is kaptak hasonlóan előnyös feltételekkel ilyen részvényeket, de senkit sem találtak azóta, akivel ez történt.

Azóta az is kiderült, hogy 2010-ben Milikowsky 200 000 dollár kölcsönt adott Netanjahu lányának, de nincs nyoma, hogy visszafizette volna. Tanúvallomásokból felszínre bukkant, hogy Milikowsky küldött készpénzt Netanjahunak Jair fia és felesége, Sara által is. Milikowsky becslése szerint az utóbbi években összesen mintegy mintegy 100 000 dollárt adott az izraeli kormányfőnek, de ez az összeg az adományokat ismerő szakértők szerint jóval a valós szám alatt van.

Amennyiben csak az amerikai unokatestvér nagylelkűsége lenne a rejtélyesen Milikowskytól Netanjahuhoz áramló pénzek magyarázata, a kormányfő csak csalást követett el, mert nem jelentette ezeket a pénzeket az izraeli hivataloknak, melyeknek jelentenie kellett volna (adóhivatal, számvevőszék). A csalás elévülési ideje tíz év. Netanjahu rejtélyes részvény-eladásának napja: 2010. november 29. Már nincs sok idő hátra a vizsgálat megkezdéséhez.

A The Marker gazdasági lap nyomán