Létezik egy poutine nevű étel francia Kanadában, amit lágy tével, putinnak ejtünk. Annyira népszerű, hogy még a helyi McDonald’s kínálatában is szerepel. J., aki egy Kanadában felnőtt amerikai zsidó, mióta ismerjük egymást, erről az ételről áradozik. “Hidd el, ha megkóstolod, soha, de soha többet nem akarsz majd mást enni… egyszerűen mennyei!” Mivel a recept elképesztő mennyiségű sült krumplit tartalmaz, valahogy nehezen vettem rá magam, hogy a 16 négyzetméteren belevágjak. Viszont J. új munkát kapott, és kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig poutine-t kell főzzek a jeles alkalomra.

El is indultam, hogy mindent beszerezzek a poutine-hoz – a sült krumpli és a szósz alapanyagait megvenni nem is volt probléma, ám a sajtdarabkákat (cheese curds) sehol nem találtam. A Levinsky utca összes sajtosát végigjártam, végül egy kisebb üzletben szemre egészen hasonló sajtot találtam, mint amit a receptek írnak.

– Sós ez a sajt? – kérdeztem az eladótól.
– Nyet – felelte ő –, de ez igen – mutatott egy szemre hasonlóra.
– Mennyire?
– Káhá. Salátába jó.
– Nem salátába kell.
– Hanem?
– Főzéshez.
– Főzéshez ez nem jó, nem olvad.
– Nem kell, hogy olvadjon.
– Mit keres pontosan?
– Cheese curd-ot keresek.
– Olyat én nem ismerek, szóval nincs. Mi az étel neve?
– Az étel neve putin – a nő elfehéredett, és mérgesen rám mordult.
– Ne szórakozzon velem, és ki ne mondja még egyszer itt ezt a nevet! Putyin nem étel, hanem egy szörnyeteg!
– Sajnálom, tudom, hogy az orosz Putyin egy szörnyeteg, de ez a kanadai putin, ami egy étel, és jó.
– Jó Putyin márpedig nem létezik, sem Kanadában, sem máshol! – fortyogott tovább.
– Nézze, lehet, hogy az emberi verzió nem jó, de ez egy étel. És putin, nem Putyin – láttam rajta, hogy elbizonytalanodott.
– Miből készül?
– Egy sült krumpli alapon van egy finom szósz, és azon a sajtdarabkák – ahogy kimondtam, a nő nyelt egy hatalmasat, és megnyalta a szája szélét.
– Rohadt Kanada – mondta dühösen, miközben a sósabbik sajtból kóstolót vágott, én meg értetlenül néztem rá.
– Nem elég, hogy az egy gazdag ország, de még Putyinból is jó jut nekik! Mennyit adhatok?

Hozzávalók:

  • 1 kg sült krumpli
  • 2 nagyobb répa
  • 1 nagy fej hagyma
  • 6-8 szem gomba
  • 3 szál szárzeller,
  • 1 liter zöldségleves alaplé
  • 3-4 evőkanál liszt
  • 1,5 dl fehérbor
  • 2 evőkanál vaj
  • 2 evőkanál olaj
  • só, bors
  • 200 g friss, enyhén sós sajt (ha nincs, akkor mozzarella is jó)

Elsőként a szószt (gravy) készítem el. Ez egy vega (és kóser) verzió, de természetesen húsos alaplével is lehet készíteni. A zöldségeket finomra vágom, egy mélyebb serpenyőben az olajat és 1 evőkanál vajat megolvasztok, és lepirítom rajta a zöldségeket, amikor már kis színűk van. Hozzáadom a lisztet, alaposan elkeverem, és kicsit pirítom tovább, amíg kellemes, vajkaramella színű nem lesz a liszt. Ekkor felengedem először a borral, majd az alaplével, sóval-borssal ízesítem, és felforralom, hogy az alkohol kimenjen belőle. Forrás után hozzáadom a maradék vajat, hogy szép fényes legyen a mártás. Aki szeretné, át is passzírozhatja, én nem vacakoltam vele, jól estek a répa- és gombadarabok a krumplival.

A megsült krumplit forrón kis tálkába teszem, ízlés szerint adok rá a forró szószból, és morzsolok rá sajtot. Nem “rocket science”, ahogy J. mondja, viszont tökéletes, gyors “comfort food” a közelgő téli napokon. Természetesen csak és kizárólag otthoni edzés után.