Állítsátok meg a zenét!

Érdekes dolog kezdődött pár hete a Balfour utcánál a szombat esti tüntetéseken. A legfelsőbb bíróság döntése alapján fél tíztől tilos trombitálni, dobolni. A tömeg negyed és fél tíz között még a miniszterelnöki rezidenciához vezető utcán a rendőrsorfal előtt egy utolsót, egy apai-anyait őrjöng, mindenki fújja, üti-veri, ordítja bele a világba a megafonokon a már nyár óta álmunkban is felébresztenek rigmusokat: “Ez a mi országunk, és nem Netanjahué” (המדינה שלנו ולא של נתניהו), “Nem adjuk fel, amíg Bibi le nem mond” (לא נוותר עד שביבי יתפטר) stb. Mindenki teljes erőből azon igyekezik, hogy a kormányfői rezidencia lakói meghallják az üzenetet, és valóban, nincs az az ablak, vagy bármi, ami ezt meg tudná szűrni. Egyszer mindenkinek hallania kellene, micsoda decibelre képes pár ezer izraeli, ha nagyon mondani akar valamit együtt.

Aztán fél tízkor kezdődik a tánc.

A kedvenc dalom mindig ez az első zeneszám, a hatalmas, az egész teret full volume behangosító hangfalakból. Ez a nyitótánc. Ugyanis pár hete este 11-ig össztánc van a közeli Terra Sancta előtt. Sok ezer izraeli rózsaszín-, fekete- és izraeli zászlókat lobogtatva a 2020-as tömegmozgalom össznépi felháborodását zeneszámokba szublimálja. Főként gúnydalokra ropja a nép, ilyenkor őrjöngve-röhögve táncolnak az emberek, de vannak régi klasszikusok is, pl. Arik Einstein “Szeretet lakozik bennem” számát is együtt énekelték lelkesen a tüntetők a múlt héten, ezzel jelezve, hogy ezt a dalt nem adják, hiába gyártott belőle Netanjahu hazug propagandát, amikor ő is előadta. Ez a miénk, nem az évtizedek óta mindenkit egymás ellen uszító machiavellista-finkelsteinista politikusé.

A nyitószám a művészet és a politika különleges helyzetét mutatja be a koronavírus idején. A szöveg – és a klip – magáért beszél, olvassátok el, hallgassátok meg, és minden világos lesz, nem kell ide műelemzés. Mégis minden alkalommal hatalmasat szól, mert minden szava igaz, amikor ezrek zengik szombat esténként. Igazából persze a Balfournál a legjobb ezt számot meghallgatni, megcsodálni!

- Hirdetés -

“Állítsátok le a zenét,
szedjétek össze a hangszereket.
Jöjjennek a zenészek,
Ők is
A munkanélküli tömegbe

Kapcsoljátok le a villanyt
Szedjétek szét a színpadot
Csomagoljátok össze az összes díszletet
Hiszen minek?

Hazamennek a színészek,
A színház bezárt
Ennek a játéknak vége
Mi nem világos itt?

Sötétítsétek el a képernyőket
A kamerák ki vannak kapcsolva
A dokumentumokat rejtsétek el
Tűrjétek
a szemrebbenés nélküli hazugságot
gyártson mintha könyvből olvasná
Nem foglalkozunk különösebben
a tények súlyával

Csak fent, a háztetőn
játszik egy világtalan hegedűs
A szeme sír, a feje szédül
És a hegedű lángol …
A tűz a ruhájába kap
És leesik, mint egy kivágott fa
Lélekben újra szól a dal a
Halálról és a szabadságról.

Oszd meg és uralkodj, riogass,
fordítsd egymás ellen a testvéreket
A király meztelenül
Lovagol a víruson.

Mi van, megint írtál egy dalt
Ezt már senki sem hallja
Éjszaka súlyos járvány
reggel intrika

Újabb lépés közeleg
Újabb bilincs kattan
Jusson eszedbe a szerep
Talán holnap újra játszani fogsz
Újabb életmű törik szét
Még egy vállalkozás bedőlt
Van, ki élőnek számít
Van, aki már dögnek számít

Csak ott fent a tetőn
játszik egy világtalan hegedűs
A szeme sír, a feje szédül
És a hegedű lángol …
A tűz a ruhájába kap
És leesik, mint egy kivágott fa
Lélekben újra szól a dal a
Halálról és a szabadságról.

Hol voltál éppen
Amikor a világ megállt?
Olyan sok minden történik
oly rövid idő alatt
Tehát hol ért
beléd döfve, mint egy kés?
Mesélj a pillanatról
amikor kezdted megérteni
Tudom, hogy volt ilyen,
nehéz elhinni.
Ha nem válsz polgárrá –
alattvalóvá tesznek.

Csak ott fent a tetőn
játszik egy világtalan hegedűs
A szeme sír, a feje szédül
És a hegedű lángol …
A tűz a ruhájába kap
És leesik, mint egy kivágott fa
Lélekben újra szól a dal a
Halálról és a szabadságról.

הַפְסִיקוּ אֶת הַמּוּזִיקָה
אִסְפוּ אֶת הַכֵּלִים
יָבוֹאוּ הַמְּנַגְּנִים
גַּם הֵם
בִּקְהַל הַמֻּבְטָלִים

כַּבּוּ אֶת הָאוֹרוֹת
פָּרְקוּ אֶת הַבָּמָה
קַפְּלוּ אֶת כָּל הַתַּפְאוּרוֹת
בְּעֶצֶם, בִּשְׁבִיל מָה?

הַבַּיְתָה, שַׂחְקָנִים
הַתֵּיאַטְרוֹן סָגוּר
הַמִּשְׂחָק הַזֶּה נִגְמַר
מָה פֹּה לֹא בָּרוּר?

הַחְשִׁיכוּ אֶת הַמָּסַכִּים
הַמַּצְלֵמוֹת כְּבוּיוֹת
הַסְתִּירוּ אֶת הַמִּסְמָכִים
הָטִילוּ חִסָּיוֹן
לַשֶּׁקֶר מֵצַח נְחוּשָׁה
לָשׁוֹן זְרִיזָה לִבְדּוֹת
לֹא מִתְרַשֵּׁם יוֹתֵר מִדַּי
מִכּוֹבֶד הָעֻבְדּוֹת.

רַק שָׁם לְמַעְלָה, עַל הַגַּג
נַגַּן כִּנּוֹר עִוֵּר
עֵינָיו בּוֹכוֹת, רֹאשׁוֹ סְחַרְחַר
וְהַכִּנּוֹר בּוֹעֵר…
הָאֵשׁ אוֹחֶזֶת בִּבְגָדָיו
וְהוּא נוֹפֵל כְּעֵץ כָּרוּת
בָּרוּחַ שׁוּב נִשָּׂא הַשִּׁיר
עַל מָוֶת וְחֵרוּת.

הַפְרֵד וּמְשׁוֹל, הָטֵל אֵימָה
שַׁסֵּה אִישׁ בְּאָחִיו
הַמֶּלֶךְ הָעֵירוֹם
רוֹכֵב עַל הַנְּגִיף.

מָה, שׁוּב כָּתַבְתָּ שִׁיר
שֶׁאִישׁ כְּבָר לֹא יִשְׁמַע
בַּלַּיְלָה מַגֵּפָה קָשָׁה
בַּבּוֹקֶר מְזִמָּה

עוֹד צַעַד מִתְקָרֵב
עוֹד אָזִיק שֶׁמִּתְהַדֵּק
שַׁנֵּן אֶת הַתַּפְקִיד
אוּלַי מָחָר שׁוּב תְּשַׂחֵק
עוֹד מִפְעָל קָרַס
עוֹד עֵסֶק הִתְמוֹטֵט
מִי שֶׁנֶּחְשָׁב כְּחַי
מִי שֶׁחָשׁוּב כְּמֵת.

רַק שָׁם לְמַעְלָה, עַל הַגַּג
נַגַּן כִּנּוֹר עִוֵּר
עֵינָיו בּוֹכוֹת, רֹאשׁוֹ סְחַרְחַר
וְהַכִּנּוֹר בּוֹעֵר…
הָאֵשׁ אוֹחֶזֶת בִּבְגָדָיו
וְהוּא נוֹפֵל כְּעֵץ כָּרוּת
בָּרוּחַ שׁוּב נִשָּׂא הַשִּׁיר
עַל מָוֶת וְחֵרוּת.

אֵיפֹה הָיִיתָ בְּדִיּוּק
כְּשֶׁהָעוֹלָם עָצַר?
כָּל כָּךְ הַרְבֵּה קוֹרֶה
בִּזְמַן כָּל כָּךְ קָצָר
אָז אֵיפֹה זֶה תָּפַס אוֹתְךָ⁠
נִנְעַץ כְּמוֹ סַכִּין?
סַפֵּר לִי עַל הָרֶגַע
בּוֹ הִתְחַלְתָּ לְהָבִין
אֲנִי יוֹדֵעַ שֶׁהָיָה
קָשֶׁה לְהַאֲמִין
אִם לֹא תָּקוּם לִהְיוֹת אֶזְרָח –
הֵם יַעֲשׂוּ אוֹתְךָ נָתִין.

רַק שָׁם לְמַעְלָה, עַל הַגַּג
נַגַּן כִּנּוֹר עִוֵּר
עֵינָיו בּוֹכוֹת, רֹאשׁוֹ סְחַרְחַר
וְהַכִּנּוֹר בּוֹעֵר…
הָאֵשׁ אוֹחֶזֶת בִּבְגָדָיו
וְהוּא נוֹפֵל כְּעֵץ כָּרוּת
בָּרוּחַ שׁוּב נִשָּׂא הַשִּׁיר:
עַל מָוֶת וְחֵרוּת.

- Hirdetés -