103 évesen elhunyt Ruth Dayan

Ki nem ismerné Mose Dayant, a félszemű vezérkari főnököt és hadügyminisztert? Sokkal kevesebbet tudnunk egykori feleségéről, Ruthról, pedig legalább olyan jelentős személyiség volt, mint világhírű férje.

Egyszerre volt békeharcos, feminista és divatdiktátornő, miközben férje a fegyverek nyelvét beszélte.

Ruth Schwartz 1917-ben Haifán született Szerbiából bevándorolt tanárnő és Besszarábiól jött jogász apa lányaként. Később Jeruzsálemben telepedtek le, ott nőtt fel, és lett az új ereci arisztokrácia egyik családjának féltve őrzött és kellőképpen elkényeztetett lánya. Nővére Ezer Weizman pilótatiszt, majd államelnök neje lett.

De a haluci nevelés megtette a magáét, 17 évesen tudományos karrier vagy férjhez menés helyett Nahalalba ment földművességet tanulni, akárcsak Hanna Szenes, de ott pillanatokon belül megismerkedett és fülig beleszeretett a helyi bonvivánba, a mosáv Dayan nevű családjának Mose nevű, akkor még kétszemű fiába, aki akkor is és azután is rendre egynél magasabb számú lánynak-nőnek csapta a szelet. Szerelmük jegyében hamarosan már többet fejte reggelente a Dayan család teheneit, mint a nahalali földműveslány-képző istállójának állatait.

Hamarosan, 1935-ben egybekeltek, s mentek együtt új falut alapítani, ahogy akkoriban járta. Mose fegyvert kapott a kezébe, előbb rendőr lett, majd a jisuv különféle milíciáinak, a későbbi hadsereg elődjeinek a katonája, s tisztje lett.

1939-ben született meg első gyermekük, majd sorra mind a három: Aszi, Izrael egyik legfontosabb filmrendezője, Jael, a Munkapárt ismert politikusnője, és Udi, a szobrász. Ma már csak Jael él közülük, s őt is oxigénpalackkal láttam néhány éve az egyik tüntetésen, ha jól emlékszem éppen Amosz Oz mellett demonstrált a réges-régi, tisztább világ valamely szegmensének megmentéséért.

Amikor Mose elvesztette egyik szemét egy dél-libanoni katonai összecsapásban még a negyvenes években, akkor Ruth vigasztalta. Úgy tűnt, ez itt a világ vége, senki sem gondolta, legkevésbé ő maga, hogy ilyen szép katonai karriert lehet befutni a maradék egy szemével.

Mose karrierje gyorsan ívelt fölfelé, s közben Ruth is mindig is dolgozott, pedig megtehette volna, hogy csak a kávéházakban üldögél, vagy a takarítónőket hajkurássza. Tanította a föld művelését, az állatok gondozását meg a kétkezi munka örömét a hasonszőrű puhány ex-városlakó zsidó gyerekeknek, majd a munkaügyi minisztérium oktatási osztályára került. Az új bevándorlók táborait járva figyelt fel a zsidó varrónők csodálatos kézügyességére, akkoriban ez volt a zsidó lányok ipara Jementől Máramarosszigetig.

Csinált nekik egy divatcéget, kárba ne vesszen az a sok tehetség, és pénzük is legyen, s segítségével sokszor hamarabb munkát találtak a zsidók új országába megérkezve a fiúknál, férfiaknál. A Maskit Izrael egyik első és legfontosabb haute couture brandja lett, s kiderült, hogy Ruth Dayan nem csak az állatrenyésztéshez, hanem a divathoz is értett. Megteremtette az izraeli divatstílust, valami egészen egyedit, egyszerre keleti és nyugati, cool is és szofisztikált (Képek otthonáról és ruhásszekrényéből nyolc évvel ezelőttről).

És egyre többet politizált: a 67-es háború után látogatta a palesztinokat, saját államot ígért nekik, s miközben férje egyre jobban elhatárolódott ifjúságuk közös szocialisztikus eszméitől, ő annál jobban visszatalált hozzájuk, és az izraeli béketábor egyik ismert harcosa lett. Közben házasságának válás lett a vége 1972-ben, már felnőttek a gyerekek, elege lehetett Mose állandó nőügyeiből is, és ideológiai nézeteik is egyre jobban szembekerültek.

Ettől kezdve magányos harcosként küzdött a nők egyenlő jogaiért, az arabok és zsidók közeledéséért és békéjéért, a baloldaliság értékeiért. A Variety Israelt is ő alapította a fogyatékkal, hátránnyal élők megsegítéséért. Csodálatos gyermekeket nevelt, soha nem adta fel, Izrael igazi nagyasszonya volt. Legyen neki könnyű a föld.