Kedvenc dalom – A szilárd ciprusfa dala

Az például jó dolog a koronavírus-járványban, hogy az emberek felfedezték a közvetlen környezetüket. Kiderült, hogy még abban a pár kilométeres körzetben, ameddig akár a megszorító szabályozások betartásával is el lehet távolodni, milyen sok kirándulásra, sétára, piknikezésre érdemes hely van, ahova egyedül, vagy közvetlen családtagokkal, kisgyerekekkel is el lehet menni. Itt egy víztározó, ott egy nemzeti park csücske, egy még alig használt futópálya a város körül, az országot teljes hosszában átszelő turistaút, a “Svil Iszrael” meg itt megy el a szomszédos mosáv kertjei alatt.

Ma olyan ragyogóan burjánzó februári szombat volt, mint egy augusztusi nagymarosi kiránduláson. A gyerek miatt most nem a hosszabb sétára alkalmas, megszokott földúton közelítettük meg ezt a nagyvárosok, autópályák által körbezárt óriási, zöld tüdőt, hanem kocsival, egy ültetvény végéről. A vizespalack otthon maradt, mandarinnal oltottuk a szomjat és a nyafogást.

Erről az oldalról is teljes pompájában látszott a ciprusfa. Persze, mert óriási, és egy domb tetején áll, egyedül. Még sohasem láttam közvetlen közelről, az is lehet, úgy nem lenne ennyire meghatóan erőteljes?

Én a Kodály-módszeren nevelkedtem, a gyerek az izraeli oktatásban, ahol minden alkalomra dalolnak: régi csasztuska, ismert slágerek, megzenésített versek, válogatás nélkül. Itt egyébként sem lenne szükség egy nemzeti-dal-napjára, mert a média – külön utasítás nélkül – nagyon sok helyi zenét sugároz, nem kell attól tartani, hogy akár a régi, akár az új zenészek munkái feledésbe merülnének.

Ezért egyszerre kezdtünk bele a dalba, én és a gyerek, és nem is bírtuk abbahagyni többé ezt a végteleníthetően énekelhető verset, amit franciás sanzon stílusban zenésített meg a hetvenes években Ariel Zilber.

Ehud Manor verse egy magányos, életerős ciprusfáról szól, ami a természet nehézségeivel keményen szembeszáll. Lehet szél, lehet vihar vagy tűző nap, mindent túlél, még magasabb, még sudárabb. Ha a túlélés miatt úgy kell, akár a földig lehajtja a koronáját, de végül talpra áll. Állítólag Ehud Manor is egy bizonyos ciprusfáról írt, amit az ablakából látott napra nap, és a versben is egyes szám első személyben kicsinyíti magát “csecsemőnek”, aki egyből feladja, ha nehéz az élet, ha gyűlnek a bajok. De amikor a fát követendő példának hozza fel, az mindannyiunknak szól: “bárcsak tanulhatnánk tőle, ettől az egyetlen fától”.

Ehud Manornak, a Kodály-módszernek, az oltásnak és a zöldkártyának – de leginkább ennek a szomszédos dombon szilárdan álló ciprusfának hála, most majd mi is újra talpra állunk, még erősebben, még egyenesebb derékkal. A következő viharig.

Ciprusfa

zene: Ariel Zilber
vers: Ehud Manor

Én csak néztem ezt a fát
Úgy állt ott a mezőn a tűző napon
Akár tél, akár nyár
A szélviharral szembeszáll

Nem törik meg ez a fa
Koronáját egész le, a földig hajtja
Még zöldebb, még büszkébb
Fellál, az azúr víz kék szemébe néz

Nézd a fát, egymaga
Tűz és víz ellen
Nézd a fát, a citrust
az égre szökken

Szilárd a ciprus
bár tudnánk, tanulnánk
egy fától azt, hogy egymagad hogyan csináld

Én mint egy kisgyerek
kidőlök, sírok a melegtől, s fagytól
Akár tél, akár nyár
Viharral nincs ki szembeszáll

Nézd a fát, egymaga….

ברוש

מילים: אהוד מנור
לחן: אריאל זילבר

ואני ראיתי ברוש
שניצב בתוך שדה מול פני השמש
בחמסין, בקרה
אל מול פני הסערה

על צידו נטה הברוש
לא נשבר את צמרתו הרכין עד עשב
והנה, מול הים
קם הברוש ירוק ורם

הנה ברוש, לבדו
מול אש ומים
הנה ברוש, לבדו
עד השמיים

ברוש, לבדו איתן
לו רק ניתן ואלמד
את דרכו של עץ אחד

ואני כמו תינוק
שנשבר ולא יכול מול פני השמש
בחמסין, בקרה
אל מול פני הסערה

…הנה ברוש, לבדו

Még kedvenc izraeli dalom:

https://izraelinfo.com/category/magazin/kedvenc-izraeli-dalom/

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.