jom hasoa

omer
barukh kollegája
mogorva fickó
ritkán mosolyog
maximum vevőknek
tegnap mégis
egész délután
vihorászik
heherészik

de amikor barukh megkérdezi tőle
hogy hány órakor lesz ma
a sziréna
flegmán válaszolja
hogy fogalma sincs
tízkor vagy
tizenegykor
izraeli
rohadtul nem hatja meg
semmi

persze
semmi

amikor omer dolgozik
az üzletben mindig a gálgálác szól
a katonai rádió
tegnap dél körül
talán kora délután
észrevétlenül
egyre régebbi
egyre szentimentálisabb
számokat kezd játszani
a kortárs izraeli pop helyett

- Hirdetés -

barukhnak akkor tűnik fel
a változás
amikor négy körül
már sting énekli
a shape of my heart-ot
öt-hattól pedig már
szinte csak
hatvanas-hetvenes évekbeli
izraeli dalok szólnak
édesbúsak
fájdalmasak
mintha máté péter
énekelné őket
héberül
többnyire diszkrét
olykor kevésbé diszkrét
orosz akcentussal

a be’er orai szülők
whatsapp-csoportjában
délután élénk levelezés kezdődik
valamilyen rendezvényt szerveznek
arról folyik az egyeztetés
hogy ki milyen ételt hoz
mert bármi van
enni kell
barukhnak egész délután
folyamatosan jelez a telefonja
amikor valamelyik szülő
valamilyen felajánlást tesz
az üzenetekben
szokatlanul sok a smiley
a nevetős
a röhögős
a sírva röhögős emoticon

az üzletben már délelőtt sem volt
túl sok vevő
de délutánra teljesen elfogynak
mintha az utcán is
kevesebb autó járna

öt után jön is a telefon
hogy barukhék is
zárjanak be korábban
omer megkérdezi barukhot
hogy mikor kell elindulnia
hogy biztosan elérje
a korábbi buszát
barukh nem érti
mit akar omer
ez a figyelmesség
egyáltalán nem vall rá

amikor elindul
a buszpályaudvar felé
barukh olyan üresnek látja a várost
amilyennek még soha
a boltosok
ahogy ők is
lehúzzák a redőnyöket
az utcákon csak egy-két ember
pedig az este kezdődő
jom hásoá
nem piros betűs ünnep
pedig eilat
sokak szerint
nem is igazán izrael

de mégis
még a levegő is más
lehetetlen elmondani
hogy milyen
a hétköznapokon
önmagát hetven felé
szakító izrael
most egyetlen
hatalmas lélek

a buszpályaudvar sem olyan
mint máskor
persze lökdösődünk
persze kiabálunk
de kevesebb beleéléssel
az utas is kevesebb
barukhnak jut ülőhely
ahogy elindul a busz
az ablakon át
figyeli a várost
azt a kevés embert
aki még az utcán van

a jom hasoára
a holokauszt áldozatainak emléknapjára
nincs megfelelő érzelem

hatmillió zsidót öltek meg
nőket
férfiakat
öregeket
fiatalokat
gyerekeket

ártatlanokat

ehhez nincs
megfelelő érzelem

szomorúság?
harag?
mi?

nincs

úgyhogy
jobb híján
ahogy izraelben általában
amikor nem tudjuk
hogy mit tegyünk
röhögünk

hiszen
végső soron
győztünk
itt vagyunk
és élünk

krvára élünk!

és akik meg akartak
semmisíteni bennünket
krvára veszítettek

csak körbe kell nézni
mindenhol hatalmas
daruk dolgoznak
izrael épül

épül
mert építjük

mert túléltük

mert itt vagyunk

és mert

mert

vesztettünk

krvára elveszítettünk
hatmillió embert

nőket
férfiakat
öregeket
fiatalokat
gyerekeket

szülőket
és nagyszülőket
testvéreket
és unokatestvéreket
nagynéniket
és nagybácsikat
barátokat
és üzlettársakat

akik
és akiknek
a gyerekei
és unokái
két hete
a széderen
nem ültek ott
velünk
az asztalainknál

mert meghaltak
vagy már meg sem születtek

mert krvára veszítettünk

krvára veszítettünk

a busz kiér a városból
és a kilencvenes úton robog tovább
észak felé

most minden stoppost
azonnal felvesznek
elég felemelniük
a karjukat
máris megáll egy autó

a hétköznapokon
önmagát hetven felé
szakító izrael
ma egyetlen
hatalmas lélek

facebook.com/barukhhh

- Hirdetés -