…és Izrael Állam ̶d̶i̶c̶s̶ő̶s̶é̶g̶é̶r̶e̶ szégyenére

Nincs megfelelőbb esemény Izrael helyzetének leírására a 73. függetlenség napja előtt, mint Izrael matematikai díjának Oded Goldreich professzortól való megtagadása, amíg politikai nézeteit ki nem vizsgálják, és ki nem derül, hogy mennyire baloldali. Izrael büszke arra, hogy a csúcstechnológia nagyhatalma, a korona elleni védőoltások nemzetközi vezetője és a pusztát virágba borító cionista szellem folytatója, ugyanakkor Netanjahu és udvari miniszterei teljes elszántsággal vezetik Izraelt egy olyan autoriter rezsim felé, amely elhallgattatja és üldözi a kormány iránti hűtlenséggel gyanúsítottakat. És ez még azon rasszisták, kahanisták, homofóbok és iszlamisták „jobboldali” álomkormányának megalakulása előtt történik, akik azt tervezik, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának teljes megszüntetésével visszarepítenek minket a középkorba.

Goldreich tudományos kiválósága, amely elnyerte az Izrael-díj zsűrijének elismerését, nem érdekli a jobboldali kormányt. Felőle kukába dobhatja kutatási eredményeit, mivel tiltakozni mert a megszállás és annak egyik jelképe, a ciszjordániai Ariel Egyetem ellen. Világos az izraeli tudományos világnak küldött üzenet: vagy meghunyászkodsz, vagy megalázunk. A tudósokat egyelőre megkímélte Amir Ohana miniszter a rendőri erőszaktól, melyet a kormány utcai ellenzői, például Ofer Kaszif parlamenti képviselő ellen alkalmaz, akit egy jeruzsálemi tüntetés során jól megvertek a rendőrök.

Netanjahu és segítője, Yoav Galant oktatási miniszter semmi újat nem találtak ki a Goldreich-ügyben. Azon hatalmak kitaposott útját járják, amelyek a tudományt és a kultúrát a rezsim érdekei alá rendelték. Talán nem volna szabad összehasonlítani a náci Németországgal, amely Albert Einsteint zsidósága miatt száműzetésbe kergette. Vagy a sztálini Szovjetunióval. Vagy az Egyesült Államokkal a McCarthy-korszak és a feketelisták idejéből. Vagy Recep Tayyip Erdogan török ​​uralkodóval és Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, akik napjainkban verik szét az akadémiai szabadságot országaikban. Ezekhez a rezsimekhez hasonlóan az izraeli jobboldal is megszállást és letelepedést ösztönző kórust szeretne, nem pedig tudósokat és kulturális személyeket, akik tiltakozni mernek az erkölcsi bűnök és a nemzetközi jog megsértése ellen. Szomorú, hogy a legfőbb ügyész támogatta Galantot, hogy a Legfelsőbb Bíróság készségesen elfogadta az állam álláspontját, megakadályozva így az állami ünnepségen a díj Goldreichnek való átadását.

Dicséret illeti Goldreich munkatársait a Weizmann Intézetben, volt Izrael-díjasokat és egyetemi vezetőket (kivéve a vallási jobboldal fellegvárát, a Bar-Ilan Egyetemet), akik kiálltak társuk mellett, és tiltakoztak a díj oda nem ítélése, valamint Galant és üzemeltetői ellen. Ők is, mint Goldreich, aki nem hátrált meg álláspontjától és hangosan álmodik arról a napról, amikor a baloldal többségbe kerül, reményt adnak az izraeli szellemnek a sötét felhőben, amely rátelepedett a 73. függetlenség napjára.