Izrael súlyosan megrongálta a Hamasz alagútjait, miután a titkosszolgálat felfedte őket, de a siker különböző mesék révén felfújódik a médiában, ami indokolatlan gőghöz vezet. Időközben további helyeken kezd felfokozódni a helyzet– írja Amos Harel a Haaretzben megjelent elemzésében, melyet rövidítve és szerkesztve közlünk.
Komoly erőfeszítések után – Izrael végre megtalálta azt a győzelmi képet, amely köré tűzszünet épülhet, amely véget vet a Gázai övezetben zajló harcoknak. A sikeres IDF-műveletet, amelynek során a Hamasz szerteágazó földalatti alagútjai súlyosan megrongálódtak, két fronton kell eladni – az izraeli közönségnek, hogy meggyőzzék őket arról, hogy megnyertük a csatát, és a Hamasznak, annak érdekében, hogy kénytelen legyen elfogadni a rendezésről szóló megállapodást.
De amíg nem születik ilyen megállapodás, a feszültség más területekre is átterjed: Libanon (ahol megölték a határkerítésen Izraelbe áthatoló Hezbollah aktivistát), Szíria (ahonnan három rakétát lőttek a Golánra) és Ciszjordánia (amelyben 11 palesztin halt meg az IDF katonáinak tüzétől). A légierő eközben folytatja támadásait a Gázai övezetben, de mindaddig, amíg a tűzszünetről nem születik megállapodás, egyre nagyobb a kockázata annak, hogy más frontokon hiba csúszik be, vagy váratlan fejlemények alakulnak ki.
A gázai harcok kezdete óta az IDF tevékenységének nagy részét a földalatti bunkerek elleni támadásokra összpontosítja, a Hamasz által ásott, több száz kilométeres alagutakból álló hálózatra, amelyből operatív tevékenységeinek nagy részét folytatta. A hálózatot – amelyet az IDF “Gázai metrónak” nevez – a 2009-es „Öntött ólom” katonai művelet tanulságaként hozták létre, melyben a szervezet súlyos veszteségeket szenvedett az IDF föld feletti légi és hírszerzési fölénye következtében. Azóta tevékenységeinek nagy része az alagútrendszerbe költözött, különösen vészhelyzetek idején.
De kiderült, hogy az elmúlt években az IDF-nek sikerült feltörnie a Hamasz titkos magját, és szisztematikusan feltérképeznie a hatalmas költségekkel kiépített alagútrendszert és arzenált. A támadási hullám a csütörtök és péntek közötti éjszaka tetőzött a Gázai övezet északi részén. A magas rangú fegyveresek és rakétagyártóhelyek elleni támadást követően ezúttal hatalmas csapást hajtottak végre, az alagúthálózat jelentős részeit elpusztítva. Különféle, még megalapozatlan becslések léteznek a támadásokban elesett emberek számát illetően. De ami még ennél is fontosabb, hogy a Hamaszt megfosztották egy kulcsfontosságú eszköztől – az abban lévő önbizalmától, hogy képes a föld alatt működni, ahol vezetői immunisnak érezték magukat az izraeli támadástól.
Ez a hírszerzés és a légierő lenyűgöző művelete volt, amelyet évek óta gondosan terveztek, és kifejezi az Aviv Kochavi vezérkari főnök által vezetett és kidolgozott ötletek beérését, melyek a támadási műveleteket ésszerűsíti és gyorsítja a harc során. Mindez csatlakozik a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot múlt hétfő óta ért csapások sorozatához. A légierő támadásai során a szervezetek fegyvergyártási, kutatási és fejlesztési rendszereinek jelentős része megsérült. Úgy néz ki, hogy a katonai akció után ezúttal a szokásosnál tovább tart majd nekik a raktárak újratöltése.
Az eredmények kiemelésére jó oka van Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek a nyilatkozataiban és az IDF közleményeiben. A hátországot sújtó, napokig tartó intenzív rakétatűz után, amelyben ezúttal először rakéták százait lőtték ki Izrael központjára is, az ország szomjazik a jó hírekre. A katonai siker eladása nélkül a nyilvánosságot nehéz lesz meggyőzni arról, hogy nincs szükség a Gázai övezet szárazföldi úton történő megtisztítására, melyet sem a politikai, sem a katonai vezetés nem tart szükségesnek vagy hasznosnak.
A részleges győzelem képét azonban tegnap túlzott győzelmi ünnepléssé fordították. A tévéstúdiók és a közösségi hálózatok az IDF kifinomultságát és zsenialitását ünnepelték, amely félrevezette az ellenséget és súlyos károkat okozott neki. Az eufória fellendítésére meséket terjesztettek egy izraeli megtévesztésről, amely állítólag felkészületlenül találta a Hamaszt az alagutakban. A valóságban a Hamasz már nyilván több napja tartott attól, hogy földalatti katonai rendszere veszélyben van a korábbi támadások fényében, amelyek során titkos helyeit felfedték és megrongálták.
Amíg a harcok folytatódnak, előfordulhatnak hibák és sokáldozatos balesetek is. Az IDF magas rangú tisztviselői becsületére mondható, hogy ezt megismétlik minden újságírókkal folytatott beszélgetés során, de a média ezt a figyelmeztetést valahogy elfelejti közvetíteni.
Egy további nehézség a többi színtéren zajló eseményekkel kapcsolatos. Csütörtök este egy valószínűleg palesztin szervezet Katyusákat lőtt Libanonból Izraelből, melyek Naharia partjainál csapódtak a tengerbe. Tegnap (péntek) délután libanoni tüntetők átlépték a határkerítést Metula közelében, egyiküket lelőtték és megölték. Később kiderült, hogy az áldozat egy Hezbollah aktivista volt. A szervezet – mint emlékezetes – két évvel ezelőtt közölte, hogy Izrael minden, szervezetéhez tartozó aktivista haláláért – a körülményektől függetlenül – halottal fizet. Nem sokkal a metulai incidens után a szíriai határról lőttek rakétákat a Golánra. Ezekben az esetekben nincsenek izraeli áldozatok, és kétséges, hogy a Hezbollah jelenleg érdekelt-e egy Izraellel folytatott háborúban, de tisztában kell lenni a lehetséges kockázatokkal.
Ciszjordániában a viszonylag csendes napok utáni eszkaláció még nyugtalanítóbb. Tegnap 11 palesztin halt meg az IDF tüzétől, tízet a Ciszjordánia-szerte kialakult erőszakos tüntetéseken lőttek le, egyet pedig katonák elleni gázolásos kísérlet során az IDF egyik bázisa mellett, Ofra település közelében. Izrael erőfeszítéseket tesz a gázai erőszak megszüntetésére, és reméli, hogy Jeruzsálemben és a zöld vonalon belül megnyugszanak a kedélyek. Ciszjordánia azonban egy másik aggasztó színtér, főleg a Palesztin Hatóság elnökének, Mahmúd Abbásznak az előrehaladott korára és az egyre gyengébbé válására való tekintettel.
A teljes írás (héberül) itt olvasható.
