Izrael elvesztette ezt a gázai menetet?

Eran Etzion, a nemzetbiztonsági tanács volt helyettes vezetője Twitter bejegyzések sorozatában elemezte a jelenlegi helyzetet. Lássuk, mit írt.

Közeleg az összefoglalók ideje. Kezdjük hát.

  1. Izrael nem kerül ki győztesen ebből a fordulóból. Kedvezőtlen feltételekkel kezdte, Netanjahu politikai-személyes okaiból.
  2. A Hamász a kezdetektől fogva megnyerte ezt a fordulót, amikor a köztudatba ágyazta “Jeruzsálem védője” szerepét, megbénította a kneszetet, majd a Ben Gurion repülőteret és Gus Dant. Igen, így néz ki egy stratégiai köztudat-formálás.
  3. Az izraeli hadsereg által a Hamász katonai és pénzügyi infrastruktúrájának okozott nagy kár részben kompenzálni fogja, de nem tudja egyensúlyba hozni a fent említett stratégiai hatást.
  4. Igen, ismét beütött a koncepció (tulajdonképpen harmadszor, negyedszer, ötödször, de mit számít már..). Beütött, amikor a hírszerzés most sem helyesen értékelte a Hamász szándékait és képességeit, és befuccsolt, amikor a politikai döntéshozók az erőpolitikát gyakorolják, amikor hibásan azt gondolják, hogy a holttestek, bombák, célpontok és repülőgépek (“160 gép több száz bombát dobott le ilyen és olyan célpontokra, és megölt ilyen és olyan terroristákat”) a “győzelem” tudati hatását váltják ki.
  5. Ez a koncepció több szinten téves. Először is figyelmen kívül hagyja a közösségek közötti hatalmas különbséget. Három fő közösség van: a palesztinok, az izraeliek és a nyugati világ. Mindenki nézi a képeket (nem ugyanazokat a képeket, de ez egy külön történet), és egy teljesen más világot lát.
  6. Csakis az izraeli közönséget nyűgözi le pozitívan az izraeli propaganda vonal. Mindenki más számára a történet kerete egyfajta Dávid és Góliát sztori, és – spoiler – Izrael nem Dávid benne. Az információs vonal, amely Izraelt a támadások elleni védekezőként mutatja be hatástalan, mert Izraelt – helyesen – az egyenlet erős oldalaként érzékelik.
  7. A Hamász győzelmének képei – a kneszet tagjai az óvóhelyen, a tel-aviviak tömeges menekülése a tengerparton a menedéket adó helyekre, a rakéták becsapódása a Ben Gurion repülőtér közelében vagy az olajvezetékeknél nem keltenek szimpátiát Izrael iránt a legtöbb célközönség körében, viszont egyre nagyobb szimpátiát váltanak ki a Hamasz célközönségében: a palesztinok, az arabok körében, valamint a muszlim világban.
  8. Ez a harci forduló zavaró, mert van benne régi és új elem is. Régi minden, ami már unalmasan ismerős az előző fordulókból Izrael és a Hamász között Gázában. Ugyanez vonatkozik a legtöbb célközönségre. Az új az izraeli belső káosz az utcákon. Izraeli érdeke a két történet elkülönítése. Gázát és a Hamászt egy terrorszervezet problémájaként ábrázolni, amely erőszakosan elfoglalt 2 millió boldogtalan lakost egy megtépázott országban. Az izraeli zavargások pedig belső izraeli kérdés, hasonló az amerikai városokban, Párizsban vagy Londonban látott rasszista feszültséghez. Elkülöníteni egymástól 1967 és 1948 történetét. De a Hamásznak érdeke, és ebben a kérdésben teljes érdekközösség áll fenn az összes palesztin párt (igen, pártok, nem “frakciók”) között, hogy összekapcsolódjanak a történetek és a harcok. És ezúttal ez sikerült is az izraeli kormánynak és kahanista áttéteinek köszönhetően az utcákon és az interneten.

Így a szerencsétlen külügyminisztérium azon kapta magát, hogy az európai országokat dorgálja, amiért azok határozottan tiltakoztak az Izrael utcáin folyó zavargások és tüntetések rendőri kezelése ellen, azt állítva, hogy ez “beavatkozás a belügyekbe”, miközben azt követeli Gilad Erdan ENSZ nagykövet a Biztonsági Tanács minden tagjától, hogy “ítéljék el a civilek ellen lövöldöző Hamászt.”

A történet kiszabadult az ellenőrzés alól, a konfliktus kiszabadult az ellenőrzés alól, és a következő kormánynak át kell gondolnia Izrael politikáját a palesztinokkal szemben minden szektorban. Természetesen, ha még mindig Netanjahu ül a Balfourban, akkor nem lesz ilyen újragondolás.

Ez az ember a szó minden értelemében gúzsba van kötve. Gúzsba köti a túlélésért folytatott küzdelme, az izraeli-palesztin konfliktusban elfoglalt 25 éves nagyon sajátos álláspontja, és kötődése a kahanistákhoz és a vallási-nacionalista rasszizmushoz.

- Hirdetés -

Még ha nem is lenne sorozatos bűnelkövető alapvető összeférhetetlenségben Izrael Állammal és polgáraival, akkor sincs rá semmi esély, hogy 74 évesen és 15 év miniszterelnöki hivatalviselés után megváltozzon.

A közhiedelemmel ellentétben Netanjahunak nagyon rendezett stratégiája volt és van az izraeli-palesztin konfliktusban: az oslói megállapodások felszámolása, és a két állam – Izrael és Palesztina – lehetőségének eltávolítása a történelem színpadáról.

Ezen a célon dolgozott több mint 25 évig minden tisztségében, és legnagyobb döbbenetünkre – sikeresen.

- Hirdetés -