mintha lenne remény

honnan jöttél?
kérdezi a doktornő
miközben könyékig nyúl
barukh szájába

füstös
érzelmes
mégis tekintélyt parancsoló
hangja van

mint örökkévalócskának

magyarországról
nyögi barukh
a doktornő kezével
és egy fúróval a szájában

- Hirdetés -

ó!
és mikor?

négy éve…
nyöszörgi barukh

és mivel foglalkozol?

אני משורר…
szuszogja

micsoda?
kérdez vissza a doktornő
mert nem érti
hogy mit beszél barukh tele szájjal

משורר!
költő!
adja bele minden erejét
a szó kimondásába barukh

á
költő!
kiált fel a doktornő
imádom a költészetet!
borges…
fernando pessoa…
ismered őket?

barukh a kezével mutatja
hogy valamennyire

a doktornő
argentínából alijázott izraelbe
és most itt
ebben a kelet-jeruzsálemi
fogászatban dolgozik

ahogy az orosz asszisztensnő is
aki amikor fél füllel meghallja
hogy költészetről van szó
behajol a képbe

alul fekszik barukh
hanyatt
tátott szájjal
felette az argentin doktornő
és az orosz asszisztensnő
csevegnek

miről van szó?
kérdezi az asszisztensnő

barukh költő
válaszolja a doktornő
és a páciens felé biccent a fejével

ó
mondja az asszisztensnő
van egy orosz költő is izraelben
nagyon híres!
nagyon-nagyon híres!

tényleg?
kérdezi a doktornő
itt izraelben híres?

neeem
rázza a fejét az asszisztensnő
moszkvában!

és miről írsz verseket?
kérdezi a doktornő barukhtól

חיים…
nyögi barukh
és kezével
a fogászati szék karfáját szorítja
a szeme sarkában könnycseppek gyűlnek

á
az életről!
nyugtázza elismerően a doktornő

az asszisztensnő barukh-hoz hajol:

családról?

barukh bólint

háborúról?

barukh megint bólint

imádom a könyveket!
veszi vissza a szót a doktornő

de a virágokat is szereted
ugye?
kérdezi tőle az asszisztensnő

a doktornő némi hitetlenkedéssel
néz az asszisztensnőre
úgy válaszol:

inkább a könyveket

barukh halkan
alig hallhatóan vonyít
mint egy kölyökfarkas

a doktornő bátorítólag ránéz:

tudod ki a kedvencem?
minden és mindenki felett?

barukh alig láthatóan
megrázza a fejét:
nem tudja

sándor márai!
kiáltja a doktornő

egy pillanatra kihúzza a jobb kezét
barukh szájából
csakhogy a tenyerét
a mellkasára tehesse

behunyja a szemét

amikor először olvastam tőle
teljesen sokkba kerültem!
nem hittem
hogy lehetséges ilyen!

kinyitja a szemét
barukh fölé hajol
úgy mondja:

márai belelát a nőkbe!
szinte egészen beléjük mászik!
soha nem olvastam
egyetlen férfi írót sem
aki ennyire értette volna
hogy mi zajlik a nőkben!

barukh egészen különösen
érzi magát
ott kelet-jeruzsálemben
a fogászati rendelőben
néhány száz méterre
attól a helytől
ahol napokkal korábban
arabok és zsidók
lincselték egymást halomra

a végtagjai remegnek a fájdalomtól
és közben azt hallgatja
hogy egy argentin és egy orosz honfitársa
a költészetről fecseg
felette
és az argentin
márai sándorról áradozik
barukh egykori honfitársáról
aki ugyanolyan
vándor arameus volt
mint ők hárman ott kelet-jeruzsálemben

(márai kassán született
budapesten élt
és san diego-ban halt meg)

barukh felül
kiköpi a vért a szájából
öblöget
majd remegő mozdulatokkal
a vállára veszi a táskáját

a doktornő odalép hozzá:

egy hét múlva találkozunk!

barukh bólint
és zsibbadt arcára erőltet egy mosolyt

majd hozd el egy versedet
ami megvan héberül!
szól barukh után
füstös
érzelmes
mégis tekintélyt parancsoló hangján
ami egészen olyan
mint örökkévalócskáé

barukh bólint
és kilép a kelet-jeruzsálemi nap alá

furcsa
gondolja magában
néha egészen olyan
mintha lenne remény

facebook.com/barukhhh

- Hirdetés -