Ros Hasana 5782, de Tel-Avivban szinte nyoma nincs az ünnepnek. A tengerparti sétány szokásos esti forgalma, mint bármely más napon. 

Homokon heverészők a nap utolsó sugaraiban, a hullámokban a pancsolók. Tele a tornapálya is. Mint egy átlagos péntek. Kutyasétáltatók, futók, babakocsit toló családok, bringások, hazafelé tartó szörfösök deszkával a hónuk alatt.

A homokban kisgatyában fejen álló Ben Gurion szobránál feltűnik egy kis csapat. A Frishman utcai zsinagóga két saroknyira van a tengerparttól, az ő közösségük költöztette ki a sófárfújást a tengerparti strandot övező sétányra.

A fiúk és a lányok megállítják az arra járókat.

- Hirdetés -

Csak egy perc! A sófár neked szól majd. A férfiak kipát is kapnak hozzá. (Itt a promenádon ritkán viselik.)

Állnak a kölcsönkipában a lemenő nap fényében, a sófár hangjában, az áldásban, a sétány forgatagában.

Az elmúlt év jár a fejükben, vagy az eljövő? Vagy egy ritkán mondott ima?

A nap elment, a fiúk is hazaindulnak. A lányok még énekelnek egy dalt. Aztán az Ünnep eltűnik a promenádról, de mindenki hazavisz belőle egy darabot, aki megállt egy áldott percre.

Édes évet nekik és mindenkinek!

Fotók: Silló Sándor / Izraelinfo


Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.

- Hirdetés -