Ros Hasana 5782, de Tel-Avivban szinte nyoma nincs az ünnepnek. A tengerparti sétány szokásos esti forgalma, mint bármely más napon.
Homokon heverészők a nap utolsó sugaraiban, a hullámokban a pancsolók. Tele a tornapálya is. Mint egy átlagos péntek. Kutyasétáltatók, futók, babakocsit toló családok, bringások, hazafelé tartó szörfösök deszkával a hónuk alatt.
A homokban kisgatyában fejen álló Ben Gurion szobránál feltűnik egy kis csapat. A Frishman utcai zsinagóga két saroknyira van a tengerparttól, az ő közösségük költöztette ki a sófárfújást a tengerparti strandot övező sétányra.
A fiúk és a lányok megállítják az arra járókat.
Csak egy perc! A sófár neked szól majd. A férfiak kipát is kapnak hozzá. (Itt a promenádon ritkán viselik.)
Állnak a kölcsönkipában a lemenő nap fényében, a sófár hangjában, az áldásban, a sétány forgatagában.
Az elmúlt év jár a fejükben, vagy az eljövő? Vagy egy ritkán mondott ima?
A homokban kisgatyában fejen álló Ben Gurion szobra 
Hazafelé tartó szörfösök deszkával a hónuk alatt 
A férfiak kipát is kapnak hozzá 
A lányok még énekelnek egy dalt 
A nap elment, a fiúk is hazaindulnak. A lányok még énekelnek egy dalt. Aztán az Ünnep eltűnik a promenádról, de mindenki hazavisz belőle egy darabot, aki megállt egy áldott percre.
Édes évet nekik és mindenkinek!
Fotók: Silló Sándor / Izraelinfo
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
