született izraeli

vannak okosok
akik úgy tartják
hogy a legrosszabb tanács
amit egy izraelinek adni lehet
hogy legyen önmaga

mert
ne!
ne legyen
önmaga!

istenments!

már így is
túlságosan hangos
túl sokat gesztikulál
túl sokat panaszkodik
túl sokat akadékoskodik
és túl sokat hepciáskodik

már így is túlságosan
szabadjára van engedve

túl szilaj
önfeledt
és zabolátlan

már így is
túl
sok!!!

barukh szorongva alijázott
öt évvel ezelőtt
úgy ült fel a repülőgépre
hogy nem szerette
és szégyellte önmagát

nem az alija miatt
hanem amiatt
ami előtte történt

évekig

amiatt
hogy eladta a lelkét az ördögnek
de az ördög nem fizetette ki
és így ő
nem csak a lelkét veszítette el
de még annak az árát is

amiatt
hogy magyarországon
budapesten
mindent feladott azért
hogy beilleszkedjen
de hiába adott fel mindent
nem sikerült a beilleszkedés

és így
nem csak beilleszkedést veszítette el
de még azt is
amit a beilleszkedésért feladott

önmagát

(mindent)

barukh abban a reményben
érkezett izraelbe
hogy egyszer
még napjainkban
izraeli válik belőle
nem csak papíron
de látszólag is
és akkor a magyarországról hozott
szorongás és a szégyen
ki fog radírozódni belőle
el fog tűnni

mindörökre

abban reménykedett
hogy ha eléggé akarja
és eléggé igyekszik
akkor száz százalékig
le tudja vetkőzni
galutnyik hátterét
ki tudja tépni
a gyökereit
amik az európai
diaszpórához kötik

és akkor
tényleg
olyan lesz
mint egy izraeli
egy született izraeli
legalábbis olyan
amilyennek ő
a született izraelieket látta

szilajnak
önfeledtnek
zabolátlannak

abban reménykedett
hogy akcentus nélküli hébert
fog beszélni
felszabadult lesz
és féktelen

abban reménykedett
hogy asszimilálódni fog

hogy
beolvad

és eltűnik

és soha többé
nem fogja kívülállónak érezni magát —

nem így történt

és ezt már
szegény barukh is kezdi belátni

soha nem lesz olyan
mint egy született izraeli
mert nem izraelben született
és ha megpróbál úgy viselkedni
mintha ő is itt született volna
és erőnek erejével
olyan gesztusokat és manírokat
vesz magára
amilyeneket a született izraeliek használnak
akkor éppen azt veszíti el
amitől a született izraeliek
született izraeliek:

vagyishogy
maguktól olyanok
amilyenek —

barukhnak
aki vándor arameus családból származik
és akinek a családja
mindig is feltétel nélkül hitt
az asszimiláció erejében
nagyon nehéz elfogadnia azt
hogy az asszimilálódásnak
vannak határai

hogy hiába akar
hiába igyekszik
nem lesz olyan
mint egy született izraeli —

hogy hiába akart
hiába igyekezett
nem tudott olyan lenni
mint egy született budapesti —

vannak okosok
akik úgy tartják
hogy a legrosszabb tanács
amit egy izraelinek adni lehet
hogy legyen önmaga

barukhnak öt izraeli évre
volt szüksége ahhoz
hogy megértse
és belássa
és elfogadja
hogy a magyarországról hozott
szorongás és szégyen
egyetlen módon fog
kiradírozódni belőle
eltűnni
mindörökre
és egyszersmind
egyetlen módon lehet
megközelítőleg olyan
mint egy született izraeli:

ha nem próbál meg
született izraeli lenni

ha felhagy azzal
hogy valaki más
próbáljon meg lenni
más
mint
ami
aki
hanem
inkább
arra próbál meg
rájönni
hogy ki ő
és mi ő

aztán
minden akaratával
és minden igyekezetével
azzá válni

ami
aki

annyira
hogy az okosok
már neki is
azt mondják
hogy
barukh!
dáj!
khálász!
ennél jobban
már ne legyél önmagad!
már ez is túl sok!!!

facebook.com/barukhhh