Rothadó padok

Fotó: Székely Róbert

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

Hogy mondják a kocsmát múltidőben?

A Rosh Pina Ramat Aviv kocsmája, volt, a Tér sarkában, a régi mozi épülete mellett, ahol mindenki szívesen megállt egy hideg sörre a meleg nyári estéken, vagy egy forró ciderre a hideg télieken (A hideg persze itt a 15 fokot jelenti, mert ennél hidegebben már senki nem ül ki egy kocsmába.). A kocsma főbérlője Hanoch volt, aki évtizedeken át minden este eljött feleségével, és még 80 évesen is megitta napi egy-két whiskyét, elbeszélgetett a csapossal, szólt pár szót a pincérekhez, és figyelt, hogy minden rendben folyik-e.

Itt dolgozott csaposként Yonatan, aki később társbérlőjévé vált a pubnak. Ez adott egy kis löketet a helynek, hoztak újfajta söröket, tartottak közös focinézéseket, ha valami fontos világverseny volt. Ettől kicsit élőbbé vált a hely, és ezzel egyre több vendég ült be egy italra, szendvicsre. Ahogy nőtt a hely látogatottsága, úgy lett egyre több a munka, amit az idősödő Hanoch és a mással is foglalkozó Yonatan már nem bírt, ezért bevettek még egy társat, Itámárt.

Itámár csatlakozásával kezdődött a Rosh Pina hanyatlása, melyet a jelek szerint a koronajárvány fejezett be. Itámár remek szervező, vezető és gazdasági szakember — rövid távon. Bevezetett néhány változtatást a kocsmában, lett új ét- és itallap, új csaposok és pincérek, új nyitvatartás.

- Hirdetés -

Ezek minden bizonnyal remek változások voltak, és kétségtelen, hogy gazdaságosak — rövid távon. Ahogy teltek a hónapok és az évek, úgy látszott meg az új pénzügyi irányítás a kocsmán. A falak elszürkültek, a padok kezdek szétesni, a bárpult ragadt a gyülekező sörrétegektől, a légkondicionálókon megjelentek a szaporodó penész fekete pöttyei. Amit a vendégek kevésé láttak, az a konyha rothadása, amit a törzsvendégek abból vettek csak észre, hogy a pincérek már csak papírpohárból isznak.

Ahogy pusztult a hely, úgy fogytak a vendégek, és ezzel együtt a bevétel is. Itámár még szűkebbre húzta a nadrágszíjat, és a végén már nekem sem volt gusztusom a fekete falak, sárga-fekete légkondik árnyékában ücsörögni, hogy langymeleg sört iszogassak. Az elmúlt napokban felreppent a hír, hogy újranyit a kocsma.

A régi zárhatatlan ajtó helyére egy nagyon ronda redőny került, és a helyiség előtt felhalmoztak egy rakás új széket. Azt beszélik, hogy Itámár mellé jött egy új tulaj, és talán nemsokára ismét lehet jó sört inni egy kellemes környezetben.

Talán az új tulaj jövőidőbe teszi: kocsma lesz.

close

Regisztrálj hírlevelünkre!

Melyik hírlevelet szeretnéd kapni?