oké
szóval
ez a kétezer-huszonkettő
krva kemény lesz
barukhnak és a családjának
először arra gondoltam
hogy nem is írok semmit
amíg barukh nem rendezi a sorait
aztán arra jutottam
hogy ezt muszáj megosztanom
mert ez barukh legnagyobb kudarca
amióta verseket írok róla
és ha ezt nem írom meg
akkor minden más
csak
bullshit
lesz
másrészt
amit a szégyen
a legjobban utál
az a napfény
szóval
a hallgatás helyett
az lesz a legjobb
ha a grabancánál fogva
kirángatom a napfényre
íme:
pénteken
szilveszter délutánján
a szombat bejövetele előtt
kilenc nappal azután
hogy barukh
és családja
azt ünnepelte
hogy öt év telt el azóta
hogy megérkeztek a sivatagba
és új életet kezdtek
egy motoros futár érkezett a házhoz
aminek a szuterénjében
barukh és családja lakik
és ezt kiabálta:
barukh!
barukh!
itt vagyok
szólt barukh
a motoros futár pedig
átadott neki egy ajánlott levelet
egy ügyvédi irodától
amit barukh és judit bankja
azzal bízott meg
hogy behajtsa
a bankkölcsönt
amit barukh még
a kibucból való kiköltözésükkor
és a nagybetűs izraeli életbe való
belépésükkor
vett fel
és aminek törlesztésével
az elmúlt két hónapban
elmaradt…
mit jelent ez?
azt jelenti
hogy az első bankszámlájuk
amit az ígéret földjén nyitottak
és ami eddig
az egyik legfontosabb
praktikus kötelék volt
az izraeli társadalom és közöttük
most ellenük fordult
és az igazságszolgáltatás
kezére adta őket
azt jelenti
hogy már nem csak egy banknak
de izrael egész államának tartoznak
azt jelenti
hogy behajtók jöhetnek
bírósági eljárás indulhat
és ha barukh
valahogy nem oldja meg a helyzetet
akkor az útleveleiket is bevonhatják
barukh tudja
öt évvel ezelőtt
egészen hasonló helyzetből
indultak el magyarországról…
“körülbelül
öt év kell ahhoz
hogy az ember
az új helyen
elérje azt a társadalmi státuszt
amit maga mögött hagy”
írta barukh
két héttel ezelőtt
az ötödik évfordulóján annak
hogy új életet kezdtek izraelben
és milyen igaza volt
nem is tudta
hogy milyen
barukh hallja a lidércek nevetését
barukh megbukott!
barukh megbukott!
hiába terápiázott!
hiába jött nekünk a kibuci
meg sivatagi kalandjaival!
hiába írta az úgynevezett verseit!
barukh lebukott!
barukh lebukott!
lehullott az álarc!
nem más ő
csak egy egyszerű lúzer!
nem igazi költő!
nem igazi izraeli!
dehogy kezdett új életet!
cipeli magával a lúzerségét!
az alkalmatlanságát!
a diszfunkcionalitását!
az impotenciáját!
cipeli magával
húzza maga után
tolja maga előtt
nem tud tőle szabadulni!
hiszen
ő maga
a lúzer!
ő maga az alkalmatlan!
ő maga a diszfunkcionális!
ő maga az impotens!
gudbáj barukh!
gudbáj barukh!
menj oda
ahová való vagy:
a szemétdombra! —
hát
ja
nesze neked
boldog új év —
barukh
aki egy pillanatra azt hitte
hogy tart valahol
az első verseskötetével
és a diagnózisaival
hirtelen
visszakerült
a startmezőre
tipikus apus…
mondanák neki a gyerekei
ha nem éreznék
a pillanat drámai súlyát
egyet előre
kettőt hátra…
hát
ja
szar…
nehéz mit mondani…
ha rózsika néni
nem csupán
képzeletének szüleménye volna
barukh tudná
hogy mit mondjon neki
igaz
ha rózsika néni
nem csupán
képzeletének szüleménye volna
barukh nem került volna
ebbe a helyzetbe
nehéz mit mondani…
amikor egy év így kezdődik
nekem
momentán
nem is jut eszembe más
csak ez:
boldog új évet
barukh 
kívánok neked
mindenféle jót
kívánom neked
hogy véget érjen
ez a pénzügyi zuhanórepülés
ami
tizenöt éve kezdődött
és kisebb-nagyobb megszakításokkal
azóta is tart
kívánom
hogy ebben az évben
kimássz a gödörből
kívánom
hogy ne csak
megismerkedj
és megbarátkozz
saját történeteddel
tökéletlenségeddel
és a tipikustól eltérő agyad működésével
ahogy az elmúlt öt évben tetted
de ráadásul
megtaláld
azokat az eszközöket is
amik segítenek abban
hogy önmagad
és a családod számára
megélhetést teremts
anélkül
hogy meg kellene erőszakolnod
neurodivergens agyadat
vagy vissza kellene varrnod
felszakított mellkasodat
kívánom
hogy soha ne érezd magad egyedül
ezen az úton
hogy megmaradjanak
és megtaláljanak
azok az útitársak
akik olyannak fogadnak el
amilyen vagy
és akik
éppen ezzel a barukh-hal
akarnak együtt vándorolni
kívánom
hogy maradjon erőd
szeretni önmagadat
még az olyan pillanatokban is
amikor úgy érzed
hogy a halálnak völgyében jársz
mint például most…
és végül
de nem utolsósorban
kívánom
hogy örökkévalócska
ne vegye el
a mellkasodról
végtelenül hatalmas
nem létező kezét…
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
