2022-ben kilencven éves fennállását ünnepelheti majd a Tel-Aviv Művészeti Múzeum. Ezt egy különleges projekttel kíséri a múzeum kilencven héten keresztül, egészen a kerek évfordulói napjáig. A jelenleg online térben zajló projekt a múzeum logóját idézve a Négyzet nevet viseli. A Négyzet oldalán minden héten felbukkan a múzeumi gyűjtemény egy-egy ismert és ikonikus darabja. Kilencven héten keresztül időrendi sorrendben – a múzeum 1932-es megnyitásától a projekt 2022-es végpontjáig – egy-egy alkotást ismerhetünk meg közelebbről. Ebben a sorozatunkban a kilencven alkotásból válogatunk kedvünkre.
Michael Argov: 913 tér-ritmus
913 tér-ritmus, 1971
Akril hullámkarton rétegelt lemezen, 93 × 134 cm
A hullámkarton vonalai felszabdalják a téglalapot. Éles, ipari színek. Geometriai formák, a cím egy Kandinskyhoz illene, egyszóval absztrakt a javából. Michael Argov kétségtelenül kora legszokatlanabb műveit tudhatja magáénak az izraeli képzőművészet történetében.
Argov életrajza viszont – mind a személyes, mind a művészi életét illetően – tulajdonképpen kortársaival párhuzamosan haladt: 1932-ben Berlinből bevándorló, jómódú cionista család, mezőgazdasági tanulmányok Erecben, kibuc alapítás, Palmach-tagság, harc a függetlenségi háborúban. Művészeti tanulmányait a sorozatban már bemutatott Streichman által alapított Avni intézetben, majd egy hosszúra nyúlt párizsi út során végzi.
Amikor az 1950-es években Argov visszatelepedik Tel-Avivba, először folytatja a tájképfestést, de a bevett színeket fokozatosan felváltja az „Új horizontok” generációját jellemző fehér szín használata. Ez a ragyogó éles fehér aztán a tájat – a szín-forma-anyag és a kompozíció felhasználásával – absztrakt darabokra szedi. Argov a 1960-as évektől szakított a klasszikus, négyzet alakú képformátummal, és hullámkartonnal, alumíniumpanelekkel és üvegszálas anyagokkal dolgozott, úttörőként a helyi képzőművészetben.
Az évek során Argov többször is stílust váltott, kísérletezett különféle médiumokkal (fényképezés, kollázs), de a 913-as tér-ritmus a hozzá leginkább kötődő stílus: minden líraiságot nélkülöző, fehér alapú, absztrakt dombormű. Ezekből a képekből nőttek ki Argov későbbi munkái: a középületek falainak hallgatását megtörő, monumentális domborműveken elhelyezett, ismétlődő formakarakterek: a képzőművészettel létrehozott ritmus.
Argov műveit több kiállításban és egy nagyszabású albumban összefoglaló Dalia Manor művészettörténész a következő szavakkal nyitotta meg a művész egyik retrospektív kiállítását: „Michael Argov festő mindig egyenes gerinccel, magabiztosan és tántoríthatatlanul állt az izraeli modernizmus második vonalában, amely nélkül az első sornak nem lenne értelme.”
