De jó, hogy itt vagyok. Azt mondok amit akarok, ha rendesebben tudnék héberül, írhatnék is akármit. Akármilyen véleményt, akármiről. Ezt csak az tudja értékelni, aki élt a másik oldalon. A gyermek- és kamaszkoromat végigkísérték azok a mondatok, amiket itt sosem hallottam: “Hogy merészeled?” “Mit képzelsz te magadról?” “Honnan veszed magadnak a bátorságot?”. Párszor, pár silány helyről el is távolítottak, de ez csak ellenállást váltott ki belőlem, amit szemtelenségnek neveztek. Akkor még nem tudtam, hogy létezik normális hely a világon, ahol engem elfogadnak. Izrael lett végül ez a normális hely. Nem lógok ki a sorból, mert nincs sor, csak egy színes forgatag. Mindenki mondja a magáét, éli az akármilyen életét, meghozza az önálló döntéseit. Mindenki tiszteli a másik másságát. Egy magyar ismerősöm amikor itt járt, azt mondta, hogy sokkot kapott, mert “ennyi hülyét egy kupacban” sosem látott. Megállapította, hogy “illesz ide”. Jó, hogy vagy Izrael. Ne akarj valamilyen lenni soha.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
