Kibuci esküvő

Esküvő volt a kibucban, mindenki meghívott volt természetesen. Egy fiatal fiú, aki ott született, Amerikában tanult, és megismerkedett egy lánnyal. Ott már házasságot kötöttek, de a kibucban is akartak a hagyományok szerint. Híre ment az érkezésüknek már hetekkel korábban. Tudtam mindent a családról és a lányról is, aki most jár először Izraelben. A terveik szerint Amerikában maradnak, és majd gyakran jönnek. Láttam az ebédlőben egy szolid, szimpatikus fiatal nőt, aki nagyon zavarban volt. A nevén szólították, simogatták, puszilgatták. Az asztal, ahol ettek, mindig megtelt. Magányra esélye sem volt. Néhány nap alatt a lány átváltozott. Rövidnadrágban, mezítláb közlekedett ő is, a legkisebb zavar sem volt rajta érezhető, a puszikat viszonozta. Önmagam átváltozását láttam rajta. Sok évvel ezelőtt nem tudtam mit kezdeni ezzel a spontán “bizalmaskodással”. Az első belső mondatom az volt, hogy “hagyjál már”. Ma pedig én is ugyanazt csinálom. Beszélgetek mindenkivel, mindenhol és mindenről. Ők pedig gyakran magyarul köszönnek, és mindenben segítenek. Ugyan nem tudnék kibucban élni, de mégis… Nem csak dolgozni, hanem hazamegyek abba a nagy családba. Nincsenek zárt ajtók, mindenki tud mindent, ha például változtatok magamon valamit, azt legalább ötvenen véleményezik. Az ott egy hatalmas család. Nekem az az otthon. Szükségem van az itthonra is, ahol van lakáskulcsom, és nem jellemző, hogy valaki csak úgy bekopog előzetes egyeztetés nélkül. Mindkettőre szükségem van. Az esküvő nagyon jó volt, az ifjú pár pedig módosította a terveit. A lány tanul héberül, és visszajönnek, itt fognak élni.

- Hirdetés -