Nagybátyám, Avraham Efrat Fürst Oszkár néven született Szombathelyen, Budapesten szerzett jogi doktorátust, de a végzettséggel elsajátított szakterületnél jobban foglalkoztatták a társadalmi tevékenységek. A Makkabea veteránjainak haifai gyűlésén (1954) beszámolt röviden a cionista mozgalomban végzett munkájáról: gimnazista kora óta a cionista szervezetekhez tartozott, többek között a Makkabea titkára, majd elnöke lett, Erdélyben megszervezte a Kadima cserkészmozgalmat, pedagógusi-nevelői munkája ott kezdődött. Kolozsvárról alijázott 1924-ben, feleségével, Gizivel, anyám testvérével.
Az első világháborúban az osztrák–magyar hadseregben kultúrtiszti beosztásban szolgált. Lányától, Ruth Arnontól hallottuk az anekdotát, hogyan maradt le a nagy csatáról: egy vasútállomáson gyerekkori barátjával, Avigdor Hameirivel találkozott, úgy belemerültek a beszélgetésbe, hogy elszalasztották a vonatot, így maradtak mindketten életben.
Ahogy Haifában említette, két év „feketemunka” után 1926-ban tanárként kezdett dolgozni Zihron-Jaakov közelében, Meir-Sfeja ifjúsági faluban. A falu eredetileg az első világháborúban árván maradt lányok árvaháza volt. 1928-ban Efrat a Hadasza megbízásából átvette a hely vezetését (Henrietta Szold alapította az amerikai cionista nők szervezetét, többek között az ifjúsági alija megszervezése is a nevéhez fűződik), és az ifjúsági falu az árván maradt vagy elhagyott fiatalok otthona lett. A második világháború után holokauszttúlélő és Jemenből alijázó, veszélyeztetett és árva gyerekek nevelkedtek ott. Efrat 1947-ig vezette Meir-Sfeja ifjúsági falut.
Meir-Sfejában így emlékeznek Efratra: „Az alatt a húsz év alatt, amikor az ifjúsági falut vezette, a személyiségéből fakadó cionista, zsidó, társadalmi és kulturális értékek érvényesültek, és mindenekelőtt az a szándék és képesség, hogy a mások iránti szeretettel és tisztelettel szerényen nyújtsanak, amit csak lehet, az egyes embernek és a társadalomnak.” Ezeket az értékeket fogalmazta meg az ifjúsági faluban töltött időszakról szóló könyvében is.
Az ifjúsági faluban tett látogatásáról lelkes levélben számolt be anyjának Szenes Hanna:
„Útközben egy kis kerülővel bementünk Sfejára […], már ittlétem óta készülök oda, egy árva gyerekek számára alapított mezőgazdasági iskola, hallottam róla, hogy egész nagyszerű intézmény, de a valóságban minden képzeletet felülmúl. Mesés külső és belső körülmények, tíz–tizenhat éves fiúk és lányok, egész autonóm szervezettel, a legmodernebb nevelési elvek mellett. A gyerekek kitűnően érzik magukat, és nagyon jó felkészültséggel kerülnek ki az iskolából. Igazi kis paradicsom, végtelenül örültem, hogy láthattam. […] Fürst doktor ennek az intézetnek az igazgatója […], nagyon kedves embernek látszik, és főleg úgy látszik, nagyon jó pedagógus, ha így meg tudta szervezni az intézetet. (1940. november 25.)”
Az ifjúsági faluban Efrat megvalósította az ifjúsági önkormányzatot, nevelői-pedagógusi munkája eredményeként Meir-Sfeja különleges és egyedülálló intézménnyé vált. Azok a fiatalok, akik innen indultak útnak, megfelelő érzelmi és kulturális alapokat vittek magukkal, későbbi életüket erre építhették.
Én magam, Ilana is sokat köszönhetek nagybátyámnak, Efratnak. Meir-Sfeja ifjúsági faluban nevelkedtem, csodálatos társadalmi és kulturális légkört sugárzó hely volt. Máig muzsikál a mandolinzenekar, akkoriban minden rendezvényen játszott, színjátszó kör is működött. És az ünnepek, a citrusfélék, a hely szépsége, a gondozott kert, a pezsgő gyerektársadalom – ez volt Sfeja. A zeneszerető környezetnek köszönhetem, hogy megtanultam furulyázni (még mindig őrzöm a hangszert) abban a reményben, hogy később bekerülök a zenekarba. Felejthetetlen számomra a Sfejában töltött, emlékeimben őrzött gyerekkor.
Az államalapítás után Efrat családjával együtt Jeruzsálembe költözött, és tehetségét állami szolgálatban kamatoztatta. Joszef Burg miniszter vezetésével a munkaügyi minisztériumban jóléti-nevelésügyi tanácsosnak nevezték ki, nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott, de a minisztérium kiadványát önkéntesként 1968-ban bekövetkező haláláig szerkesztette.
Héberből fordította Szalai Anna
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Kiro Ilana Izraelben született, a Szabadegyetemen végezte tanulmányait, laboránsként működött a hadsereg kötelékében, majd a Bar-Ilan Egyetem biológiai intézetében. Engelhardt Sándor és Teréz lánya.
