Ellátogattam Jeruzsálembe, Blau professzor és felesége, Sulamit otthonába. A látogatás nagy hatással volt rám. Blau professzor Kolozsváron született 1919-ben, és 1938 nyarán Bécsből alijázott szüleivel és húgával. A Google-ból megismerhetjük életútját, én is így tettem látogatásom előtt, de különleges egyéniségét és otthona kellemes légkörét egyetlen internetes oldal sem érzékeltetheti.
Egy vékony, enyhén hajlott férfi fogadott, kedves mosollyal, szívélyesen tessékelt be, és végtelen türelemmel válaszolt a kérdéseimre. Igen, valóban magyar anyanyelvű, gyerekkorát Kolozsváron töltötte, 1925 és 1929 között a zsidó neológ iskolában magyarul tanult, majd 1931-ig magánúton folytatta középiskolai tanulmányait. Minden évben felutazott édesapjával Budapestre, és a budapesti zsidó gimnáziumban vizsgázott, ott is érettségizett.
1937-ben a család Bécsbe költözött, apja újságírással foglalkozott. Az ifjú Blau Josua beiratkozott a bécsi egyetemre arab nyelvészeti tanulmányokra, és ezzel párhuzamosan végezte a rabbiképzőt is. Alig kezdte meg tanulmányait, 1938 márciusában Hitler csapatai a lakosság üdvrivalgásai közepette bevonultak Bécsbe (Anschluss). A Blau család az utolsó pillanatban átmenekült Olaszországba, onnan certifikáttal érkezett Erec-Izraelbe.
Kérdésemre, miért választotta az arab nyelvet és a rabbiképzőt, elmondta, hogy volt egy nagyon okos nagybátyja, aki apjának ezt tanácsolta: „Ha kivándoroltok Erecbe, Josua nagy hasznát veheti arabtudásának, ha Európában maradtok, rabbi lehet belőle.”
Megkérdeztem Blau professzort, mi volt az utóneve gyerekkorában odahaza. Kiderült, hogy születésétől fogva Josuának hívták, az iskolában is, mert édesapja ortodox volt, és cionista (1919!). Josua születése után nem sokkal Kolozsvárt és egész Erdélyt Romániához csatolták. A trianoni békeszerződés (1920) szerint Magyarország kétharmada a szomszédos országokhoz került, Erdély Romániához.
A Blau család Tel-Avivban telepedett le, és Josua bekerült a Jeruzsálemi Héber Egyetemre arab, héber és Biblia szakra. Így kezdődött Blau professzor sikerekben és elismerésekben gazdag tudományos munkássága. Kutatási területének a sémi nyelveket választotta, különösen a judeo-arab nyelvet. Kérésemre nagy türelemmel elmagyarázta, hogy ez a nyelv nem olyan, mint a jiddis, mert a jiddis köznyelv, a judeo-arab pedig irodalmi nyelv, főképp zsidó írók és bölcsek használták, miután az arameus nyelv kihalt. A judeo-arab a kultúra nyelve, kezdete a 9–10. század, amikor Szaadja gaon a Tórát lefordította, és egészen Maimonidész koráig használták, aki legtöbb művét ezen a nyelven írta. Blau professzor kutatásainak eredménye, több kötet és több száz tanulmány a következő kutatónemzedék munkáját segíti. Hozzáférhetővé tett judeo-arab nyelvű kéziratokat, a kairói genizák első és második tekercsét azok számára, akik nem ismerik a nyelvet; négy vaskos kötetben értelmezi Maimonidész feleleteit. 1944 és 1948 között írta doktori disszertációját a középkori judeo-arab nyelvről David Zvi Baneth professzor irányításával. A judeo-arab és a héber számított a kultúra nyelvének 800 és 1400 között, a zsidó kultúra számos fontos művét ezen a nyelven írták héber betűkkel, sem klasszikus arab nem volt, sem az arab dialektusa, hanem a kettő keveréke.
A disszertációját 1948-ban nyújtotta be, de a függetlenségi háború és a jeruzsálemi ostromzár miatt nem tudta megvédeni, csak 1950-ben kapta meg a doktori címet.
Felesége, Sulamit kérésére mondja el, hogyan jutott kiemelkedő munkája forrásához, a Maimonidész-kézirathoz. A professzor mosolyogva emlékszik vissza a történetre: „Aszaf Szimha professzor, aki később a legfelső bíróság bírája lett, átadott nekem három kéziratot, Maimonidész feleleteit arabul. Kiderült, hogy már ketten próbálkoztak a kézirat megfejtésével – mindketten meghaltak. A harmadikat, aki héberül adott ki könyvet – meggyilkolták. Úgyhogy többen figyelmeztettek, feleségem is, hogy ne próbálkozzak a megátkozott kéziratokkal. Még szerencse, hogy nem vagyok babonás, és nem hiszek az átkokban.”
A számos díj és kitüntetés közül megemlítem, hogy munkásságát Izrael-díjjal (1985) és Rothschild-díjjal jutalmazták. Évekig volt a Héber Nyelv Akadémiájának elnöke, tagja az Izraeli Tudományos Akadémiának, külső tagja a Brit Tudományos Akadémiának. Bár külföldön élő zsidó, a Magyar Tudományos Akadémia mégis tiszteletbeli tagjai közé választotta.
Feleségével, Sulamittal akkor találkozott, amikor mindketten fiatal tanárok voltak, Sulamit elemiben, ő pedig középiskolában tanított. Hetvennégy éve házasok, egy fiuk és egy lányuk a közelükben lakik, kilenc unokájuk és tizenkilenc dédunokájuk született. Már egy ükunokájuk is van, és mivel a héberben nincs erre szó, megalkotta a megfelelőt: himes – ötödik generáció. Büszkén beszélnek róla mindketten, hogy a család minden tagja szolgált a hadseregben vagy a polgári szolgálatban.
Kérdésemre, mi ifjúságának titka, a professzor így válaszolt: „Két titka van, és mindkettő a párkapcsolatban rejlik. Mindig mindent megbeszélünk, és sosem vagyok magányos.” Sulamit a rendszeres életmódról beszélt. Férje minden reggel hétkor elmegy az imaházba, nyolckor isznak valamit, és lemegy úszni. Reggeli után jönnek a barátai „játszani”. Hogyhogy játszani? – csodálkozom. Jönnek hozzá a fiatal kollégák, a következő nemzedékkel folytatja a kutatómunkát a dolgozószobájában.
Még valami segít megőrizni a fiatalságot, és Blau professzor nem szűkölködik ebben sem – a humorérzék. Amikor ismeretlenül felhívtam telefonon, hogy megbeszéljünk egy találkozót, megkérdezte, tudom-e, mit jelent: menekült. Csodálkoztam a kérdésén. Menekült az, aki már mindenét elvesztette, csak az akcentusát nem – magyarázta. Megértettem, hogy magyaros kiejtésemre céloz, bár hiába él itt nyolcvan éve, ebben az értelemben még mindig menekült.
Megkérdeztem azt is, a szülei hogyan boldogultak új oleként? Meglehetős vagyonuknak köszönhették a certifikátot – hangzik a válasz –, és tudjuk, hogyan juthatunk kevés pénzhez Erecben. Úgy, hogy sok pénzt hozunk magunkkal. Ez igazi magyar–zsidó humor volt.
Befejezésül egy utolsó megjegyzés: Blau professzor saját bevallása szerint még mindig magyarul számol.
Blau professzorral készített interjú alapján
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Popper Miriam Aradon (Románia) született. 1961-ben alijázott, és családjával Beer-Sevában telepedett le. A beer-sevai egyetem egyik első diákja volt, történelmet és angolt tanított. Nyugdíjba vonulásáig egy ifjúsági faluban is dolgozott, tanárok mentora volt; különleges tanterveket ellenőrzött és hagyott jóvá az oktatási minisztériumban. Fordítással foglalkozik.
