[…] Én a fizikai intézetben lakom, van egy remek kis lakásom könyvespolcokkal a plafonig, mahagónibútor, és itt tanulok szabadidőmben, mert a könyvek mind német, angol, franciák, amit nem értek, szótár van németre. De már értem majdnem mindet. Héber elvétve akad, inkább jiddis, amiben komoly a szakirodalom. Sajnos csak angol írógépet találtam, ami kicsit kellemetlen, de még mindig jobb, mintha a kezemmel kaparásznék. A dolgom a laboratóriumok tisztítása, a vegyszerek rendezése és elemzése, mert ez úgy van, ahogy egy-két évvel előbb a tanár hagyta, akinek a kalapja, notesze és jegyzése a laborban maradt, ahogy azt éppen elhagyta. Persze azt hitte, hogy visszatérhet, és most a kezemben tartom az összes professzorok kalapjait, kesztyűjét és holmiit. Ők azzal a bizonyos engedélyezett karavánnal akartak visszajönni később dolgaikért, amelyet az arabok oly brutálisan elpusztítottak, és ahol szegények egy-két szerencsés kivétellel mind elpusztultak. Itt van Einstein jegyzete, és egypár nagyon jó és humoros karikatúra róla. Felmérhetetlen értékek vannak itt a különböző laborokban, és ha valaha azt érezhettem, hogy talán a zsidó koponyák a világ tudományának vezetésében első helyeket foglalják el, úgy most ezt az érzést valami igen nagy erő szilárdítja meg. Einstein, Haim Weizmann […]. Sorban a nagy nevek, amelyek propaganda nélkül lettek naggyá. Itt látom ezeknek a nyomait, és bár az idő sok kárt tett, a vasat megette a rozsda, a lombikokra vakolat hullt, a kémcsövek eltörtek, és a jegyzetek elmosódtak a hótól, amely befújt a nyitott ablakokon, a ceruzák és a kalapok, amelyek hol kicsik, hol nagyok, de nagy viselői most a föld alatt vannak már, tanúi annak, hogy talán nem is oly sokára ez a kis ország ismét nagy lesz, nagyobb, mint bármely másik, mert ez a kis ország nem a földi határokon nyugszik, hanem a szellem és a tudomány határokat nem ismerő és az egész földet meghódító hatalmán.
Itt, ezekben a termekben nem is oly régen világalakító felfedezések születtek, és ezek a gyenge, törött üvegcsövek buzogó találmányokat zártak magukba, most szépen leszereljük a még ép lombikokat, kiöntjük a megmaradt és meghalt anyagot, de a ceruza és papírra írt jegyzetek alapján nemsokára ismét áramlani fog az anyag, vegyül a folyékony élet, és új találmányokkal lepi meg az embereket, talán akkor a zsidó ember házában is több lesz a tyúkhús, és talán boldogabban nőnek majd fel a gyerekeink. Mikor ezekben a ma kihalt, poros, piszkos, törött termekben járok, és összegyűjtöm az ép anyagokat, amelyeket csak meg kell tisztítani, és ismét régi ragyogásukat kapják vissza, mindig kongó lépéseimtől meg vagyok illetődve, és arra gondolok, hogy még itt akarok tanulni én is, hogy annyi nyavalya után legyen valami belőlem. De még sokan vannak, akik még nincsenek itt, akiket várunk, akik tanulni akarnak szabadon és a maguk kedvére, sokan, akik ma talán boldogtalanok, rossz csillagzat alatt születtek, nekik is lesz itt hely, mert rájuk is szükség van – itt van rájuk szükség, nagyon nagy szükség.
A kilátás isteni innen, fel kell csak menni a lapos tetőre, és onnan a homokzsákok mögül lelátni a Holt-tengerre, és el messze, be Transzjordániába. Gyönyörű látvány ez, a tenger felett állandó pára fekszik, és mögötte ezüstösen láthatók a hegyek. Mert akármilyen mélyen is van a tenger, mellette talán pár száz méter sík vidék van, amely aztán hirtelen felszökik, több mint ezer métert, és a hegyek, amelyek teljesen kopárok a túlsó oldalon, olyanok, mint egy teknősbéka háta, sok szeszélyesen hepehupás heggyel, dombbal. Az egész sárga és fehér, aszerint, hogy hogyan süt rá a nap, a tenger meg egy hosszúkás fénylő (este és reggel) vagy élénkkék lepény, amelyben élesen elválnak az előtte tornyosuló innenső hegyek kontúrjai. Nagyon szép hely ez, és ha szorgalmasok leszünk, és dolgozni lesz energiánk, akkor ebből a kis országból egy igazi Kánaán lesz, leginkább a Negevből, amely igen gazdag. Ezt a dolgot a rideg térképen nem látni, mert ott az életet és minden földi szépséget kis barna és sárga foltokba zsugorítottak, de ha az ember egyszer igazán láthatja úgy, ahogy ez az életben is van, akkor már más a benyomása az egészről. […] Csak legyen időnk és lehetőségünk megművelni és békében aratni rajta. Akkor már nem lesz baj többet soha. […]
Bizony, mesélik, hogy az előző háborúban az egész országban volt hat ágyú, és azt autókra szerelve vitték oda, ahol éppen nagy baj volt, meg hogy volt, hogy egy helyet körülzártak az arabok, és akkor éjjeli kiabálással tartották távol őket, nappal meg köveket hajigáltak, mert nem volt töltény. Jeruzsálem apraja-nagyja hordta a védősánchoz a köveket, mert nem volt mivel lőni, és amikor sikerült egy teherautóval gránátokhoz anyagot szállítani a városba, akkor csészékben alumíniumnyelű gránátokat csináltak a kovácsok, és azzal harcoltak két napig, míg repülőn utánpótlástöltényt nem dobtak le. […] A bombázás abból állt, hogy Storch típusú német gépekkel repültek a zsidók, és az ablakon kézigránátokat hajigáltak. A Storch a leglassúbb német felderítő, ami rém esetlen, és arról híres, hogy irtó kis helyen leszáll, így néha egy-egy játszótérre szállt le, és vitt postát. Ma ez hihetetlennek hangzik a 20. században, de így van, mert mind ezt mondják. […]
Általában itt sok minden egészen másképpen van, mint ezt európai koordináta-rendszerben el lehet képzelni. Egyszerűen nem tudtam volna elhinni, hogy említett módon viseltek a zsidók hadat, és nyertek, vagy hogy a legmodernebb tel-avivi villanycentrálé mellett tevék legelésznek. Vagy hogy egyszerűen itt leszek a transzjordán határon, arab gyűrűben, és le fogok bámulni egy szupermodern intézet épületéről a tőlem száz méterre levő arab vályogházra […]. Most is hihetetlennek hangzik, hogy a lágerek után, miután egy nép felét kinyírták, országot alapított, a közel-keleti legfejlettebb országot, és komoly erőt képvisel, amellett, hogy akarata respektált az egész világon, komoly hadserege van, mindez rövid négy-öt év alatt.
Garai András Auschwitz-túlélő netanjai pszichiáter Pécsről alijázott 1949-ben egy ifjúsági csoporttal.
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
