A gulyás, a homok és a tenger – egy régi hagyomány kezdete

Vagy egy csodálatos barátság kezdete? Az e honlapot magyar nyelven, Izraelből működtető Izraelinfo Alapítvány, az országba érkező magyar ajkúak kultúrájának, hagyományainak megőrzésére és archiválására Cfaton működő Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma, és az ország egyik legszebb helyén, a készáriai tengerpart mentén található Hanna Szenes Emlékház között.

“Mondjuk lehetne mostantól minden évben szukotkor megtartani ezt a találkozót. A hollandok is össze szoktak itt gyűlni, van néhány család nálunk, azok szervezik” – mondja Zvia Savariego, a Szdot Jam kibucban, Szenes Hanna legutolsó otthonában létrehozott múzeum igazgatója. Pedig még véget sem ért az Izraelinfo által kezdeményezett és megszervezett esemény, amelyet 2022. október 13-án közel 200-an látogattak, hallgattak és kóstoltak meg.

Szenes Hanna egy budapesti újságíró lánya volt, aki már kisgyermekkorától költőnek készült. Cionista választása késztette arra, hogy fiatalként egy új ország, a leendő Izrael megalapításán, felépítésén dolgozott. Tudatosan vállalta a részvételt egy életveszélyes katonai partizánakcióban a náci megszállás ellen, és végül 23 évesen, éppen szülőföldjén ítélték statáriálisan golyó általi halálra. Izraelben ma hősként tisztelik, ivritül írt verseit szavalják és éneklik, ezek közül a Séta Készária felé (Eli Eli) című megzenésített verse egyfajta nemzeti himnusszá vált. Utolsó lakóhelye és emlékmúzeuma ideális háttere a magyar anyanyelvű izraeliek alkotásainak, munkáinak bemutatására egy szélesebb közönség előtt, személyesen.

Az Izraelinfo és a cfati múzeum “régi bevándorló” közönsége, a magyarul már nem nagyon értő, de a szülők akcentusa iránt nosztalgiával vágyódó izraeliek – és jó néhány helybeli kibuctag gyűlt össze a kellemes tengerparti levegőn. Volt, akit a magyar ízek, másokat a baráti társaság, a könyvvásár portékái vagy az emlékmúzeum tárgyai kötöttek le. De mivel a félünnepen Izrael népe, úgy tűnik, mind felkerekedett valahová, a forgalmi dugó miatti csúszás végül mindenre hagyott időt.

Prof. Ruth Landau, Tova Korczyn és prof. Ilana Rosen előadása, amelyben arról értekeztek, hogyan használták fel a családi hagyományok, az emlékek és a sokszor traumatikus emlékezések forrásait szépirodalmi és történelmi kutatásaikban – megtöltötte az emlékház előadótermét. Eljött Eitan Szenes is, Hanna unokaöccse. Az előadást Yuval Dor zenész kísérte, aki a közönséget is megénekeltette.

A kerti színpad, amelynek Fenyves Gabriella festményei és Bea Bar Kallos fotográfiái adtak hátteret, öt magyar/ivrit bemutatkozásnak adott helyet. Frank Péter a máig önkéntesen, közösségi összefogással készített Izraelinfo médiaoldallal ismertette meg a hallgatókat. Az Izraelinfo további szerzői pedig – mindenki tehetségének, stílusának megfelelően – a magyar–ivrit kétnyelvűség útvesztőit, nehézségeit, vicces oldalait mutatta be. Barukh két, ivritül felolvasott verse, Silló Sándor és Hadar Maymon két nyelven és szólamban elmondott humoreszkje megértő, értő közönségre talált. Dr. Kónya Judit egy szépirodalmi fordító érdekes munkáját, a szavakkal, jelentésekkel való vívódásait mutatta be röviden, Sáfrán István szórakoztató novellája alatt pedig kiderült, ki érti még a magyar szót, a viccet. Szalai Anna végül visszavezetett minket a kezdetekhez: új könyvéről beszélt, amely Hanna Szenesnek a kivándorlás előtti, Magyarországon eltöltött életéről szól majd.

Ez az önkéntes csapatmunkával létrehozott, ivritül megtartott esemény valóban folytatást érdemel. A közönség értékelte és értette, hogy az izraeliek által ápolt magyar nyelv, a kultúra, a humor – és az otthonról hozott ízek kiegészítik ezt a nagy mozaikot, amit Izraelnek hívnak.

Másnap korán reggel csengett a telefonom, magyarul hívtak: “Csak azt akartam mondani, hogy toda raba…”

Hanna Szenes: SÉTA KÉSZÁRIA FELÉ

Istenem, Istenem,
Soha ne legyen vége
A fövenynek, a tengernek,
A víz morajának,
Az égragyogásnak,
Az emberi imának.
A fövenynek,
a tengernek,
A víz morajának,
Az égragyogásnak,
Az emberi imának.”