A Netanjahu és partnerei közötti látszólagos megállapodások – különösen a „Vallásos Cionizmussal” megkötött – egy olyan izraeli „Bermuda-háromszöget” jelentenek, amely elfojthatja az ország alapvető értékeit – vélekedik Amnon Abramovics, a 12-es tévé neves újságírója.
A Bermuda-háromszög egy olyan terület az Atlanti-óceánban, amely elsüllyeszti a rajta áthaladó hajókat vagy repülőgépeket – így mondják nemzedékről nemzedékre. A Netanjahu és partnerei közötti megállapodások – főleg a „Vallásos Cionizmus” nevű párttal kötött – Izrael, a cionista jövőkép, valamint az 1948-tól 2022-ig terjedő nemzetbiztonsági koncepció „Bermuda-háromszögét” jelentik.
Amikor megalakul a kormány, Szmotrics lenne méltó Herzog elnök elé állni, és ünnepélyesen bejelenteni neki: Elértem, a markomban van! Sikerült kormányt alakítani.
A mi Bermuda-háromszögünk mágneses mezője, és annak három csúcsa a koalíciós megállapodások szerint a következő: 1. Az 1967-ben elfoglalt területek és a biztonsági kérdések feletti ellenőrzés; 2. Pénzügyminisztérium; 3. A jogrend.
Az Avi Maozhoz áthelyezett, mintegy kétmilliárd sékeles költségvetéssel rendelkező és nagy befolyású oktatási egység csak aláírási bónusz vagy jutalom. A megállapodások szerint darabokra bontják az oktatási minisztériumot, az állami-vallási oktatási rendszer és a zsidó kultúra osztálya átkerül a Vallásos Cionizmushoz.
Az államalapítással megszűnt a munkás-szociáldemokrata irányzat az oktatásban, most létrejön a nacionalista-ortodox irányzat az oktatás rendszerében. Ben Gurion megszüntette a magánhadseregeket és megalapította az államot, Netanjahu most Ben-Gvirnek és Szmotricsnak alárendelt magánhadseregeket állít fel, és lebontja az állami intézményeket.
A közlekedési minisztérium jelentéktelenebbé válik az infrastruktúra központjának a Vallásos Cionizmushoz helyezésével. Ők kapnak egy „nemzeti missziók” minisztériumát, melyet a „nemzeti” feladatokat szolgálja majd. A kneszet egyik legfontosabb bizottsága – főleg amikor a miniszterelnök bíróság előtt áll és a koalícióban elítéltek, vádlottak és gyanúsítottak szerepelnek – az Alkotmányozó, törvényhozó és jogi bizottság. A Vallásos Cionizmus (Szmotrics) ezt is átvette.
A 11-es Kan csatornán közölt felvételen lenyűgözve követtük Szmotrics durva szóhasználatát Netanjahuról – „hazugfia, hazug”.
De nem ez volt az igazán fontos kijelentés a felvételen, hanem az, hogy el fogják ítélni a bíróságon (!). Ez volt az általa folytatott tárgyalások rejtett kulcsszava. Ezzel a rejtett kulccsal, feltételezéssel jött a tárgyalásra, és ezzel tartja a markában, s ennek alapján kapott meg valószínűleg mindent, amit csak kért. Nem találtam, és senki más sem talált más, elfogadható, vagy bármilyen magyarázatot arra, hogy Szmotrics és barátai kezébe adta életünk mindennapjait.
Az államalapítás óta nem volt olyan miniszterelnök – beleértve magát Netanjahut is –, aki a Harmadik Szentély kulcsait (A cionizmus szóhasználatában ez Izrael államot jelenti, a szerk.) vallási buzgók és álmodozó nacionalisták kezébe merte adni. A választásokon a demokráciában a választókat számolják, de ezt követően, az állam irányításában a partnerek számítanak.
A kormányt – tévesen – teljesen jobboldalnak nevezik, valójában nacionalista-ortodoxnak kellene hívni. A Likud-szavazók tömege – akik azt akarták, hogy pártjuk visszatérjen a hatalomba –, nem a Szmotrics vezette kormányt vágyták, a katonai szolgálatot elkerülők sokaságát, nem azt, hogy az anyagi és szellemi javakat odaadják az ultraortodoxoknak és nacionalistáknak. Sok Ben-Gvir szavazó, a déli Omertől és Lahavimtól az északi Cfatig, több végrehajtást és kormányzást akart – jogosan –, és nem a most zajló szétesést.
A Likud parlamenti képviselői – akik remegve és kiugró szemekkel a kormány és a kneszet hivatalaira várnak – Jariv Levint vádolják a behódoló megállapodások miatt. Levint bántják, mert nem merik Netanjahut ütni. Jól tudjuk: aki fél ütni a lovat, az a nyeregre üt. Levin ambiciózusabb, mint amilyennek látszik, nem az érdekli, hogy igazságügyi miniszter legyen. Miniszterelnök akar lenni. Annyira rejti ezt a vágyát, hogy még Netanjahu – aki az ilyesmit elsőként veszi észre – sem figyelt fel rá.
A kormány összes kapzsi partnere tudja – beleértve Derit, Gafnit és Goldknopfot –, hogy ezek csak egyszer létrejövő feltételek, hogy ezek a körülmények talán soha nem ismétlődhetnek meg. A másik tábor nem mindig oszlik nyolc pártra, egyik fele a többletszavazatokról kötött megállapodások nélkül. És főleg nem mindig fognak olyan tömb-vezetőt találni, aki mélyen elmerült egy köztörvényes perben, amelyből gyorsan és bármi áron szabadulni próbál.
Szmotrics egy olyan 43 éves fickó, akinek csekély a bátorsága, de vastag a bőr a képén. A 46 éves Ben-Gvirben több a szerénység partnerénél, akit a hátán bevitt a kneszetbe. Ha Szmotrics a „Vallásos Cionizmusával” indul, kétséges, hogy eljut-e valaha is a kneszet kapujához.
Mindketten tudják, hogy Netanjahu nem szereti őket és a világnézetüket. Mindketten attól félnek, hogy megpróbál megszabadulni tőlük egy pillanattal azután, hogy megszabadult a perétől.
Most minden gondolatukkal arra fókuszálnak, miként cselekedjenek minél gyorsabban a szavazóbázisuk javára, és közben miként cselekedjenek a lehető leglassabban, meghosszabbítva azt az időt, ameddig Netanjahu tőlük függ.
