Szia otthon!
Egy langaléta fiú fut ki a svilünkről1 a Bitzaron utcára. “Már itt is vagyok apa!” Autó ajtajai nyitva, rámolnak be a kocsiba. Elszorul a torkom ettől a megszokott családiasságtól. Itt nőttek fel az én gyermekeim is. Rámoltunk volna mi is így autóba? Nem tudom. Számtalan napon át, amíg itt éltünk, megeshetett. Először futja el szememet a könny. “Salom báit“2, jut eszembe Ámosz Oz könyvéből3 anyukája köszöntése, amint a kis Ámosszal hazaérnek. Salom báit, mondom legközelebb a lakásunkba lépve. Körülnézek az ajtóban, és azt gondolom, nem is fáj.
Aztán itt az utolsó nap a lakásban. Nem hagyok helyet az érzelmeknek. Elég volt az első hét gyásza, amikor rájöttünk, hogy ez a legjobb megoldás. Mindent tisztára mosok még egyszer a már üres falak közt. Tudom, hogy mindent levernek, kicserélnek, de mégis fontos, hogy rendesen adjam át az új tulajdonosoknak. Az IKEA-ás mosdónál mégis elönt a könny. Pont olyan méretű, mint hajdanán a kisbaba Hanna volt, kényelmesen belefért, nagyban leegyszerűsítve a mindennapi fürdetési szertartást. Kezemmel törlöm le az utolsó cseppeket az időközben megrepedezett porcelánról. Minden kicsiny kopása, repedése örök emlékként rögzült bennem.
Az élet furcsa fintora, hogy pont mire valóban otthon kezdtem érezni magamat, derült ki, hogy a legjobb választás: elköltöznünk Izraelből.
Mindig el akartam költözni, de nem így, ilyen véglegesen, mindent eladva és feladva, egy kisebb lakást sem hagyva, ahova negyed-, fél évekre hazatérhetek.
És már lehet, nem is lesz hova, mint ahogy szülőhazámba se költöznék vissza egyhamar. Harmincat élve ott, majd harmincat itt…, most jöhet az utolsó harmad.
Egy életen át treníroztam magamat, hogy nagyapámmal ellentétben felismerjem a helyzetet, amikor menekülnöm kell. Milyen szerencse, hogy a körülmények megkíméltek egy ilyen súlyos döntéstől, és még pár kritikus hónapot is nyertem.
Most itt állok lakás, kocsikulcsok nélkül, készen visszatérni Európába, ahol minden, gyermekként még egyértelműnek tűnő érték annyira kérdésessé vált, hogy már nem is akarok többé “fehérek közt európai”4 lenni.
Salom báit, salom Izrael! Visszajövök még, ha te is kitartasz kicsiny országom!
- svil – ösvény, átjáró, sikátor héberül (שביל) ↩
- Salom báit – Szia otthon héberül (שלום בית) ↩
- Ámosz Oz, Szeretetről, sötétségről ↩
- “fehérek közt európai” – József Attila, Thomas Mann üdvözlése ↩
Festőművész
