Tel-Aviv a negyvenes évek végén – filmhíradókból és fényképekből ítélve – nyüzsgő, életteli város volt jól öltözött szépasszonyokkal, öltönyös, fehér inges és nyakkendős urakkal. A kávéházakban, amelyek a Tel-Aviv főutcájának tartott Dizengoffon sűrűn váltogatták egymást, írók, költők, újságírók, színészek és színésznők találkoztak, beszélgettek, álmodoztak, világraszóló terveket szőttek. Nem hiányoztak a magyar asztaltársaságok sem, a magyarországi zsidók ott folytatták, ahol Budapesten abbahagyták, igaz, néhány nagyon szomorú év után.
Nemrégen kiáltották ki az ország függetlenségét, mindössze kartávolságra voltak a függetlenségi háborútól, amelyet a környező országok kényszerítettek a fiatal államra: nem akarták, nem voltak hajlandók elismerni a zsidók új hazájának az ENSZ többségi határozata által odaítélt keskeny földdarabot. Csattanós választ kaptak. Először és nem utoljára.
A városban bábeli zűrzavar uralkodott, az újhéber mellett tucatnyi más nyelven próbálták az emberek megérteni egymást. A sokféle nációnak egyetlen közös nevezője volt, az, hogy történetesen zsidónak született.
Landau Miklós egy magyarországi kisközségben látta meg a napvilágot ortodox családban. Rosszkor és rossz helyen. A németek és fellelkesült magyar kiszolgálóik esélyt sem adtak neki és a több százezer társának arra, hogy a háborút túlélje. A Landau család apraját-nagyját Auschwitzba szállították, ahonnan mindössze Miklós tért „haza”. Próbált talpra állni. Egyedül.
A tizennyolc éves fiatalember a háború után felment Pestre, kémiai tanulmányokat folytatott.
Izrael Állam alapítása után nem volt maradása, háta mögött hagyta azt a sok szépet és jót, amelyben szülőhazája részesítette, és Izraelbe vándorolt.
Nem várták tárt karokkal. Senkit nem vártak tárt karokkal, mindenért meg kellett küzdeni. A megméretésnél az számított, ki mire képes, ki mit tud nyújtani. A háborút túlélő magyarországi fiatalember számára sem volt ez másképp.
Kibucba került, Sear-Jasuvba. Hamar rájött, a kibuc nem az ő világa. Másra vágyott. Akkoriban a mást Tel-Aviv jelentette. Két év kibuclét után ismét belevágott az ismeretlenbe.
Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, csomagolt, szállított, cipekedett, a Hamasbir alkalmazottja lett. Tanulta az izraeli életet, tanulta a nyelvet, ismeretségeket kötött.
Krausz úrral hozta össze jó szerencséje, akinek kozmetikai laboratóriuma volt Tel-Avivban. Kitűnő iskolába került. Beleszeretett a szépítkezési szakmába, megismerte annak legnevesebb, legjobb képviselőit. A szakma krémjét. Eliezer Landau – akkor már úgy hívták – varázslatos személyiségét és utolérhetetlen humorát vitte az „üzletbe”. A magyar humor már akkor is márka volt Izraelben. Megkedvelték a fiatalembert.
Akár gondolhatta volna, hogy „befutott”, de a vágyai nem hagyták nyugton. Többet akart, mást akart. Igazából egy önálló kozmetikai cégre áhítozott. Az álmai mindig hétmérföldes léptekkel haladtak, kilométerekkel előzték meg a lehetőségeit, de fiatal volt, bátor és céltudatos.
A semmiből hozta létre saját vállalkozását, egy kozmetikai laboratóriumot. Sokan vannak, akik még emlékeznek a helyiségre: a Bograsov utca 86. szám alatt, hetven négyzetméteren kezdődött el a cég története.
Több mint hatvan évvel ezelőtt, 1957-ben jött létre a vállalkozás, amely mára Izrael legnagyobb kozmetikai cégévé nőtte ki magát. A Bograsov utcában levő kis üzlet születése pillanatában magán viselte egy későbbi világcég ismertetőjegyeit. Barátai, akik hittek benne, mondták, hogy embrióban kell meglátni a Titánt. És Landau Titán akart lenni. Korát és a helyi szokásokat messze megelőző és meghaladó igényesség, rend, átláthatóság, tisztaság fogadta az egyre bővülő vásárlóközönséget. Kozmetikai készítményei elhíresültek, keresett áruvá váltak. Ebből a hetven négyzetméterből nőtt ki a világot behálózó impérium.
De menjünk sorjában.
A polcok elkészültek, a tégelyek megvoltak, a bútorok a helyükre kerültek. Már csak egy jól hangzó név hiányzott, amelyet a hölgyek szívesen vesznek ajkukra. Ilyesmin is múlik egy kozmetikai cég sikere.
Akkoriban mutattak be egy új filmmusicalt, a Gigit. A filmet Vincente Minnelli rendezte, kilenc Oscar-díjra jelölték, és mind a kilencet el is nyerte. A főszerepet Leslie Caron játszotta, ellenállhatatlanul. Így érezte Landau, és hogy erre a későbbi korok is emlékezzenek, alakuló cégének a Gigi nevet adta. Azzal nem számolt, hogy a név helyes kimondása némi problémát okozhat majd, mostanra – nem a leghelyesebben – a dzsidzsi kiejtés az elfogadott.
Tehát már volt vállalkozás, jól csengő cégnév és jókedvű, viccre mindig kész és hajlamos baráti társaság. Ami hiányzott: egy feleség.
A történet szálai Budapestre kanyarodnak vissza.
Domán Ágnes Veronika a magyar fővárosban, a Semmelweis utca 19.-ben lakott. Testvérei már Izraelben éltek, 1949-ben hagyták el hazájukat. Ági is követni akarta őket, de a huszonkét éves lányt és édesanyját 1958-ban már nem engedték el, hiába hivatkoztak a családegyesítésre.
Végül Dománék találtak egy nyomós érvet, amellyel meg lehetett puhítani a hatalom kőkemény szívét: a jó helyen levő lakás volt az, amelyet a hivatalvezető elvtárs örökölt meg, és a készpénz, amivel beosztottja tömte meg zsebeit.
Az új lakástulajdonos barátnőjével, fél disznóval és egy szalmamatraccal jelent meg, majd beszállásolta magát a Domán család otthonába.
Mit számított mindez! Ági édesanyjával 1958. május 2-án Genovában hajóra szállt, amely Izraelbe vitte őket.
A szentföldi magyarországi zsidók a nehéz munkanap végén nem hazasiettek, hanem eljártak kávéházakba. A szokásos viccelődés, poénkodás közepette Landau észrevett egy ifjú hölgyet, aki a szomszédos asztalnál foglalt helyet. Ági volt. Nem sokat töprengett, társaságával nyomban közölte, hogy „ezt a lányt nekem rendelte az orvos!”. Ágit sem kellett félteni. Amikor kozmetikai ajándékcsomagot nyújtottak át neki udvarlója, Eliezer Landau nevében, azt mondta: „Sokba fog ez még nekem kerülni…”
A háborút túlélő két fiatal egymásra talált, az „orvosi diagnózis” bevált. 1963-ban összeházasodtak, hosszú és szép életet éltek együtt egészen Landau – ahogy barátai hívták, Pubi – 2002-ben bekövetkezett haláláig.
Sokfelé laktak, többek közt Pardesz-Katz, Ramat-Gan, Tel-Aviv volt az állomáshely. Mindig nagy társaságuk volt. Esténként, miután végre hazamentek, együtt csomagolták a kozmetikai készítményeket, töltögették az üvegcséket, készültek a másnapra.
A cég egyre fejlődött, beverekedte magát a legjobb, legelismertebb kozmetikai vállalkozások közé. A szalonok számára gazdaságos, úgynevezett kabinkiszerelést készítettek, a páciensek kisebb, attraktívabb csomagolásban ugyanezt kapták a házi ápoláshoz.
A Gigi termékek sehol nem kerültek kereskedelmi forgalomba, kizárólag a szalonokban, a hozzáértő kozmetikusok diagnosztizálása után vásárolhatták meg azokat. Ez újfajta üzleti hozzáállás volt a szakmában, aminek egyik oka, hogy a készítmények nagyobb koncentrációban készültek, mint az üzletben árusítottak, ezért szakemberekre volt/van szükség, hogy megfelelően használják, adagolják őket.
Gigi további üzleti alapelve, hogy a céggel dolgozó kozmetikusokkal folyamatosan tartja a kapcsolatot, különösen nagy súlyt helyez a szakmai továbbképzésre. Az állandó fejlődés, újítások, új termékek, divatcikkek, eljárások, kezelések megkívánják, hogy aki az élvonalban akar maradni, minden új dologban naprakész legyen. A Gigi céggel dolgozó kozmetikusoknak havi rendszerességgel tartanak marketing-, pszichológia- és vezetéselméleti tanfolyamokat és szakmai kongresszusokat, VIP-rendezvényeket. Termékeiket egyetemi és gyógyszertári kutatólaboratóriumokban kísérletezik ki, évente legalább egy új termékcsalád kerül piacra.
1990-ben Pubi dédelgetett álma is valóra vált. A vasfüggöny leomlása után győztesként térhetett vissza egykori hazájába. Látogatása során Budapesten megismerkedett Szabó Edittel, akinek akkor nagy és sikeres kozmetikai szalonja volt a fővárosban. Edit bemutatta Tamás fiát és annak feleségét, Piroskát. A fiatal üzletemberek úgy döntöttek, együtt kívánnak működni a Gigi céggel.
Magyarország volt az első ország, ahol az izraeli kozmetikai vállalkozás megvetette a lábát. Gigi 1991 óta van jelen a magyar piacon háromezer kozmetikus partnerrel, kizárólagos szalonokkal. Az övék az egyik vezető professzionális márka.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Hajarkonon is. Magyarország után Gigi világ körüli útra indult. Ma már negyven országban keresik termékeit, kelet-európai országokban, Szingapúrban, Indiában, Kínában és Japánban is. A határ a csillagos ég.
Édesapjától fia, Roni Landau vette át a cég irányítását, az elnök asszony Landau Ági. Amikor a vállalat petah-tikvai elegáns irodájában jártam, éppen egy nemzetközi találkozót tartottak háromszáz kozmetikusnő részvételével, akik külföldön képviselik a Gigi céget. Az ünnepi beszédet Roni tartotta. Mondókáját így kezdte:
„Kedves Gigi család!”
A cikk a Landau Ágival és Ronival felvett interjú alapján készült
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Peer Gideon 1971-ben alijázott. Az Új Kelet munkatársa volt, több ezer cikket írt Izraelről, két könyve is megjelent.
