A magyar hátterű rabbik Izrael vallási életében

Bevezetés

1914-ben, az első világháború kitörésének évében megközelítőleg egymillió zsidó élt a történelmi Magyarország területén. Az Orosz Birodalom után a magyarországi volt a második legnagyobb létszámú zsidó közösség Európában. Történelmi, politikai és demográfiai tényezők, illetve a magyar királyok zsidókat elutasító politikája, valamint az Oszmán Birodalom hódítása is közrejátszott abban, hogy a 18. század elejére a magyar nyelvterületeken szinte egyáltalán nem éltek zsidók. A 18–19. században a magyarországi zsidóság létszáma más európai országokhoz képest, amelyekben a zsidó közösségek jelenléte folyamatos volt, gyors ütemben növekedett.

A zsidó népesség hirtelen növekedésének oka elsősorban a két irányból érkező bevándorlási hullám volt. Az első bevándorlási hullámban a Habsburg Birodalom északnyugati, német nyelvű vidékéről érkeztek zsidók, akik a származási helyükhöz közel eső határvidéken telepedtek le. Sokan a hatalmas elnéptelenedett térségeken megnyíló gazdasági lehetőségek miatt vándoroltak a magyar nyelvű területre. A bevándorlók többsége meglehetősen jómódú, az alsó vagy felső középosztályhoz tartozó, mélyen hagyományőrző zsidó volt, aki vallásossága mellett általános műveltséggel és nyelvtudással is bírt. Őket a későbbiekben askenázoknak nevezték, legfőbb vallási autoritásuk pedig rabbinikus műve után a Hatam Szofer néven emlegetett Mose Schreiber volt. Hatam Szofernek a magyar nyelvterületen élő vallásos zsidóságra gyakorolt hatása nemzedékekkel halála után is meghatározó maradt.

Néhány évtizeden belül az askenázok benépesítették a történelmi Magyarország északnyugati területét, elsajátították a helyi beszélt nyelvet, és a magukévá tették a magyar kultúrát. Egy részük délebbre húzódott, és új közösségeket hozott létre többek között Óbudán. Mások még délebbre, az ország belseje felé fordultak. Ezt a folyamatot a vallásgyakorlat fokozatos lazulása kísérte. Az eredeti letelepedési helytől növekvő távolság a szigorú hagyományőrző életmód fokozatos elhagyásával járt. Az ország belső területein letelepedő zsidók már nem követték szigorúan a vallás törvényeit, és jellemzően a helyi zsidó reformközösségekhez csatlakoztak. A zsidó templomokban a hagyományostól eltérő, külsőségeiben a keresztény vallásgyakorlathoz hasonló rítust alakítottak ki, ami jelentősen megkönnyítette a zsidók beilleszkedését a többségi társadalomba.

Ez volt a kiéleződő ideológiai harc háttere, amely az újítók, a zsidó reformmozgalom támogatói, illetve a zsidó hagyományőrzők, a modernitás és a reformmozgalom ellenzőinek tábora között zajlott. A harctér két oldalán a reformmozgalom prominens képviselője, Chorin Áron és a később a magyarországi zsidó ortodoxia egyik atyjaként tisztelt Hatam Szofer álltak. Bár az ortodoxia megpróbált ellenállni a reformmozgalom térhódításának, a magyar nyelvterületen létrejött reformmozgalom, a neológia lett a meghatározó zsidó vallási irányzat.

A zsidó bevándorlók másik hulláma az északkeleti térséggel határos Galíciából érkezett. A galíciai zsidók többsége a német nyelvterületekről származó zsidóktól eltérően az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozott, és a világi műveltsége meglehetősen hiányos volt. Legtöbben a jiddisen kívül semmilyen más nyelven nem beszéltek. A másik fontos jellemzőjük a haszidizmushoz való ragaszkodásuk volt. A lakhelyükhöz közeli galíciai haszid udvarok egyikéhez tartoztak, majd később a magyar nyelvterületen létrejött haszid irányzatok követőivé váltak.

A galíciai zsidó bevándorlók többsége a határhoz közeli területeken, Magyarország keleti vidékein és Erdélyben telepedett le, ahol rövid idő alatt virágzó vallási élet alakult ki számtalan haszid imaházzal. A haszid imaházak egyrészt a galíciai rebbék: a sanzi, belzi, vizsnici és szadigurai haszid dinasztiák fennhatósága, másrészt a helyi haszid udvarok: a nagykállói, szigeti, szepinkai és dési rebbék befolyása alatt álltak.

Máramarossziget vármegyében és a vele szomszédos Kárpátalján a zsidó vallásos gyakorlat ultraortodox irányzata alakult ki. A neológ közösségek, illetve a szekuláris zsidók száma ezeken a területeken elenyésző volt, és a vallási gyakorlatot a szélsőségek jellemezték. Bár az ortodoxia is elkülönült a neológiától, az ultraortodoxok még az ortodoxia fő áramától is elhatárolódtak. Az ultraortodox felfogás szerint az ország nyugati és belső területein gyakorolt ortodoxia megalkuvó, és behódol a modernitásnak. A kárpátaljai ultraortodoxia kiemelkedő alakja a munkácsi rebbe, Sapira Lázár (Haim Eleazar) volt. Sapira szélsőséges nézeteire jellemző, hogy még az ultraortodox rabbikat összefogó Agudat Izrael szervezetet is élesen bírálta.

A központi hatalmak első világháborús vereségét követően Magyarország területének mintegy kétharmadát annektálták. Az elcsatolt területek zsidóságának jelentős hányada ezután is megőrizte magyar–zsidó identitását, és a területre jellemző vallási szemléletet. A második világháború alatt Magyarország visszakapta elcsatolt területei egy részét, ahol zsidók százezrei éltek. Sorsuk azonban a holokausztban megpecsételődött. Mintegy hatszázezer magyarországi zsidót pusztítottak el három hónap alatt. A magyarországi holokauszt túlélői között két nagyobb csoportot különböztethetünk meg. Az első csoportba a holokauszt budapesti túlélőit sorolhatjuk, akik többségükben a neológ hitközségekhez tartoztak. A második nagyobb csoport tagjai az erdélyi túlélők, akik Romániában éltek a Magyarországhoz vissza nem csatolt területeken, illetve akik Romániába szöktek a háború alatt. A második csoport többsége az ortodoxia valamelyik irányzatához tartozott.

Mivel Izraelben nem létezett zsidó reformirányzat, a neológ rabbikat nem vonzotta az alija gondolata. Az alijázó neológ zsidók többsége a vallását közösségben nem gyakorló szekuláris réteghez tartozott, töredékük pedig a cionista vallásos csoportokhoz csatlakozott. Emiatt és a holokauszt következtében a neológ irányzat kulturális hagyatéka Izraelben örökös nélkül maradt. Akiket ma Izraelben a „magyar rabbik” vagy a „magyar haszid udvarok” csoportjához sorolnak, azok a történelmi Magyarország északkeleti térségéről, leginkább Erdély és Kárpátalja területéről származnak.

A következőkben bemutatott három rabbi a magyar nyelvterület három különböző ortodox irányzatát képviseli. Jehuda Amital (Klein) a mérsékelt askenáz ortodoxia képviselője, Haim Meir Hager a magyar haszidizmus folytatója, Avraham Jichak Kohn pedig a magyar ultraortodoxiához tartozik. Mindhárman jelentős hatással voltak közvetlen társadalmi közegükre, áttételesen pedig az izraeli ortodox és ultraortodox közösség arculatának megformálásához is jelentősen hozzájárultak.

Jehuda Amital (Klein) – a Har Ecion jesiva és a vallásos cionista irányzat balszárnyának vezetője

Klein Jehuda 1924-ben Nagyváradon született, ahol ebben az időszakban Erdély egyik legnagyobb zsidó közössége élt. Szülei az ortodox hitközségben működtek, és ahogy a város zsidó lakosainak többsége, a mérsékelt askenáz ortodoxiához tartoztak. A városban nevelkedő gyerekekhez hasonlóan tanulmányait Klein is a zsidó hagyomány elemi ismereteit megalapozó héderben kezdte, később pedig vallási tanulmányaival párhuzamosan néhány évet a hitközség polgári iskolájában is tanult. Tizenhárom éves kora után kezdett abban a nagyváradi jesivában tanulni, amelyet a litvániai Mir jesivában végzett Haim Jehuda Levi alapított. Mivel a litvániai zsidó oktatás eltért az erdélyitől, Levi jesivájában kevesen tanultak. Klein mégsem keresett magának népszerűbb jesivát, hanem az évek során Haim Jehuda Levi hűséges tanítványa maradt. A véletlen játszott közre abban, hogy jesivai tanulmányai során megismerte az akkori ereci főrabbi, Abraham Jichak Kook vallási tanításait, amelyek intellektuálisan nagy hatással voltak rá.

A jesivában töltött utolsó évek már a második világháború fenyegető árnyékában teltek. Húszéves kora körül munkaszolgálatra hívták be. A holokauszt után családjából az egyetlen túlélőként Bukarestbe, majd Isztambulba utazott. Itt certifikátot kapott, 1945-ben alijázott.

Erecben a Merkaz-Harav jesivában tanult, de elégedetlen volt a kis létszámú jesiva tanulmányi színvonalával. A Hevron jesivában folytatta a tanulmányait, majd csatlakozott a Haganához. Amikor a nyári tanulmányi szünet idején munkát keresett, Pardesz-Hannába vetődött, ahol megismerkedett Cvi Jehuda Melcerrel, a település rabbijával és a híres klocki jesiváról elnevezett oktatási intézmény alapítójával. Amikor Klein elvette Melcer lányát, otthagyta korábbi jesiváját, és Melcer jesivájában kezdett tanulni. Miután Melcert Rehovot rabbijává nevezték ki, jesiváját is ott rendezte be. A klocki jesivában folytatott tanulmányaival párhuzamosan Klein rabbinikus képesítést szerzett, és a környező vallásos kibucokban kezdett Talmudot oktatni.

Izrael Állam alapítása után Klein bevonult a hadseregbe, és küldetésének tekintette, hogy segítse a hagyományőrző katonákat abban, hogy vallásos életmódjukat a többségében szekuláris katonákból és vezetésből álló hadseregben is folytathassák. Klein katonai szolgálata elején változtatta meg családnevét Amitalra. A hadsereg kötelékében eltöltött évtizedek alapvetően meghatározták Amital nézeteit. Az 1948-as függetlenségi háború után kinevezték az apósa által alapított rehovoti Hadarom jesiva rabbijává, ahol mintegy tíz éven keresztül oktatott, és nagyban hozzájárult a jesiva fejlődéséhez. Az ötvenes évek végén apósával együtt dolgozták ki azt a tervet, amely a vallásos diákok kötelező katonai szolgálatát hangolta össze a jesivában folytatott tanulmányaikkal, hogy a katonai szolgálatuk ne szakítsa el őket hosszabban rabbinikus tanulmányaiktól. Amital mindvégig a katonai szolgálat iránti elkötelezettségre biztatta diákjait, és rendszeresen látogatta azokat a katonai támaszpontokat, ahol diákjai teljesítettek szolgálatot.

Az 1967-es hatnapos háború után, amelyben kora miatt már nem vehetett részt, Amitalt felkérték a Gus-Ecionban alapított Har-Ecion jesiva vezetésére. A jesiva először Kfar-Ecionban működött, két évvel később Alon-Svut településre helyezték át. Itt Amital Aharon Lichtensteinnel együtt irányította a jesivát mintegy negyven éven keresztül. A Har-Ecion jesiva a cionista vallásos oktatás egyik kiemelkedő intézménye lett, amely más jesiváktól eltérően a modern kulturális és intellektuális ismeretek széles skálája iránti nyitottságáról vált ismertté. A jesivában tartott óráin Amital számos példát említett a magyarországi zsidóság mindennapi vallásos életviteléből, hogy bemutassa a megalkuvás és a kételyek nélküli vallásos áhítatot, és a vallásos szélsőségek veszélyeit is.

A cionista vallásos rabbik többségétől eltérően Amital úgy vélte, hogy az ember életének szentsége előbbre való a Szentföld szentségénél. Azt az álláspontot képviselte, hogy a béke érdekében fel kell adni a hatnapos háborúban elfoglalt területeket. 1988-ban részt vett a vallásos cionisták baloldali pártjának alapításában, amely a parlamenti választásokon is indult, azonban nem lépte át a képviselethez szükséges küszöböt. 1995-ben, a Rabin-gyilkosság után Simon Peresz kormányában tárca nélküli miniszterré nevezték ki. Ebben a feladatkörben és élete későbbi szakaszában is az állam és az egyház kapcsolata, az Izraelbe érkező, ortodox zsidó jogi szempontból nem zsidónak tekintett olék betérésének problémája, Izrael Állam és a diaszpóra, valamint az izraeli vallásos és szekuláris zsidók viszonya foglalkoztatta. Amital élete végéig jesivája vezetése mellett politikai és társadalmi tevékenységét is folytatta.

Amital kiemelkedő hatással volt az izraeli vallásos cionista rétegre. A vallásos cionisták széles körben elterjedt jobboldali és konzervatív világnézetével szemben pluralista, liberális és a békére törekvő vallásos szemléletet képviselt, még azon az áron is, hogy lemondjon Izrael területi követeléseiről. Tanítványok ezrei tanultak a jesivájában, szemléletükre hatott Amital világnézete és pedagógiai megközelítése. Jesivájában végzett tanítványai közül sokan lettek rabbik, jesivák vezetői vagy közszereplők. Amital számos könyvet írt, tanítványai kiadták beszédeit, Tóra-magyarázatait és más eszmefuttatásait tartalmazó köteteket. Amital 2010-ben hunyt el, a Har-Hamenuhot temetőben nyugszik. Temetésén Simon Peresz államfő, Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Ehud Barak nemzetbiztonsági miniszter búcsúztatta.

Haim Meir Hager – a vizsnici rebbe, az Agudat Izrael egyik vezetője

Haim Meir Hager 1887-ben a bukovinai Vizsnic (Ukrajna) településen született. Apja, Jiszroel Hager a zsidó közösség rabbija, a népes és előkelő vizsnici haszid udvar vezetője volt. Haim Meir Hager hagyományos haszid nevelést kapott, és már korán házasságot kötött egy haszid rebbe lányával, majd az erdélyi Máramaros vármegyében Irhóc (Ukrajna) falu rabbijává választották. A térségben túlnyomórészt a vizsnici haszid udvarhoz kötődő haszidok éltek. Az első világháború kirobbanása után Jiszroel Hager Nagyváradra tette át a székhelyét, Haim Meir Hager pedig irhóci rabbinikus teendői ellátása mellett többször hónapokat töltött apjánál Nagyváradon, és segítette a haszid udvar vezetésében. Haim Meir Hager a romániai Agudat Izrael szervezetének tevékeny tagja lett, és testvéreivel és apja vejeivel együtt az Agudat Izraelszámos fiókszervezetét hozta létre romániai kisvárosokban. Jiszroel Hager 1936-ban bekövetkezett halála után Haim Meir Hager lett az erdélyi vizsnici haszid dinasztia vezetője.

A második világháború alatt Haim Meir Hager segélyakciókban vett részt, amelyek a lengyelországi menekülteket segítették. A szovjet csapatok előretörésekor, a front közeledtével felajánlották Hagernek, hogy kimenekítik a városból, de ő visszautasította az ajánlatot, és Nagyvárad zsidó lakosaival együtt bevonult a gettóba. Amikor fokozódott a veszély, hogy a gettó lakóit deportálják, Hager engedélyt kapott, hogy munkaszolgálatra menjen. Megszökött a munkaszolgálatból, átjutott Romániába, ahol újra találkozott Nagyváradról elmenekült családtagjaival. A holokauszt után Hager visszatért Nagyváradra, hogy újraépítse a zsidó közösséget, de 1947-ben már nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista vezetés ellehetetleníti a vallásos életet, ezért Hager alijázott.

Hager Tel-Avivban telepedett le, ahol öccse, Eliezer Hager korábban jesivát alapított, és mivel öccse elhunyt, Hager vette át a jesivát, és a vizsnici haszidok kizárólagos vezetője lett. Apja és más haszid rebbék felfogásához híven, akik nem csupán híveik spirituális életéről, hanem anyagi körülményeikről is gondoskodtak, Hager új városrész tervét kezdeményezte a vizsnici haszidok részére. A terv a lakóházak és a közösségi épületek mellett kereskedelmi és ipari létesítmények kialakítását is szorgalmazta, amelyek munkát adhatnak az ott lakóknak. Az államalapítás után Hager az ultraortodox Bnei-Brak mellett fekvő területeket vásárolt fel, majd hosszabb körútra utazott az Egyesült Államokba, hogy anyagi támogatást gyűjtsön a tervezett vizsnici haszid negyed kialakításához.

Sokan kételkedtek a vizsnici haszid negyed tervének megvalósításában, mások gyanakodtak, hogy a vizsnici rebbe felelőtlenül kezeli az adományokat, mégis létrejött a negyed, és néhány éven belül a tervezettnél többen szerettek volna a városrészbe költözni. További, szomszédos területet is megvásároltak, a negyed lakóinak száma pedig több ezerre emelkedett. A vizsnici haszid közösség fokozatosan a második legnagyobb haszid csoporttá vált Izraelben. A vizsnici haszid negyed sikere utat nyitott más haszid városrészek alapítása előtt Bnei-Brakban és más városokban is. Haim Meir Hager tevékenyen részt vett az ultraortodox katonai egységek kialakításában is, amelyek lehetővé tették a haszidok számára, hogy katonai szolgálatuk mellett hagyományos tanulmányaikat is folytathassák, és szakképesítést is szerezzenek.

Az évek során a vizsnici haszid csoport Izraelben és világszerte is újabb központokat hozott létre, politikai befolyása önkormányzati és országos szinten is növekedett. Haim Meir Hager az ultraortodox rabbikat összefogó tanács és az Agudat Izrael szervezetben a magyarországi és romániai olék csoportjának vezetője lett. 1955-től a vizsnici haszid udvar megbízottját parlamenti képviselőnek jelölték az ultraortodox párt listáján. Haim Meir Hager vezetése alatt a vizsnici haszidizmus − más ultraortodox csoportosulásokkal szemben – a toleranciájáról vált ismertté. Nem nyíltan elutasító azokkal szemben, akik részt kívánnak venni a vizsnici haszid tömegrendezvényeken, vagy akik tanáccsal fordulnak a rebbéjükhöz. Haim Meir Hager 1972-ben hunyt el, legidősebb fia, Mose Jehosua Hager folytatta a vizsnici haszid udvar vezetését az apja által kijelölt úton.

Avraham Jichak Kohn rabbi – az anticionista Toldot Aharon csoport alapítója és vezetője

Avraham Jichak Kohn 1914-ben született Cfatban, hosszú és gazdag múltra visszatekintő, Galíciából származó haszid család elsőszülött fiaként. 1918-ban az első világháborút követő gazdasági válság miatt a család Erdélybe, Bánffyhunyadra költözött. Több tanítónál tanult, majd tizenhárom éves kora után a város rabbija, Jiszroel Freund jesivájába íratták be. Két évvel később Jehuda Szegal Rosner nagynevű székelyhídi jesivájában folytatta tanulmányait. Miután túlnyomórészt askenázi jesivákban tanult, 1933-ban Joel Teitelbaum nagykárolyi haszid jesivájához csatlakozott, hűséges tanítványa lett, azonosult világnézetével, és amikor 1934-ben Teitelbaumot választották a Szatmárnémeti rabbiszékébe, Kohn is vele tartott.

A Szatmárnémetiben eltöltött évek alatt, miután már több ismert rabbi képesítette arra, hogy rabbiként működhessen, Avraham Jichak Kohn megismerkedett Aharon Roth tanítványainak csoportjával, akik vissza akartak térni az autentikusnak vélt, eredeti, szerény és bezárkózó haszid életformához. A csoport tagjait áthatotta a vallásos áhítat, a misztikus rabbinikus szövegek tanulmányozása és a térítési vágy. Aharon Roth és Joel Teitelbaum kapcsolata meglehetősen feszült volt, Kohnnak választania kellett két mestere közül. Kohn inkább Aharon Roth személyisége felé hajlott, rövidesen a rabbi egyik legkedveltebb tanítványa lett. 1938 végén Aharon Roth Kohnnak ígérte egyetlen lánya kezét, 1939-ben Bánffyhunyadon meg is tartották az esküvőt. A zsidók számára egyre elviselhetetlenebbé vált az európai politikai helyzet, többszöri sikertelen kísérlet után Kohn, Roth és családtagjaik certifikátokat kaptak.

Jeruzsálemben telepedtek le, ahol Aharon Roth újra maga köré gyűjtötte a haszidok csoportját, akikből még a húszas években Somrei emunim néven alakított tanítványi kört. Vejét és egyben jobbkezét, Avraham Jichak Kohnt az általa alapított kis létszámú jesiva élére nevezte ki. Amikor 1947-ben Aharon Roth elhunyt, a haszid tanítványok többsége Roth egyetlen fiával, Avraham Haim Rothtal szemben Avraham Jichak Kohnt választotta vezetőjének. Kezdetben Roth veje és fia két külön, de azonos nevű tanház élén állt, de az ötvenes évek végén az ultraortodox rabbinikus bíróság Roth fiára bízta a Somrei emunimhaszid csoportot, Kohn pedig az általa alapított jesiva, a Toldot Aharon fejeként irányította a hozzá hű haszidokat.

Avraham Jichak Kohn közéleti tevékenysége az ötvenes években vált ismertté, amikor izraeli és más ultraortodox intézmények támogatásával Jeruzsálemben nők részére menedékházat alapított. Az ideiglenes menekülttáborokat, a holokauszttúlélők és az arab országokból alijázók városnegyedeit is látogatta, és a hagyományos vallásos életmódra buzdította az újonnan érkezetteket. A találkozások során Kohn személyisége többekre nagy hatással volt, sokan csatlakoztak haszid csoportjához, amelynek ekkoriban alakult ki egyedülálló jellege. Kohn elvárta a követőitől, hogy fenntartás nélkül teljesítsék az Aharon Roth csoportja számára egykor előírt rendelkezéseit, amelyeket Kohn ki is bővített. Kohn a saját értelmezésében adta ki Roth homiletikus beszédeit. Az előírások közé tartozott a csoport egységes haszid viselete is: színes csíkokkal ékesített ruhákat hordtak, hogy megkülönböztessék magukat a többi ultraortodox csoporttól.

Apósa bezárkózó haszid szemléletével szemben, amely nem avatkozott semmilyen, a közösségéhez tartozó haszidok mindennapi problémáin kívüli kérdésbe, Avraham Jichak Kohn mesteréhez, Joel Teitelbaumhoz hasonlóan a cionizmus ellen foglalt állást. Joel Teitelbaum a háború után az Egyesült Államokba tette át a székhelyét, ahol haszid közössége egyre inkább növekedett. Az ötvenes években a szatmári rebbe az anticionista ultraortodox csoportok szellemi vezetője lett, még az Agudat Izrael tevékenységét is elutasították. A szatmári haszidok száma Izraelben meglehetősen alacsony volt, ezért Kohn haszid követői, a Toldot Aharon csoportja képviselte Teitelbaum politikáját a tiltakozásokon és tüntetéseken. Tevékeny részt vállaltak a Haeda Haharedit és a Nature Karta működésében is. Időnként Avraham Jichak Kohn még a szatmári rebbénél is hajlíthatatlanabb álláspontra helyezkedett, például megtiltotta haszid követőinek, hogy részt vegyenek az önkormányzati választásokon.

Avraham Jichak Kohn vagy Reb Aralekh, ahogy haszidjai a csoport jiddis nyelvi orientációját kifejezve nevezték rebbéjüket, 1996 decemberében hunyt el. Közösségét mintegy ötven éven keresztül vezette, követői vallásos fanatizmusukról és az Izrael és intézményei elleni fellépésükről váltak ismertté. Kohn haszid közössége volt a mozgatója több ultraortodox tüntetésnek is: 1954-ben egy szórakozóhely szombati nyitvatartása, 1958-ban egy jeruzsálemi uszoda megnyitása ellen tiltakoztak. Többek között felléptek a szombattartás megszegése, a zsidó halottak boncolása, a disznóhús izraeli árusítása, az Izrael Múzeum szoborkertjének megnyitása, a zsidó sírhelyek területén működő régészeti ásatások vagy a zsidó hagyományos szellemiséggel ellentétes suafati sportlétesítmény építése ellen.

A Toldot Aharon haszid csoportja hangsúlyos jelenléte ezeken az eseményeken követendő példát mutatott számos ultraortodox fiatalnak, Avraham Jichak Kohn haszid udvara nagy népszerűségnek örvendett, így lassanként a Haeda Hahareditszervezetén belül a legnagyobb és legbefolyásosabb haszid csoporttá vált. Kohn haszid udvara még halála előtt két táborra szakadt. Kohn haszidjainak többsége legfiatalabb fiát, David Kohnt szerette volna látni a Toldot Aharon szervezet élén, mások pedig az elsőszülött fiú, Smuel Jakov Kohn mellé álltak. Smuel Jakov Kohn végül új haszid udvart alapított, amelyet apja neve után Toldot Avraham Jichaknak nevezett. Kohn mindkét fia tovább gyarapította a csoportjukhoz tartozó haszidok számát, és új közösségeket hozott létre Jeruzsálemen kívül is.

Összefoglalás

Három példával kívántam bemutatni a magyar nyelvterületről származó rabbik hatását az izraeli vallási életre, valamint a zsidó vallásos szektor és az állam kapcsolatára. A cikkben tárgyalt három rabbi vezető szerepén kívül fontos megemlíteni további néhány rabbinikus autoritást, aki ugyancsak hozzájárult az izraeli ultraortodox közösség arculatának kialakításához. Smuel Halevi Wosner a 20. század legnagyobb törvényhozóinak egyike, számos könyv szerzője, Jekutiel Jehuda Halberstam, Sanz-Klausenburg haszid dinasztia rebbéje, a netanjai Kiriat-Sanz ultraortodox lakónegyed és a Laniado közkórház alapítója. Smuel Ehrenfeld, a jeruzsálemi Kiriat-Mattersdorf városrész létrehozója, Hananja Jom-Tov Lipa Mayer-Teitelbaum, Gane-Tikvában Kiriat-Jiszmah Mose haszid negyed alapítója, Baruh Jehosua Jerahmiel Rabinovich, a munkácsi rebbe, Holon főrabbija és Akiva Szofer, Hatam Szofer dédunokája, a jeruzsálemi Pressburg jesiva alapítója és a Moecet Gdolei Hatora tagja, ahogy Johanan Szofer is. Fontos még megemlíteni a szatmári rebbét, Joel Teitelbaumot is, aki bár nem lakott Jeruzsálemben, mégis jelentős hatást gyakorolt Izrael Állam és az ultraortodox közösség viszonyának alakulására. Az államalapítás után a magyar nyelvterületről származó ultraortodoxok közül sokan a számos városban működő Hatam Szofer-körbe tömörültek, bár az évek során a szervezetek és tagjaik száma is megcsappant.

A magyar hátterű rabbik a magyarországi zsidóság nagy részének elpusztítása ellenére sikeresen beilleszkedtek, és olyan intézményeket és közösségeket hoztak létre Izraelben, amelyekben változó mértékben ugyan, de folytatták és megőrizték a magyar nyelvterületre jellemző vallásos gyakorlatot és világnézetet. Főként a szatmári rebbe, Joel Teitelbaum miatt a szélsőséges szemléletű magyar hátterű rabbik váltak ismertté Izraelben, pedig több mérsékelt világnézetű tekintély is van köztük. Néhányan a vallásos cionizmus hívei, mások az Agudat Izrael kompromisszumokra hajlandó és gyakorlatias irányát képviselték.

Héberből fordította Hunyadi Zsombor

---

A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject

A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com