A miniszterelnöki hivatal három ügyéről eddig nyilvánosságra került kevés információ alapján olyan bűncselekmények gyanúja merül fel, amelyek a Haaretz véleménycikke szerint egy maffiaszervezetet sem szégyenítenének meg. Nem a pénzszerzés áll mögöttük, hanem a hatalomvágy. Úgy tűnik, mintha érzékeny információkat próbálnának felhasználni egy olyan narratíva megteremtésére, amely nem az ország érdekét és a túszok kiszabadítását, hanem a miniszterelnök személyes érdekeit szolgálná.
Nem szabad úgy tekinteni ezekre az ügyekre, mintha nem lennének összefüggésben egymással. Mindháromnak közös célja van: kitörölni a történelemből Benjamin Netanjahu felelősségét az október 7-i eseményekért, és olyan anyagokat összegyűjteni részére, amelyekkel kizárólag a biztonsági vezetést tenné felelőssé mindenért. Emellett ezek az anyagok Netanjahut szolgálják abban is, hogy befolyásolja a tömegek tudatát, és elnyomja az ellene irányuló tiltakozásokat.
Az első ügy arra a gyanúra vonatkozik, miszerint Netanjahu irodájában megpróbálták megváltoztatni a háború idején tartott kabinetülések jegyzőkönyveit és a beszélgetések átiratait. A jegyzőkönyvek megváltoztatása valójában bizonyítékok manipulálását jelenti, amelyek elvileg annak az állami vizsgálóbizottságnak lennének a segítségére, amely Netanjahu szerepét tárná fel a mulasztásokban. A jegyzőkönyvek módosítása egyben történelemhamisítást is jelent.
A jegyzőkönyvek manipulálásához hozzáférés szükséges; éppen a jegyzőkönyvek megszerzésének kísérlete vezette a miniszterelnöki hivatalt egy újabb vizsgálatba. A hivatal egyes tisztviselőit azzal gyanúsítják, hogy megzsaroltak egy magas rangú tisztet a katonai titkárságon, aki nemrégiben együtt dolgozott az irodával, hogy hozzáférést kapjanak a háború első napjainak jegyzőkönyveihez.
A harmadik vizsgálat arra a gyanúra épül, hogy az állami biztonsági rendszer munkatársai érzékeny információkat szivárogtattak ki az izraeli hadsereg rendszereiből, törvénytelenül, és ezeket átadták Eli Feldsteinnek, aki a miniszterelnöki hivatal szóvivője volt.
A gyanú szerint az információkat manipulálták, és úgy juttatták el a nemzetközi sajtóhoz, hogy az Netanjahu hivatalának álláspontját szolgálja. Így született meg a részben hamis beszámoló a német „Bild” újságban, amelyből többek között az volt érthető, hogy Jahja Szinuar támogatást merít a kormányellenes tüntetésekből. Egyébként a közvélemény formálására irányuló akció sikeres volt Izraelben: az augusztus végén Rafiahban történt hat túsz meggyilkolása miatti közfelháborodás a cikk megjelenését követően alábbhagyott. Netanjahu reakciója csak tovább erősíti a hivataláról kialakult maffiaszerű benyomást. „Ez egy szervezett hajtóvadászat, amely arra irányul, hogy az államvezetésnek ártson” – mondta tegnap szégyenérzet nélkül a hivatalos szervek nyomozásáról.
Folytatni kell a vizsgálatokat és el kell jutni az igazság feltárásáig. Azonban nem szabad illúziókba ringatni magunkat, és azt hinni, hogy ez önmagában elég a „bibista mélyállam” legyőzéséhez, amely fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy az október 7-i ügyet a hadseregre, a Sabakra (belbiztonság) és a volt védelmi miniszterre, Gallantra hárítsa. Mindezt azért, hogy megmentse a büntetőjogi, közéleti és történelmi felelősségtől azt, aki Izraelt évekig a 2023. október 7-i katasztrófa felé vezette: Netanjahu miniszterelnököt.
Főkép: Benjamin Netanjahu miniszterelnök az ENSZ-ben. Veszélyes örökség – Fotó: Pamela Smith / AP
