Amos Harel katonai szakértő a Haaretzben írt elemzése
Izrael közel áll ahhoz, hogy lezárja a Hezbollahhal folytatott összecsapásokat, miközben a Hamasz elleni háború Gázában szinte egyedüli központi frontként marad. Azonban ha Izrael befejezheti az északi háborút anélkül, hogy teljes vereséget mérne az erősebb ellenségére, akkor bizonyára megengedheti magának, hogy beleegyezzen egy megállapodásba az övezetben – és megmentse a túszok felének az életét, akik a becslések szerint még életben vannak.
A sófár hangja szinte a megszokott módon jelezte a döntések irányát: amint a Benjamin Netanjahu miniszterelnökhöz közel álló médiumok újságírói ezen a héten elkezdték dicsérni a Libanonnal kötendő készülő megállapodást, világossá vált, hogy a kormány az északi fronton tűzszünetre törekszik. Még néhány bürokratikus lépés hátravan – elsősorban a kabinet mai (keddi) összehívása és az amerikai közvetítőkkel folytatott utolsó pontosítások –, de jó esély van rá, hogy a megállapodást már a következő napokban aláírják.
Ha nem történik az utolsó pillanatban változás, úgy tűnik, hogy a Biden-kormányzat által hónapokon át táplált optimizmus végre valóra válhat. Közel 14 hónapnyi harc után Izrael a Hezbollahhal folytatott összecsapások lezárása előtt áll. Nem kevésbé fontos, hogy Gáza szinte egyedül marad az utolsó jelentős frontként, és a Hamasz már nem számíthat aktív támogatásra a Hezbollah részéről.
Ezen a ponton egy másik vita várható Izraelben: azok között, akik a Hamasz feletti teljes győzelmet követelik, és azok között, akik joggal mondják majd, hogy Gázában is megállapodást kell kötni. Az előbbiek valójában a véget nem érő háborút támogatják a Gázai övezetben, míg az utóbbiak úgy vélik, hogy ha Izrael lezárhatja az északi háborút anélkül, hogy teljes vereséget mérne az erősebb ellenségére, akkor bizonyára megengedheti magának, hogy beleegyezzen egy megállapodásba az övezetben. Ez megmentheti az életét a túszok felének, akik a becslések szerint még életben vannak.
Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter hangsúlyozta, hogy távol tartja magát minden vereséggel kapcsolatos gyanútól, és ma bejelentette, hogy azt javasolta Netanjahunak, hogy folytassa az északi háborút a teljes győzelemig. A valóságban azonban még Ben-Gvir sem fenyegetőzik azzal, hogy kilép a koalícióból, ha a megállapodás megvalósul. Akárcsak az első fogolycsere-ügy esetében, pontosan egy évvel ezelőtt, Ben-Gvir most is elhárítja a felelősséget az eredményekért – de nem hajlandó lemondani a székéről. A kabinet többsége várhatóan támogatni fogja a megállapodást, bár a közvéleményben bonyolultabb a kép, különösen az északi határ mentén élők körében. Közülük sokan jobboldali szavazók, akik attól tartanak, hogy az eddigi intézkedések nem elegendőek a Hezbollah jelentette fenyegetés felszámolásához.
Lejárati dátum
A diktált üzeneteket szajkózó szócsövek szövegei között érdemes meghallgatni a tartalékos brigádparancsnok Efi Ejtámot, aki Benjamin Netanjahu nem hivatalos tanácsadói közé tartozik. Ejtam a kialakulóban lévő megállapodást „ideiglenes, 60 napos fegyverszünetként” írta le, amely után meg kell majd látni, mi történik. A „Kan” csatornának adott interjújában Ejtam a megállapodás első szakaszára utalt, amelynek során párhuzamosan és fokozatosan végbemennek a következő lépések: az izraeli hadsereg kivonulása Dél-Libanonból, a Hezbollah távozása a Litáni folyótól délre eső területekről, valamint a libanoni hadsereg fokozatos belépése ezekbe a régiókba. Ejtam Netanjahu ezen időzítés melletti elköteleződését főként az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokkal magyarázta. Elmondása szerint a Biden-kormányzat jelenleg részleges fegyverembargót alkalmaz Izraellel szemben, miközben azt mérlegeli, hogy tartózkodik-e a vétójog gyakorlásától az ENSZ Biztonsági Tanácsának Izrael-ellenes határozataival szemben.
Ejtam szerint Izraelnek jelenleg csökkentenie kell a háborús kockázatokat, el kell kerülnie a fölösleges összeütközéseket a leköszönő amerikai elnökkel, és ki kell várnia, hogy az újonnan megválasztott Donald Trump hivatalba lépjen, miután január 20-án beiktatják. Érdekes, hogy Ejtam nem javasolta az északi határ menti települések lakóinak, hogy a megállapodás aláírása után térjenek vissza otthonaikba. Azt tanácsolta, várjanak néhány hónapot, amíg a helyzet tisztázódik – és nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a háború Trump beiktatása után újraindulhat. Elmondása szerint az egész háború akár két évig is eltarthat, amíg döntő csapást nem mérnek a Hezbollahra.
Ezzel szemben az elmúlt napokban a biztonsági szolgálatok több magas rangú tisztviselője úgy értékelte, hogy jó esély van arra, hogy az északi háború nem indul újra. Ezek a tisztviselők elmondták, hogy a következő években a Hezbollah és Irán inkább az erősen meggyengült katonai képességeik helyreállítására törekednek majd, és kerülik a közvetlen konfrontációt Izraellel. Mint ahogy hónapok óta világos volt, a javasolt végleges megállapodás nagyban hasonlít az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1701-es határozatára, amely 2006-ban a második libanoni háborút zárta le.
Nem szelektív végrehajtás
Izrael abban reménykedik, hogy ezúttal valódi nemzetközi erőfeszítés történik a megállapodás végrehajtásának biztosítására. Az egyik jelentős, pozitív különbség az Egyesült Államok szerepében mutatkozik meg. Nemcsak hogy az USA biztosít Izrael számára egy mellékletet a megállapodáshoz, amely elismeri Izrael jogát a Libanon elleni támadásra, amennyiben a Hezbollah megszegi a megállapodást, hanem vezető szerepet is vállal a végrehajtási és ellenőrzési folyamatokban. Ez ígéretes kezdetnek tűnik, amelyet a nyugat-európai országok fokozott elköteleződése is támogat majd.
Izrael próbája a megállapodás betartatásában rejlik, mind a következő hónapokban, mind az elkövetkező években. Ez nemcsak a közvetlen határmenti agresszió megakadályozására vonatkozik, hanem minden olyan kísérletre is, amely során a Hezbollah újra megvetné a lábát Dél-Libanonban, vagy fegyvereket csempészne Szíriából Libanon területére. A háborúig Izrael a Hezbollah legtöbb lépését figyelmen kívül hagyta — kivéve a fegyverszállítmányokat, amelyeket Szíriában támadott meg —, mivel szinte minden áron meg akarta őrizni a csendet az északi határ mentén.
Ez a dilemma idővel még élesebbé válik a tűzszünet után. Dél-libanoni falvak elfoglalása során napvilágra került az a jelentős infrastruktúra, amelyet a Hezbollah a határ menti meglepetésszerű támadás előkészítésére épített ki. Ennek felfedezése után minden izraeli kormány nehezen fogja figyelmen kívül hagyni az újjáépítésére tett kísérleteket.
A háttérben, miközben Netanjahu és a katonai vezetés számos kérdésben nem ért egyet, a libanoni megállapodás aláírásában érdekeik mégis egybeesnek. A vezérkar aggódik a reguláris és tartalékos erők jelentős megterhelése miatt egy ilyen hosszú háborút követően. Netanjahu viszont a koalíciós partnerei, az ultraortodox frakciók nyomására a sorozás alóli mentességet biztosító törvények előmozdításában érdekelt. Ha az északi háború folytatódik, az elviselhetetlen terhelést róna a harcoló alakulatokra, és további tartalékos katonák behívása válhat szükségessé. Egy ilyen lépés rávilágítana a vallási közösségeknek biztosított mentességek igazságtalanságára, és akár a kormány ellen eddig szunnyadó tiltakozást is feléleszthetné. Ezzel szemben egy északi tűzszünet fokozatosan csökkentené a terhelést, és lehetővé tehetné, hogy a reguláris erők egy részét délre vezényeljék. Délen azonban a miniszterelnök egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy tűzszünetre vagy fogolycserére törekedne. Ehelyett továbbra is a Hamasz elleni hosszú háború folytatásában érdekelt.
Amos Harel izraeli újságíró, a Haaretz című izraeli napilap katonai és védelmi kérdésekkel foglalkozó vezető tudósítója. Harel az egyik legelismertebb katonai szakértő Izraelben, és gyakran ír elemzéseket Izrael biztonsági helyzetéről, katonai műveletekről, valamint a Közel-Kelet politikai és stratégiai kérdéseiről.
Főkép: Füst gomolyog az épületek fölött, amelyeket Izrael ma Bejrútban támadott. Feltételezhető, hogy a megállapodást már a következő napokban aláírják – Fotó: Ibrahim Amro / AFP
