Bina melakhuti, mesterséges intelligencia, tiéd a jelen. Miért nem „bet-mem”-nek hívnak héberül? A bina szó a kabbalisztikus régmúltot idézi, talán ezért lettél Izraelben „éj-áj”, kéjes ájulás. A magyar persze „a-i”-t mond, mint a visszafelé beszélő szamár.
„A barátom lelki társnak használja a csetet” – meséli Dan az irodai konyhában, miközben gusztusos salátát vág a műanyagdobozba. Vágódeszkával és éles késsel jár be a munkába, milyen érdekes emberek vannak körülöttem, csak ki kellene nyitnom jobban a szememet, hogy észrevegyem őket. Azokkal a férfiakkal szeretek beszélgetni, akikkel nem kell. Leülünk a patióban, Dan megkínál nyers céklával.
„És mit mond az éj-áj a haverodnak?” „Hogy nagyobb eséllyel talál társat, ha abbahagyja a füvezést.” Kiveszek még egy céklát a dobozból. „Drukkolok neki.”
Visszaülök az asztalomhoz. Függő vagyok, de még nem tudom, mi az a szer, amit ha megvonok magamtól, nem tudom folytatni az életemet. A tifkud, az izraeli férfiak lelki egészségének fokmérője régi vesszőparipám. Ha egy férfi metafked, húzza az igát, minden rendben. Reggel felkel és dolgozni megy. Be is vásárol? Hazajön? Hát mit akarsz még tőle? A gondolatai és a szíve fájása miért neked fáj, ha saját magának sem? Kivel megy ágyba a férfi, ha egyedül?
Férfi mínusz szenvedély egyenlő funkcionalitás. Elvennéd tőle a füvet is? Pedig ha szív, képtelenség áthatolni a füstjén, ami beburkolja és megvédi őt a külvilágtól, tőlem is. A fű megbízható partner, van eleje és vége, én tartom őt a kezemben és nem fordítva, és ez már így is marad. Kiveszem, beteszem, az enyém vagy, mert azt csinálom veled, amit akarsz. Meghallgatlak, meghallgatsz.
Ezzel szemben a szerelem veszély, megváltó beteljesülés. Összeolvadsz valakivel úgy, hogy elfelejted, hol kezdődsz te és hol végződik a másik. Senki sem szavatolja a biztonságos visszatérést a régi önmagadba. Ki akarna rózsaszín folttá változni a járdán, mint az aszfaltra ejtett eperfagyi, amíg fel nem nyalja a kutya vagy a Nap?
„Agyködöm van” – illusztrálom Drornak az állapotomat, mintha színes gyerekkönyv volnék, amelyben a szó kevés. Mi az ütősebb: a menopauza, a szerelem vagy a szívás? El kellene kezdenem füvezni, nem tisztulnék ki soha többé és a változó kor tüneteit vizsgáló kérdőívet sem küldeném vissza a nőgyógyászomnak. Tízből hetet kapásból kipipáltam, ráadásul úgy, hogy az agyköd nem is szerepelt közöttük, biztos azért, mert az mindenkinek van ebben az országban, férfiaknak és nőknek egyaránt, menopauza előtt, közben és után, füves cigivel vagy nélküle.
A kapitalizmus receptje: nem kell, hogy jó legyen a cucc, a lényeg, hogy addiktív legyen. Elképzelem, hogy sodort cigivel a számban ülök a számítógép mögött az irodában, ahogyan most is, és nem csinálok semmit, ahogyan most is. Megszívja a kapitalista cég a nők menopauzáját, a kígyó a saját farkába harap.
Szerelmek szövődnek a változó korban lévők és a funkcionáló funkcik között az irodában, sugárzunk, mint a hőerőmű, elég egy pillantás és leszáll a köd. Fa leszek, ha fának vagy virága, sodort cigaretta leszek a szádban, testmeleg és jószagú – de nem itt és nem ebben az életben, mert az épületben tilos a dohányzás.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
