Orbán Viktor izraeli látogatása jó alkalmat adott Anshel Pfeffernek, a Haaretz rovatvezetőjének, hogy egy cikktrilógiában megállapítsa: Orbánnal és Sorossal a magyar zsidók az Izrael-barát és antiszemita politika közé szorultak. Szerinte Orbán egy agyafúrt, Corbyn pedig egy ostoba antiszemita. Végül kijelenti: Angela Merkel vesztésre áll az Orbán–Trump–Netanjahu-táborral szemben. – A Magyar Hírlapban megjelent írás egy részét közöljük.
Anshel Pfeffer egy angol újságíró, akinek a Haaretzben Jerusalem & Babylon címmel önálló rovata van, amelyben a zsidó identitással és általában Izraelt érintő kérdésekkel foglalkozik, ennek keretében elsősorban a mindenütt növekvő antiszemitizmussal. Pár éve Antiszemitizmus Európában: válság, de még nem katasztrófa címmel írt egy terjedelmesebb cikket, amelyben országonként jellemző típusokra bontja az antiszemitizmust. Eszerint Franciaországban és Belgiumban a szegény külvárosokban élő fiatal muzulmánok frusztrációi táplálják az antiszemitizmust, Németországban az új antiszemitizmus a régi neonáci elemekkel ötvöződik, Nagy-Britanniában a radikális baloldal minden része erősíti az antiszemitizmust, elsősorban azzal, hogy az izraeli zsidókat gyarmatosítóknak tartják, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban a gazdasági válságért felelősnek tartott globális tőke kritikája szítja az antiszemitizmust, míg hazánkban az országon végigsöprő ultranacionalista hullám az antiszemitizmus melegágya. Európa-szerte pedig az EU-ellenes pártok felemelkedése a toleráns, multikulturális jövőkép elutasításához vezetett, és sok esetben visszahozta a legrégebbi európai gyűlöletet is.
Orbánnal és Sorossal a magyar zsidók az Izrael-barát és antiszemita politika közé szorultak
Lévén, hogy Párizs és Moszkva között Budapesten él a legnagyobb zsidó diaszpóra, amelynek létszámát a korábbi százezer helyett százhatvanezerre becsülik, a magyarországi antiszemitizmus kérdése nem maradhat ki egyetlen antiszemitizmussal foglalkozó írásműből sem. Most a magyar miniszterelnök izraeli látogatása jó alkalmat adott Anshel Pfeffernek is, hogy egy cikktrilógiában foglalkozzon a kérdéssel, amelynek talán a középső része a leginformatívabb, amely Orbánnal és Sorossal a magyar zsidók az Izrael-barát és antiszemita politika közé szorultak címet viseli.
Pfeffer cikkét elismeréssel kezdi: „Nem lehet úgy bejárni Budapest központját, hogy ne az legyen az ember benyomása, hogy
Magyarország fővárosában zsidó reneszánsz zajlik:
az utcai plakátokon és a buszokon zsidó kulturális fesztiválokat hirdető plakátok, embertömeg a hatalmas Dohány utcai zsinagóga előtt, amely a legnagyobb Európában. A VII. kerület tele van zsidó éttermekkel, amelyek közül némelyik kóser is, az utcákon a világ minden tájáról érkező értelmiségiekkel találkozhatsz, akik a zsidó történelem nyári iskoláiban vesznek részt, vagy találkozhatsz amerikai zsidó turistákkal, akik gyökereik újrafelfedezése miatt jöttek, és sok olyan izraelivel, akik ingatlanbefektetési lehetőségeket keresnek.” Majd sorolja még, hogy a kormány 14,5 millió dollárt adott a fönséges 19. századi Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga renoválására és 2,5 millió dollárt a Salgótarjáni utcai zsidó temető felújítására. Nem hagyja ki azt sem, hogy 2016-ban avatták fel az új MTK-stadiont, amely 2019-ben az európai Maccabi Játékok (a zsidó sportolók négyévenként megrendezett világversenye) nyitóünnepségének helyszíne lesz.
Ám a szerző szerint mindez csak álca, Orbán Viktor kormányának erőfeszítése, hogy az új Magyarországot zsidóbarátnak mutassa be. Ezután Pfeffer tanúk sorát szólaltatja meg, akik mind azt bizonyítják, hogy
Orbán, a kormánya és úgy általában a magyarok antiszemiták, rasszisták és idegengyűlölők.
A Political Capital Intézet igazgatója, Krekó Péter szerint „történelmileg nézve Magyarországon az egész politikai jobboldal antiszemitizmussal volt átitatva”, és a nemzetközi sajtó már az első Orbán-kormányt (1998–2002) is antiszemita pártokkal való szövetkezés miatt kritizálta. Bitter Brunó, a Közép-európai Egyetem adjunktusa megmagyarázza, hogy Orbánnak azért kell Bibivel (Benjamin Netanjahu népszerű neve Izraelben) jó kapcsolatokat ápolni, mert tisztában van vele, hogy antiszemita imázzsal Európában szélsőségesnek fogják tartani.
Bibi a fügefalevél.
A legtöbb országban – folytatja Bitter – a zsidók örülnek annak, ha a helyi vezetők jó kapcsolatokat ápolnak Izraellel, de a magyar zsidók többsége liberális és erősen kritikus mind Netanjahu, mind Orbán irányába. „Személyesen mint zsidó, utálom a bevándorlók és a muszlimok ellen irányuló rasszizmust – mondja Bitter –, de amikor Belgiumba megyek, látom a géppisztolyos katonákat, amint őrzik a zsinagógákat és a zsidó iskolákat. Erre nekünk itt nincs szükségünk, és boldog vagyok, hogy ilyenek nincsenek.” Pollak Ariel rabbi szerint a zsidó identitás elválaszthatatlan a humanizmustól és a liberalizmustól, és a hideg rázza őket, amikor azt látják, hogy Bibi annak az Orbánnak a hátát lapogatja, aki a tökéletes antiszemita klisének tekinthető Soros-plakátkampányt szervezte. Feldmájer Péter, a Mazsihisz korábbi elnöke szerint sok problémájuk van a magyar kormánnyal, mindenekelőtt annak szörnyű történelemszemléletével, de a Soros-kampány politikai kampány volt, nem antiszemita. Úgy gondolja nem szabad elutasítaniuk Orbánt, viszont az igaz, hogy „a magyarországi zsidók túlnyomó többsége utálja ezt a kormányt”.
Orbán egy agyafúrt, Corbyn egy ostoba antiszemita
A Pfeffer-trilógia egy másik darabjában, amelynek az a címe, hogy Orbán egy agyafúrt, Corbyn egy ostoba antiszemita, az angol munkáspárti vezér és a magyar miniszterelnök antiszemitizmusát hasonlítja össze, méghozzá tudományos alapon. Miután megállapítja, hogy nem nagy barátja annak, hogy maga definiálja az antiszemitizmus ismérveit, segítségül fordul Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Hatóság definíciójához. A hatóság tizenegy pontban foglalta össze az antiszemitaság fő ismérveit, közöttük például olyanokat, mint azt állítani, hogy a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint az országhoz, amelynek állampolgárai, hogy a mai izraeli politika, olyan, mint a náciké volt, amikor egy zsidó vélt vagy valós bűneiért az egész zsidóságot ítélik el, hogy a médiát, a gazdaságot vagy a társadalmi intézményeket zsidók ellenőrzik stb. Corbyn és Orbán attól vált per definitionem antiszemitává, hogy a hatóság definícióját nem fogadták el. Pfeffer szerint Corbyn azért ostoba antiszemita, mert antikapitalista, anticionista és antiimperialista. Orbán azért agyafúrt, mert világosan érti az európai történelmet és politikát, és pontosan tudja, mikor melyik gombot nyomja, milyen messzire mehet, és hogyan védje magát.
Angela Merkel vesztésre áll az Orbán–Trump–Netanjahu-táborral szemben
A trilógia harmadik részének címe Angela Merkel vesztésre áll az Orbán–Trump–Netanjahu-táborral szemben, és főleg a populizmus európai és amerikai előretörésével foglalkozik. Idézi a magyar zsidó újságírót, Paul Lendvait, aki egy most megjelent biográfiájában azt írta, hogy „Orbánnak, azzal, hogy politikai érdekházasságra vette rá Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, egy hasonlóan cinikus, kegyetlen és ravasz politikai szereplőt, sikerült szétzilálnia az antiszemitizmus egységes nemzetközi elítélését.” Paul Lendvai egyike annak a mintegy tucatnyi zsidó újságírónak, akik hetente teleírják az euroatlanti sajtót a rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet, homofóbia és hasonlók félelmetes terjedésével Orbán illiberális államában.
A teljes írás itt olvasható >>
