11 éves lehettem, amikor imádott apai nagymamám elvitt soha nem ismert nagyapám sírjához Jom kipur előtt egy nappal. Addig soha nem láttam sírni, de ott valami mélységes zokogás tört fel belőle, ami csak lassan csendesült. Hazafelé kézen fogva sétáltunk a budapesti őszben, és a nagymamám halkan mesélte, hogy este érkezik az ünnep, ilyenkor írja be … Bővebben: Jom kipur: engedd el a haragod!